Brüsszel megállítása

A magyar kormány joggal könyvelhette el világméretű diadalként, hogy hősies harc után sikerült megállítania Brüsszelt, szerencsére még időben és még Hegyeshalomnál. A győztes csata után a Győző azonnal felhúzta a falat, de hamarosan háromszorosra kellett növelni a falon a kiskapuk számát, hogy Brüsszel uniós polgárai szabadon ki-bejárhassanak rajtuk, nemkülönben a Brüsszelt megállító magyarok, akik Bécs helyett Brüsszelbe látogattak, úgyszólván minden hétvégén: szórakozni, bevásárolni, múzeumba és nagymisére, egyszóval egy kicsit brüsszelezni. A magyarok örvendeztek, hogy éppen a határnál állt meg Brüsszel, és nem Innsbrucknál. Az osztrákok természetesen feleannyira sem örültek Brüsszelnek, mint a magyarok, noha ők sosem akarták megállítani, de Bécs komolyan elkezdett féltékenykedni, és sógorok komótosan, de határozottan elkezdték Magyarország felé tolni Brüsszelt.

Bővebben...

Rendes hívők és hitetlen tamások

Az elmúlt vasárnap a hitetlen Tamás volt az evangélium. A virtigli keresztény középosztálybeli hívősereggel rendelkező budai plébániatemplom gyerekmiséjén résztvevő szülők megkönnyebbülve erősödhettek meg abban, hogy ők rendes hívők, és nem afféle hitetlen tamások. Ezek után derült égből villámcsapásként érte őket a kézi mikrofonjával gyerek közelbe érkező Lajos atya interaktív homiliájának első kérdése: „Gyerekek, kinek lángol a szíve?” A 147 gyerek (átlagos gyerekszám 2.92, a szülők átlagos életkora 37.2, további gyerekek valószínűsége 87 %) ijedten nézett szüleire, akik megnyugtató mosollyal, simogatással, kézszorítással, ölbe vevéssel, nyugtató szavakkal („Nyugi, minden rendben”, „Csak viccel Lajos atya”) űzték el a bajt. Lajos atya elmagyarázta, hogy „Irgalom vasárnapján Isten lángra lobbantja szívűnket”, de szerencsére minden maradt a régiben, hiába erősködött Lajos atya, hogy az övé már lángol.

Bővebben...

Csodálatos halfogás 2.0

Éppen a szokásos horgászverseny folyt Genezáret tavánál. Jézus a pecásokat nézte. Annyira elbámészkodva, hogy észre sem vette, hogy már nagy tömeg sereglett hozzá Isten szavát hallgatni. Meg kellett bökdösni őt, hogy összekapja magát. Ekkor Jézus a pecásokra mutatott, majd arra biztatta a seregletet, hogy higgyenek, majd pedig ők is próbálkozzanak. A tömeg lelkesen követte tanácsát, ők is beneveztek, majd erős hittel tartották pecabotjukat.

Bővebben...

Jézus megkísértése 2.0

A Lélek, a nagy Rendező a pusztába vezette Jézust, hogy a szuperderby előtt negyven nap és negyven éjjel böjtöljön. Jézus legvégül ugyancsak megéhezett. Ekkor odalépett hozzá egy felettébb gyanús külsejű pizzafutár, és így szólt:

– Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak pizzává.

Jézus korgó gyomorral egyenesen a képébe vágta a szemtelen fickónak:

– Meg van írva: nemcsak pizzával él az ember, hanem tanítással is, mely az Isten szájából származik.

Bővebben...

A megbocsátás 2.0

Péter, akinek igen nagy volt az igazságérzete, egy alkalommal megkérdezte Jézust:

– Megtanultuk Tőled, hogy miképpen Isten megbocsátja bűneinket, nekünk is meg kell bocsátanunk az ellenünk vétkezőknek, de mit csináljunk, ha az a rohadék, akinek megbocsátottam, újra és újra szemét módon viselkedik velem, méghozzá sorozatban, ötször, hatszor, hétszer is? Remélem, nem fogod azt mondani, hogy hetedszer is bocsássak meg neki!

