Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban
BERECZKY ALBERT TÁRGYALÁSAI KOMOLY OTTÓVAL 1944-BEN [1]
Tanulmányunknak valójában nem két, hanem három „főszereplője” van. Bereczky Albert és Komoly Ottó mellett Mester Miklós neve több mint említésre méltó. Már csak azért is, mert neki köszönhető, hogy az előbbi kettő megismerte egymást.[2] Az alábbiakban e három személy kapcsolatát, 1944-es tevékenységét ismertetjük, elemezzük, alapvetően három forrás felhasználásával.
Bővebben...Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban
A tanulmány a Civitas Europica Centralis Alapítvány által 2013 szeptemberében Budapesten rendezett, A történelmi egyházak és a holokauszt Csehszlovákiában és Magyarországon, 1938–1945 című konferencián elhangzott előadásom bővített változata.
KIKERESZTELKEDŐK ÉS VISSZATÉRŐK 1938 UTÁN A PESTI IZRAELITA HITKÖZSÉGBEN
1938, pontosabban az első zsidóellenes törvény (1938:XV. tc.) életbe lépése után a Pesti Izraelita Hitközség (PIH), J. K. Rowling Harry Potterjéből kölcsönözve a terminológiát, aranyvérűek és sárvérűek, mágusok és muglik, valamint félvérek birodalmává vált. Az életbe lépő zsidóellenes törvények nyomán sok ezren keresték fel a Hitközség rabbihivatalát, hogy ott bejelentsék kitérésüket vagy visszatérésüket eredeti keresztény vallásukhoz. Voltak közöttük vegyes házasok, zsidó házastárssal élők, kereszténnyel házasságot tervezők, vegyes házasságból származó fiatalok és keresztény gyermekeik jövőjét, egzisztenciáját féltő szülők. Az 1941-es népszámlálás mintegy hatvanezer kikeresztelkedett zsidót regisztrált Budapesten. Jelentős részük 1938-ban vagy az azt követő években tért ki.
Bővebben...A Balassi Kiadónál a közeljövőben jelenik meg Karsai Elek–Karsai László szerkesztésében, sajtó alá rendezésében és bevezető tanulmányával a Vádirat a nácizmus ellen című dokumentumgyűjtemény IV. kötete, amely a budapesti zsidók sorsával foglalkozik a nyilas uralom idején. Ez a cikk a bevezető tanulmány egyik alfejezete.
XII. PIUSZ ÉS A HOLOKAUSZT
A Vatikán mai hivatalos politikája egyértelműen feladatának tartja XII. Piusz (1939–1958) szentté avatását. 1990-ben már „Isten szolgájá”-nak (Servus Dei), 2009-ben pedig „Tiszteletre méltó”-nak (Venerabilis) minősítették. Rómában a Via della Conciliazione és a Szent Péter tér találkozásánál fekvő kis teret róla nevezték el. Hatalmas fekete márványszobrát magában a Szent Péter-székesegyházban, alig pár lépésre Michelangelo Pietàjától állították fel. Egymás után publikálják a pápát mentegető, sőt leginkább a hagiográfia műfajába tartozó könyveket, cikkeket. Mivel a Vatikán levéltárában nem lehet kutatni a holokauszttal kapcsolatos iratokban, érdekes, hogy éppen a nyilvánvalóan apologetikus céllal sajtó alá rendezett tizenegy kötetes dokumentumkiadvány, az Actes et Documents du Saint-Siège relatifs à la Seconde Guerre mondiale egyik szerkesztője, Pierre Blet írt könyvet bálványáról, XII. Piuszról.[1] A mai nemzetközi szakirodalom nagyjából egységes abban a kérdésben, hogy a Vatikánban az illetékesek, kezdve XII. Piusz pápával, már 1941–1942-től kezdve tökéletesen tisztában voltak azzal, mi a lényege a nácik zsidópolitikájának. Határozottan fellépni, kiállni a tömegesen, száz- és százezrével, végeredményben milliószám lemészárolt zsidók érdekében a pápa mégsem volt hajlandó.[2] Amikor 1944 októberében amerikai rabbik és zsidó szervezetek csak annyit kértek, hogy a Vatikáni Rádió sugározzon felhívást a magyar zsidók érdekében, a könyörgőknek azt üzenték, hogy XII. Piusz nyílt táviratot intézett Serédi Jusztinián hercegprímáshoz, amelyben már kinyilvánította együttérzését „a vallásuk, a származásuk vagy politikai okok miatt üldöztetésnek és erőszaknak kitett személyek” iránt.[3] Ha az Actes X. és XI. kötetének, amelyekben az 1944–1945-ös korszakot tárgyalják, szerkesztői csak ennyi dokumentumot tudtak összeszedni vagy tartottak érdemesnek publikálni, akkor arra kell gondolnunk, hogy a magyarországi zsidókérdés nem állt 1944 őszén–telén a Szentatya érdeklődésének homlokterében. A Serédihez intézett, fentebb idézett távirat, tíz nappal a nyilas hatalomátvétel után soknak még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető. Látták a nunciusok is, hogy a pápa passzivitása éppen most, a magyar ügyben, már semmivel sem menthető. Amleto Cicognani washingtoni pápai nuncius ötlete kétségbeeséséről tanúskodik, és nyilvánvalóan megvalósíthatatlan volt. Ő ugyanis azt javasolta: a Szentatya érje el, hogy a magyar templomokat nyissák meg az üldözött zsidók előtt.[4] Nem valószínű, hogy – még ha maga XII. Piusz utasította volna is ilyen nagylelkű, látványos akcióra – Serédi hajlandó lett volna engedelmeskedni. Az pedig csaknem teljesen bizonyos, hogy a nyilasok és a német megszállók semmibe vették volna ezt a fajta egyházi védelmet.
