Szerzetesek a háború és gyűlölet ellen

„Nem ismerek nagyobb gyűlöletet, mint a jámbor emberek gyűlölködését.” Ezek egy a XVI. századiszörnyű vallásháborúk korában élt gondolkodó, Montaigne szavai.

A viszály, a gyűlölködés azonban már az első keresztényeknél is megjelent. „De ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, hogy fel ne faljátok egymást.” –írta Pál apostol a galatáknak. (Gal 5,15)

1940-ben dúlt a világháború, amely Európa keresztény népei között robbant ki. Ekkor határozta el egy 25 éves svájci evangélikus fiatalember, Roger Schütz, hogy társaival a hiteles szeretet példáját mutatja fel a világnak. A kis francia faluban, Taizében hozta létre ezt a hagyományosan a szerzetesi életformájú közösséget, amely azonban minden eddigitől egy lényegeges különbséget mutatott: ökumenikus volt. Tagjai között katolikusok mellett egyenrangúként különböző protestáns felekezetűek is megtalálhatók.

Bővebben...

Visszatekintés

Az Egyházfórum Alapítvány Kuratóriuma a Fidentia pro ecclesia Emlékérmet 2014-ben dr. Kis György plébánosnak ítélte oda posztumusz, születésének századik évfordulója és a hetvenedik holokauszt-emlékév alkalmából azért az egész papi működését meghatározó munkálkodásáért, amelyet a katolikus egyházban tapasztalt zsidógyűlölet föltárása és meghaladása érdekében végzett.

Kis György 1914 novemberében született Adonyban, katolikus családban, felmenői azonban zsidó származásúak voltak. Teológiai tanulmányait Innsbruckban végezte. Szerzetes szeretett volna lenni, ám kérését származása miatt elutasították. 1944-ben Schlachta Margittal részt vett a zsidók mentésében. 1951-ben „békegyűlési” magatartása miatt „a béke és a dolgozó nép ellenségé”-nek nyilvánították. 1956-ban gyógyszert és kötszert szállított a forradalom sebesültjeinek, amiért a forradalom leverése után két hétre bebörtönözték. Ezután Bakonyszentlászlón volt plébános.

1978-tól 1984-ig az ausztriai Aurachban szolgált. Ott írta meg Megjelölve Krisztus keresztjével és Dávid csillagával című könyvét, amely itthon csak magánkiadásban jelenhetett meg, németül pedig az Egyházfórum adta ki. A könyvhöz Karl Rahner írt előszót. Magyarországra 1987-ben térhetett vissza, újra Bakonyszentlászlón lett plébános, ahol a zsidó–keresztény párbeszéd elősegítésére két házat épített, de terve egyházi körökben nem talált kedvező fogadtatásra. Az egyik házat végül a Magyar Máltai Szeretetszolgálatra hagyta, a másik (Szent Edit Stein Ház) mind a mai napig lelkigyakorlatos házként szolgál.

Nyolcvanas éveiben írta meg Töprengéseim az egyházról című könyvét, amely szintén az Egyházfórum gondozásában jelent meg. Ebben „az öreg plébános… sivatagi ösvényeken vándorol”, és beszél az egyház nehézségeiről, saját aggodalmairól és bizonytalanságairól. Meggyőződése, hogy a „kereszt teljes igazsága […] reményt és bátorságot önt belénk” (Bernhard Häring). Gyuri bácsi szomorúan vette tudomásul, hogy könyveit az egyházi könyvesboltok nem árusították.

2005 februárjában halt meg Bakonyszentlászlón.

Bővebben...

Március 31-ig lehet jelölni!

A „FIDENTIA PRO ECCLESIA” emlékérmére adományozására március 31-ig lehet személyi javaslatot tenni. A jelöltek nevét és a jelölés rövid indoklását az előterjesztőknek saját nevük és elérhetőségük megadásával az Egyházfórum Alapítvány vagy a szerkesztőség címére írásban …

Bővebben...

Utójáték

A lengyel Władysław Pasikowski Utójáték (Aftermath) című filmje (2012) ótestamentumi képekkel és utalásokkal beszél lengyel parasztok bűnösségéről a falujukbeli zsidók 1939-es meggyilkolásában. A filmben egy kortárs falusi testvérpár minden figyelmeztetés és várható szenvedés ellenére meg akarja tudni a „titkot”. Ennek a titoknak sokáig neve sem volt, mivel a kollektív emlékezet kitörölte a faluban lakó zsidókat a helyi történelemből. A testvérpár egyik tagjának sorsáldozatot kell vállalnia az addig rejtegetett titok kimondása érdekében. A falu lakói keresztre feszítik, amiért kinyitotta az elhallgatás ajtaját: láthatóvá tette a beépített sírköveket és ezzel a falu lakói által elkövetett bűnt.

Bővebben...

