A „Bátorság az egyházért” 2014-es kitüntetettje

Az Egyházfórum Alapítvány Kuratóriuma a „Fidentia pro ecclesia” Emlékérmet 2014-ben dr. Kis György plébánosnak ítélte oda posztumusz, születésének századik évfordulója és a hetvenedik holokauszt-emlékév alkalmából azért az egész papi működését meghatározó munkálkodásáért, amelyet a katolikus egyházban tapasztalt zsidógyűlölet föltárása és meghaladása érdekében végzett.

Bővebben...

Kell-e nekünk az üldöztetés?

Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban 

Elismerem, első látásra elég szerencsétlen kérdésnek tűnik a cím. Mert egyfelől (a természet szentsége oldaláról) ugyan kinek hiányozna az üldöztetés, a szorongattatás? Másfelől (a Biblia szentsége oldaláról) meg – ugye – teljesen mindegy, hogy kell-e vagy nem, keresztény üldöztetés mindig volt és úgyis lesz, törvényszerűen. Teológiailag igénylődik. Katekizmusunk 675. pontjában is így szerepel: „Az üldözés, mely kíséri az egyház földi zarándokútját” máshol pedig „Őt – természetesen Jézust – az egyház történelméből soha nem hiányzó üldözések közepette kövesse a keresztúton” ( KEK 1816).

Bárhogy is nézzük, az üldöztetés valóban egy állandó bibliai helyzet és fogalom, kivétel nélkül mindig pozitív, hősi felhanggal és történelmi időkorlátok nélkül. Az igazakat ugyanis mindig üldözik! – ez a mottó végigkíséri mind az Ószövetséget, mind az Újszövetséget, és ami ennél számunka fontosabb: ott van Jézus figyelmeztetéseiben és ott van az újszövetségi próféciákban is. Ha letesszük a Nagy könyvet, szépen, ahogy illik, János Jelenései után, szinte azt érezzük: ne legyen nyugodt az a keresztény egyházi közösség, amelyet nem csap meg a mártíromság és az üldöztetés füstje. De persze a láng lenne az igazi!

Bővebben...

Jó lenne szót érteni

Kisdiákként élvezettel hallgattam a Szabad Európán Gallicus rovatát, a Reflektort. Néhány mondatára a mai napig emlékszem. Éneklő, magas hangon mondta: ”Jegyezzék meg a moszkovita takonypócok, hogy az Isssten malmai lassssan, de biztosan őrölnek!”

Sok-sok év elmúltával, ma már inkább a tárgyilagosan vitatkozó, és inkább csak a tényeken alapuló, szellemes írásokat szeretem, bármelyik oldalról származnak; nem az átkozódó, habzó szájú, öklüket rázó megmondó-emberek kinyilatkoztatásait.

Bővebben...

Mi az egyház dolga?

Remélem, most néhány héten át azon fogunk közösen elmélkedni, hogy miképpen kell – vagy legalább is kellene – viszonyulnia az egyháznak a szegénységhez.

Véleményem szerint nem létezik szegénység úgy, általában. Konkrét szegény emberek és konkrét helyzetek léteznek. Erre vonatkozólag eszembe jutott egy történet is, amelynek szereplői fizikailag nincsenek messze (feltéve, hogy élnek még), vallási kultúra szempontjából azonban fényévekre vannak tőlünk.

Bővebben...

Szegénység – kereszténység

Tűrj békességgel! – mondja Bánk bán a kétségbeesett Tiborcnak, aki azt feleli:”…ezt mondta az apáturunk is…” Vérforraló lenne, ha mindössze ez volna a kereszténység üzenete, amit a gazdag uraság és a tömött hasú egyházi méltóság a nincstelennek mondani képes. Az Írást kicsit is ismerők jól tudják, az ember megítélése alapvetően aszerint történik, mit tett a rászorulók, kiszolgáltatottak a nyomorúságban élők megsegítésére. Szegények mindig lesznek veletek – mondta Jézus, de az ő szájából hangzik el az is, hogy „szánom a népet”. A gazdagok számára pedig nehezebb az országába jutni, mint tevének átmenni a tű fokán. Az őszintén keresztényeket a kezdetektől napjainkig világszerte áthatja ez a gondolat; megszámlálhatatlan intézmény, alapítvány, egyéni kezdeményezés tanúsítja ezt. A szegénységnek csak az önként vállalt formája dicséretes. Ebben az egyháznak is példát kell mutatnia: szegény egyházként legyen a szegények egyháza. Nem véletlenül vette fel a pápa a legnagyobb kolduló rend alapítójának, Assisi Szent Ferencnek a nevét.