Bővebben...Megjelent az Egyházfórum 2014/2-3. számában
Folyóiratunkban az elmúlt évek során szokássá vált, hogy az előszóban a főszerkesztő az olvasók figyelmébe ajánlja az aktuális számot, kiemelve a főbb cikkek egy-két lényeges gondolatát. Ebben az értelemben mostani bevezetőm nem is lehetne ajánlás, hiszen már nem én vagyok a főszerkesztő. Ajánlani ezért most nem a tartalmat szeretném, hanem egy rövid visszatekintés után az új főszerkesztőt.
Bővebben...Ferenc pápa új bíborosi kinevezései között egyet minden bizonnyal találunk, amely nekünk, magyaroknak is meglepetés lehet: Karl-Josef Rauber érsekét. A nürnbergi születésű és ma 80 éves német pap hosszú éveken keresztül a Szentszék diplomáciai szolgálatában állt. A II. Vatikáni zsinat alatt Rómában tanult, ahol magával ragadta a zsinat szelleme, és ehhez mind a mai napig hű maradt.
Bővebben...„Olyanok lesztek, mint az istenek.” – ezt sziszegte a Kísértő az ősszülők fülébe (Ter 3,4). Szavai a leszármazottak sokaságának lelkében is meghallgatásra találtak: a történelem során rengeteg ember próbálkozott azzal, hogy a csábítást megvalósítsa. Szép számmal akadtak gátlástalan akarnokok, akik mindent és mindenkit az uralmuk alá akartak hajtani. Már Pál apostol megállapította: „beszélnek istenekről az égen és a földön, mivel sok istenük és uruk van” (1Kor. 8,5).
Bővebben...Legyen vasárnapi nyitva tartás, vagy ne legyen? Kinek szabad nyitva tartani és kinek nem? És ha az egyik munkáltatót családbarátságra kötelezzük, a másikat miért nem? Ezek csak a mai magyar pártpolitika felől megválaszolható kérdések. A mi szempontunkból a lényeg az, hogy az egész problémafelvetésnek a kereszténységhez semmi köze nincs, de nincs köze még a politikai kereszténydemokráciához sem, amelynek fő tartópillérei a szolidaritás, a szubszidiaritás és a szociális érzékenység.
Ha a Biblia alapján közelítjük meg a dolgot, látnunk kell, hogy a szombat nem vasárnap (mint ahogy a zsinagóga sem templom, és a rabbi sem pap). A vasárnap Jézusról szól. Arról, hogy ő csütörtök este széder vacsorát ült a tanítványaival, majd elfogták az Olajfák hegyén, a pénteki nap folyamán kínvallatásnak vetették alá, kivégezték, és vasárnap hajnalban feltámadt. Ezért a keresztény világ az Úr napja-ként a vasárnapot ünnepli (leszámítva néhány, kis létszámú közösséget, akik a szombatot tartják). A katolikus kisiskolások hittankönyvei pl. a Tízparancsolatot magyarázva ilyeneket írnak: „Az Úr napját megszentelni azt jelenti, hogy elmegyünk a szentmisére”, de a Heidelbergi Káté is a vasárnapot tekinti az Úr napjának – ugyancsak Jézus feltámadása okán.
Bővebben...A kiadónknál megjelent hat gyönyörű mesekönyv bármelyikének megvásárlása esetén az Egyházfórum egy újabb, ugyanolyan értékű mesekönyvet ajándékoz a rászoruló gyerekeknek a Mikulásgyáron keresztül. Ha Ön személyesen szeretné továbbadni az ajándékpéldányt, akkor Önnek küldjük el a könyveket. Ötezer forint …
Bővebben...A könyv a Vacsora egy tökéletes idegennel folytatásaként olyan kérdéseket tesz fel, melyekkel előbb-utóbb minden Jézus-követő szembesül, aki őszintén vágyódik az Istennel való kapcsolatra, ám a jó keresztény életre való törekvése mégis kiégettséghez vezet. Hitéletét …
Bővebben...Tisztelt Miniszter Úr!
Nagy érdeklődéssel olvastam a Norvég Civil Támogatási Alap ügyében végzett Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálatának eredményeiről szóló beszámolókat. Megnyugtató, hogy van egy KEHI-nk, amely elfogulatlanul vizsgálja a norvég közpénzek felhasználását, és egy minden gyanún fölül álló vizsgálat végén ki meri jelenteni, hogy a támogatásokat odaítélő konzorcium visszaélt a norvég kormány bizalmával! Kit érdekel, hogy a norvég kormány elégedett volt a pénzek elosztásával, és tiltakozik a KEHI eljárása ellen! Mi köze hozzá? Az a pénz, ami bejön az országba (Norvégiából, az EU-ból vagy az USA-ból), a miénk, és azt teszünk vele, amit akarunk, vagy amit a magyar kormány akar (kétharmaddal ez úgyis egyre megy)! Ilyen hatékony és bátor szervezetre van szükség, mint a KEHI!
Bővebben...