Élt abban a városban egy Zakeus nevű vámparancsnok, tehetős és tekintélyes ember, mert amilyen kis növésű volt, olyan nagy volt a hatalma. Ennek a Zakeusnak az volt a hobbija, hogy híres emberek fényképeit, autógrammjait és emléktárgyait gyűjtötte. Ha egy híres ember megjelent városában, közelükbe furakodott, lefényképezte őket, majd aláíratta velük a fényképet. Mivel azonban alig látszott ki a tömegből, ez csak ritkán sikerülhetett, ezért legmagasabb beosztottjait kérte meg, hogy ők fényképezzék le a híres embert, méghozzá vele együtt, ha sikerül mellé furakodnia.
Élt abban a városban egy Zakeus nevű vámparancsnok, tehetős és tekintélyes ember, mert amilyen kis növésű volt, olyan nagy volt a hatalma. Ennek a Zakeusnak az volt a hobbija, hogy híres emberek fényképeit, autógrammjait és emléktárgyait gyűjtötte. Ha egy híres ember megjelent városában, közelükbe furakodott, lefényképezte őket, majd aláíratta velük a fényképet. Mivel azonban alig látszott ki a tömegből, ez csak ritkán sikerülhetett, ezért legmagasabb beosztottjait kérte meg, hogy ők fényképezzék le a híres embert, méghozzá vele együtt, ha sikerül mellé furakodnia. Vendégeinek aztán büszkén mutogathatta saját magát a Piramis együttes frontembere, az egyiptomi nagykövet, a Valóságshow üdvöskéje vagy a neves baptista prédikátor társaságában, de még az általa készített és a híres ember aláírásával igazolt képeknek is nagy becsületük volt, nem csoda hiszen maga Billy Graham, Zámbó Jimmy, Gera Zoltán, Havas Henrik, Aigner Szilárd, Czeizel Endre igazolták kézjegyükkel szemfülességét.
Mi sem természetesebb, hogy Jézust is szerette volna valamiképpen levadászni, de a tömeg miatt ez sehogyan sem sem sikerült, sem lekapnia, sem közelébe férkőznie, hiába követte attól a pillanattól fogva, hogy Jézus leszállt a távolsági buszról. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy legalább megpillanthassa a nagy sztárt. Ha persze tudta volna, hogy éppen egy vadfügefára mászott (pedig ezt tábla jelezte), sejthette volna, mi következik, így aztán csak a nagy fogásra összpontosított, élesre töltött fényképezőgépével. És mekkora volt a diadala, amikor Jézus egyenesen belenézett a gépe lencséjébe, pontosabban egyenesen őbelé, és meg is szólította:
– Zákeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom!
Erre senki sem számított, hiszen az ilyenfajta sztárvendégek a forgatókönyv szerint a valamikori Koronában, majd Vörös Csillagban, mai nevén Intercontinentalban szálltak meg. Zákeus majd szétrobbant a nagy dicsőségtől, már össze is állt fejében a saját forgatókönyve: agglegény lévén ebédet hozat személyzettel együtt az Intercontinentalból, majd ő maga tálalja föl a díszvendégnek gyűjteménye legbecsesebb darabjait: Janics Natasa aláírt trikóját, Jakubcsek Gabriella névjegyét és természetesen a Böjte atya által megáldott és aláírt szűzmáriás szentképet. Miközben utat tört magának Jézus felé, el kellett viselnie a neki kelletlenül utat nyitók méltatlankodó vagy egyenesen becsmérlő megjegyzéseit, ugyanis habár híres ember volt ő is városában (saját magától is volt aláírt képe ebédlője falán), népszerűnek egyáltalán nem volt mondható. Még az is elhangzott, hogy „Ez még Jézust is megvámolja”. El kellett ismernie, hogy, bizony, ez is megfordult a fejében, hiszen Jézus afféle világutazó, akinek mindig lehet valami elvámolni valója. Ám ekkor Jézus biztatóan rámosolygott. Zákeus ekkor egészen kicsike lett, joggal félhette, hogy eltapossák, és nyoma sem marad. Jézus azonban odaintette magához, és Zákeus kihúzta magát. Kihúzta magát abból a ragacsos valamiből, amiben eddig leledzett, odaállt az Úr elé és így szólt:
– Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam…
– Mindenkit, akit lehetett – zúgott a tömeg.
– Akkor négyannyit adok helyette – emelte a tétet Zákeus.
Nagy csend lett. Csak egy-két „Bravó!”-t rikkantottak bele. Most mindenki Jézusra nézett, aki barátságosan rábólintott Zákeusra.
– Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen vendéglátóm is mindannyiunk ősatyjának, Ábrahámnak fia.
Erre mindenki kihúzta magát, Jézus pedig így folytatta:
– Én azért jöttem, hogy megkeressem és megmentsem, ami elveszett.
Ez mindenkit reménnyel töltött el. Zákeus pedig összetépte forgatókönyvét, és csak egyre vágyott, hogy házába lépve Jézus megtalálja őt abban a labirintusban, melyben már évtizedek óta kereste önmagát.
Kamarás István OJD