Béky Gellért jezsuita szerzetes január 26-án, életének 91. évében távozott a földi életből. Gellért atya 2006 óta volt tagja az Egyházfórum Alapítvány kuratóriumának. Nagy tudású, szerény, másokra figyelő, érzékeny ember volt, és elég szabad ahhoz, hogy ne hagyja magát befolyásolni a konzervatív, klerikális elvárások és előítéletek által. Első fölkérésre vállalta az Egyházfórumnál a kurátori tisztséget, és szívesen írt folyóiratunkba is. Az utóbbi években idős kora miatt nem tudott mindig jelen lenni a megbeszéléseken, de nem mulasztotta el, hogy támogatásáról biztosítsa az Egyházfórumot. Hálásak vagyunk neki. Hiányozni fog nekünk, de biztosak vagyunk abban, hogy föntről is segítségünkre lesz. Életútjának alábbi összefoglalóját a Magyar Kurírból vettük át.
Béky Gellért jezsuita szerzetes január 26-án, életének 91. évében távozott a földi életből. Gellért atya 2006 óta volt tagja az Egyházfórum Alapítvány kuratóriumának. Nagy tudású, szerény, másokra figyelő, érzékeny ember volt, és elég szabad ahhoz, hogy ne hagyja magát befolyásolni a konzervatív, klerikális elvárások és előítéletek által. Első fölkérésre vállalta az Egyházfórumnál a kurátori tisztséget, és szívesen írt folyóiratunkba is. Az utóbbi években idős kora miatt nem tudott mindig jelen lenni a megbeszéléseken, de nem mulasztotta el, hogy támogatásáról biztosítsa az Egyházfórumot. Hálásak vagyunk neki. Hiányozni fog nekünk, de biztosak vagyunk abban, hogy föntről is segítségünkre lesz. Életútjának alábbi összefoglalóját a Magyar Kurírból vettük át.
Béky Gellért Üllőn született 1924. június 5-én, tízedik gyermekként. A vallásos környezetben nevelkedett gyermekre nagy hatással voltak papjai, akik közül káplánját, Kenyeres Lajost a forradalom után gyilkolták meg. A helyi elemi iskolába járt (1930–35), majd a budapesti Szent László Gimnáziumban érettségizett (1943). Tanulmányai idején a jezsuita vezetésű Mária Kongregáció aktív tagja lett, ahol főleg P. Tornyos volt rá meghatározó hatással. Ebben az időben, sok betegséggel küszködve, orvosi tanulmányokra is készült.
Érettségi után – 1943. augusztus 14-én – belépett a jezsuita rendbe. Filozófiai tanulmányait a szegedi jezsuita főiskolán licenciátussal végezte (1945–48). A rendek erőszakos feloszlatása idején külföldre szökött: 1948 és 1951 között a rendi képzés keretében egyévnyi magisztériumot töltött St. Blaisenben nevelőként és két évet Münchenben az ifjúsági Mária Kongregációban. A teológiát Hollandiában, Maastrichtban végezte (1951–55), később filozófiából szerzett doktorátust Innsbruckban (1966–68). 1954. augusztus 23-án Lemmers püspök szentelte pappá Maastrichtban.
Kérésére 1957-ben Japánba küldték missziós szolgálatra elöljárói, ahol 1966-ig Hirosimában, a juniorátusban és noviciátusban működött. Itt nyelveket tanított (latint, görögöt), illetve a Notre Dame Egyetemen szentírástudományt és filozófiát. Közben 1960-ban letette ünnepélyes fogadalmait.
1968 és 1991 között Kobéban, 1985 és 1995 között pedig Oszakában tanított az egyetemen teológiát, lelkiségtörténetet, nyugati kultúrát, vezette az egyetemi könyvtárat, illetve dékánként szolgált. Professzori működése idején is sok lelkigyakorlatot vezetett és egyéb pasztorális munkákat végzett. 1991 és 1997 között a lelkigyakorlatos házat vezette Hirosimában.
1997-ben a magyar provinciális kérésére hazatért Magyarországra. Először Szegeden, majd 1998 és 2006 között Hódmezővásárhelyen volt lelkész. Ezen idő alatt több cikket is írt és könyvet publikált magyarul. 2006 óta Tahiban a Jézus Szíve Néplányok lelkigyakorlatos házának lelkészeként működött idős kora ellenére.
Magyarul megjelent könyvei: A lótuszvirág titka; A szeretet lelke; Japán mozaik; Jézus titka; Misztika ma?; Szerető Atyánk; Tudom, kinek hittem; A szív embere.
Egyházfórum Alapítvány