Jézus megragadta barátját mindkét vállánál, jól megrázta, majd a szeme közé vágta:

– Bizony, mondom neked, Péter, hogy nem hétszer, hanem hetvenhétszer!

Bővebben...

Jordánparti Party

Már napok óta teljes gőzerővel dübörgött a popfesztiválok popfesztiválja, a Jordánparti Party. Csúcson volt már a hangulat, pedig még meg sem jelent a beharangozott szupersztár. Már a beharangozó sem volt akármiféle kispályás a szakmában, hanem maga a BBB (a Big Baptist Band) frontembere, aki Johnny Bapty néven híresült el. Ő volt az, aki akkora lélekkel tudta nyomni a Down by the riverside-ot, hogy még maga Mahalia Jackson is megkönnyezte. Ő is tanúságot tett, más sztárokkal együtt, akik együtt énekelték vele a másik híres dalát, a Somene is Souting-t, hogy „Kiáltó hangja szól a pusztában. Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! A völgyeket töltsétek föl, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe, legyen egyenessé!”

Bővebben...

Az ezredes szolgája

Az ezredes szolgája

            A délbudai hajléktalanok között sokféle fazon akadt: szerszámkészítő, kazánfűtő, artista, szociálpszichológus. Volt közöttük egy leszázalékolt százados is, akit sorstársai ezredesnek csúfoltak. Vele is az történt, mint sokukkal, a leszázalékolás után nem tudott mit kezdeni magával, ivásra adta fejét, amire felesége és anyósa kirakták a lakásból, és ezután ő is az utcán tengette életét. Ahogy telt-múlt az idő, már csak kevesen emlékeztek arra, hogy valójában csak százados volt, és a hajléktalanok többsége igazi ezredesnek hitte, és elfogadta főnöknek, nagyokosnak, szóvivőnek, mikor mire volt szükség.

Bővebben...

Zakeus 2.0

         Élt abban a városban egy Zakeus nevű vámparancsnok, tehetős és tekintélyes ember, mert amilyen kis növésű volt, olyan nagy volt a hatalma. Ennek a Zakeusnak az volt a hobbija, hogy híres emberek fényképeit, autógrammjait és emléktárgyait gyűjtötte. Ha egy híres ember megjelent városában, közelükbe furakodott, lefényképezte őket, majd aláíratta velük a fényképet. Mivel azonban alig látszott ki a tömegből, ez csak ritkán sikerülhetett, ezért legmagasabb beosztottjait kérte meg, hogy ők fényképezzék le a híres embert, méghozzá vele együtt, ha sikerül mellé furakodnia. 

Bővebben...

A szőlőmunkások 2.0

(Mt 20,1-16)

„Hasonló a mennyek országa egy gazdához – kezdte Jézus -, aki korán reggel kiment a térre, hogy munkára várakozókat fogadjon szőlőjébe.”

– Nálam, akár a mesében, egy nap egy esztendő – magyarázta nekik a gazda, s amikor megértették, megegyezett velük tízezer euróban, majd elküldte őket szőlejébe.

Amikor kilenc óra tájban látta, hogy még akadnak munkára várók, nekik is azt mondta:

– Menjetek ti is a szőlőmbe, s ami jogos, megadom nektek.

Azok elmentek, de tizenkét órakor ismét kiment a gazda, majd három óra tájban is, és ugyanígy tett. Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, s megkérdezte…

Bővebben...

Irgalmas szamaritánus 2.0

Amikor Jézust fiatal jogvélő aktivisták arról faggatták, hogy ki is az ő felebarátjuk, Jézus a következő történetet mesélte nekik:

– Egy bőrfejű gárdista egy tavaszi késő estén hazafelé menet Angyalföld felé sorra belekötött a járókelőkbe, mindazokba, akiket zsidóknak, araboknak, cigányoknak, románoknak vagy feketéknek nézett, ha pedig ilyenek nem akadtak, a szemüvegeseket, az öregeket és a szerelmespárokat provokálta. Egyre magabiztosabbnak érezte magát, és amikor nagy peckesen befordult saját utcájukba, a Petneházy utcába, nem gondolta, hogy éppen az a három cingár külsejű szemüveges jogvédő látja el a baját…

Bővebben...