Bővebben...

Emberképünk romlása és javítása

Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban 

Legfontosabb kérdéseink egyike, hogy mi teszi az embert emberré. Úgy is kérdezhetnénk, hogy mi a valóság és az igazság az ember vonatkozásában. Ezt kellene megtanítani mindenkinek már az iskolában. Ha a valóság szerint egyformán jók és rosszak vagyunk, az kevés, de ha igazság szerint a jó és a rossz bennünk nem egyforma vagy nem egyenértékű, akkor már közeledünk az emberséghez. Az embert ugyanis a jó teszi emberré, a rossz pedig embertelenné. Úgy is mondhatnánk, hogy a jó emeli, fejleszti az ember képességeit, a rossz pedig süllyeszti, sorvasztja lehetőségeit. Az etikai különbségeken túl azonban arra is kellene választ találni, hogy mi az a jó, ami az embert emberré teszi. Vagy mi az a rossz, ami embertelenné, bár ez másodrendű, mert az ember azzá válhat, amivé gondolataival lenni szeretne. Idea, eszme, példa és minta nélkül nincs emberség. Ezek a nem materiális dolgok tehát fontosabbak minden megfoghatónál. Így röviden úgy válaszolhatunk a kérdésre, hogy miből lesz az ember: az emberfölöttiből. Aki lemond erről, az önmagáról mond le.

Bővebben...

Nyelvészkedés – vagy amit akartok

Meghalt Öcsi bácsi, egy aranyos, idős, falusi pap, akinek halálhíre fölkavart bennem egy régi emléket. A kisöreg arról szónokolt a misén nagy hévvel, hogy ha Éva nevét fordítva olvassuk, azt kapjuk, hogy „ave”. Mi sem bizonyítja jobban, hogy Mária visszájára fordította, mintegy jóvátette Éva bűnét, ahogy Jézus is jóvátette Ádámét. A nép szájtátva hallgatta, én meg borzasztóan szenvedtem a visszafojtott nevetéstől. Nem kell ugyanis történésznek lenni ahhoz, hogy az ember tudja: az „ave” latin üdvözlési forma volt, ezt használták az Izraelt megszálló római katonák is. Megképződött előttem egy abszurd jelenet. Mondjuk, egy bátaszéki házban 1958-ban megjelenik egy angyal, hogy Isten rendkívüli üzenetét tolmácsolja egy szentéletű magyar lánynak. Megáll az angyal a lány előtt, és így köszönti: „zdrávsztvuj Piroska”. Félretéve a viccet, aki egy kicsit is beleéli magát a kétezer-valahány évvel ezelőtti, názáreti történetbe, biztosan tudja, hogy az „ave Maria” köszöntés ott és akkor nem hangzott el. Az angyal így üdvözölte Máriát: „salom Mirjám”.

Bővebben...

Kövek

Nem tetszik nekem a Szabadság térre tervezett és javában készülő emlékmű. Miért? Sokat gondolkodtam rajta. Azért-e, mert a szakértők elmagyarázták, hogy hazug, drága és randa, én pedig hittem nekik? Vagy, mert teológusként az a gyanúm, hogy Gábriel angyalnak és Magyarországnak nincs sok köze egymáshoz? Ezek a tényezők kétségkívül benne vannak a pakliban, de nem adják meg a teljes választ. A fő bajom a készülő műalkotással az, hogy grandiózus, hogy monumentális, hogy az áldozattá válást mutatja be általánosságban, minden személyes vonatkozás nélkül. Annyira igyekszik képviselni minden áldozatot, hogy végül nem képvisel senkit.

Bővebben...

A cedáká és a zákát

Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban  A JÓTÉKONYKODÁSRÓL A ZSIDÓSÁG ÉS AZ ISZLÁM VILÁGÁBAN   1. A CEDÁKÁ – A JÓTÉKONYKODÁS 1.1. A Tánách és a Septuaginta Az alamizsna szót, mely a görög eleémoszűné, könyörületesség szóra …

Bővebben...

Alapítvány

SZJA 1% 2015-ben az Egyházfórum Alapítvány 43.042,- FT támogatást kapott a 2014-es adóévre vonatkozó személyi jövedelemadó 1%-ából, melyet a folyóirat kiadási (nyomda, lektorálás) és postai költségeinek részbeni finanszírozására fordítottunk. Hálásan köszönjük minden felajánlónak a támogatást! …

Bővebben...