Coming out: Hogyan lettem egy hét alatt öreg és konzervatív?

42 éves vagyok. Két évtizeddel ezelőtt fundamentalista, kissé fanatikus gondolkodásra hajlamos keresztényként határoztak volna meg a kortársaim, és politikai liberálisként határoztam volna meg saját magamat, ha valaki rákérdez erre. Egy évtizeddel ezelőtt gondolkodó, némileg a liberalizmusra hajlamos evangelikálként azonosítottak volna a vallásszociológusok, magamra pedig enyhén balra húzó politikai hajléktalanként tekintettem. Manapság evangelikál gyökerű progresszív keresztényként határozna meg az, akinek kedve lenne beskatulyázni, politikai nézeteimet tekintve viszont teljességgel tanácstalan vagyok.

Bővebben...

Elhunyt a melegszívű kurátorunk

Béky Gellért jezsuita szerzetes január 26-án, életének 91. évében távozott a földi életből. Gellért atya 2006 óta volt tagja az Egyházfórum Alapítvány kuratóriumának. Nagy tudású, szerény, másokra figyelő, érzékeny ember volt, és elég szabad ahhoz, hogy ne hagyja magát befolyásolni a konzervatív, klerikális elvárások és előítéletek által. Első fölkérésre vállalta az Egyházfórumnál a kurátori tisztséget, és szívesen írt folyóiratunkba is. Az utóbbi években idős kora miatt nem tudott mindig jelen lenni a megbeszéléseken, de nem mulasztotta el, hogy támogatásáról biztosítsa az Egyházfórumot. Hálásak vagyunk neki. Hiányozni fog nekünk, de biztosak vagyunk abban, hogy föntről is segítségünkre lesz. Életútjának alábbi összefoglalóját a Magyar Kurírból vettük át.

Bővebben...

Emlékek üzenete 70 év távlatából

AKTÍV ÉS PASSZÍV EMLÉKEZÉS Emlékeink és a hozzájuk kapcsolódó reflexiók nagymértékben meghatározzák létünket, identitásunkat. Élményeink nem légüres térben történnek, hanem az adott kor által meghatározott társadalmi közegben, amelyben közös, érzelmileg telített történések (tulajdonképpen közösen elszenvedett …

Bővebben...

Emberkeresők

Az ókori filozófus, Diogenész, fényes nappal égő lámpással a kezében rohangált Athén piacán. A csodálkozók kérdésére azt válaszolta: embert keresek. Napjainkban sokan igyekeznek követni a példáját. Befektetőket keresnek a pénzemberek és párthíveket a politikusok, tehetséges dolgozókat a fejvadászok. Akiket közülük sikeresnek találtak, annak alakját képekkel, írásokkal, szobrokkal népszerűsítik, állítják a társadalom elé példaképül. Gyorsan változó világunkban azután nem csoda, ha tevékenységüket gyakran szobordöntések és képretusálások kísérik.  Olyan emberkereső pedig, aki a szó legnemesebb értelmében vett pártpolitikától, ideológiáktól és anyagi érdekektől mentes embert keres, meglehetősen kevés akad.  Pedig az erősödő és a politikusoktól irtózó civilmozgalmak jelzik a társadalom igényét. Hazánkban e célból jött létre 2011-ben az Ars Humanica, Hungarica Kör, „amelyet tudósok, egyházi személyek, művészek és a művészet pártolói alkotnak, és megalapította a Magyar Civil Becsületrendet, hogy ily módon ismerje el a nemes emberi alapértékeket felmutató cselekedeteket”.  Az ünnepélyes átadására minden évben az első magyar miniszterelnök, a kivégzett Gróf Batthyány Lajos születésnapja, február 10. körüli első vasárnap kerül sor. A jelenlegi, negyedik díjátadó a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében volt.  1849-ben itt, az akkori Károlyi-palotában tartóztatták le a miniszterelnököt.

Bővebben...

Nyíltan vállalt zsidógyűlölet

Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban 

ADALÉK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI TÖRTÉNETÉHEZ [1]

„…szabad-e ilyet írni, hogy »nem vagyunk zsidógyűlölők«!?
De igenis vagyunk!
És főleg a református – tehát magyar ifjúságnak kell annak lenni,
ha boldogulni akar e hazában.”[2]

Közhely, hogy a második világháború idején a magyarországi zsidóüldözés a hatóságok aktív közreműködésével és a keresztény lakosság nagyfokú passzivitása mellett zajlott. Az igazi kérdés: miért? A zsidótörvények és később a deportálások egy olyan eszkalálódó folyamat betetőzései, amely közel két évtizedig tartott. Tulajdonképpen egy egész társadalom mentális ráhangolásáról/ráhangolódásáról kell beszélnünk, amelyből – sajnálatos módon – az egyházi sajtó is kivette a részét.

Bővebben...