A magyar kormány joggal könyvelhette el világméretű diadalként, hogy hősies harc után sikerült megállítania Brüsszelt, szerencsére még időben és még Hegyeshalomnál. A győztes csata után a Győző azonnal felhúzta a falat, de hamarosan háromszorosra kellett növelni a falon a kiskapuk számát, hogy Brüsszel uniós polgárai szabadon ki-bejárhassanak rajtuk, nemkülönben a Brüsszelt megállító magyarok, akik Bécs helyett Brüsszelbe látogattak, úgyszólván minden hétvégén: szórakozni, bevásárolni, múzeumba és nagymisére, egyszóval egy kicsit brüsszelezni. A magyarok örvendeztek, hogy éppen a határnál állt meg Brüsszel, és nem Innsbrucknál. Az osztrákok természetesen feleannyira sem örültek Brüsszelnek, mint a magyarok, noha ők sosem akarták megállítani, de Bécs komolyan elkezdett féltékenykedni, és sógorok komótosan, de határozottan elkezdték Magyarország felé tolni Brüsszelt.
A magyar kormány joggal könyvelhette el világméretű diadalként, hogy hősies harc után sikerült megállítania Brüsszelt, szerencsére még időben és még Hegyeshalomnál. A győztes csata után a Győző azonnal felhúzta a falat, de hamarosan háromszorosra kellett növelni a falon a kiskapuk számát, hogy Brüsszel uniós polgárai szabadon ki-bejárhassanak rajtuk, nemkülönben a Brüsszelt megállító magyarok, akik Bécs helyett Brüsszelbe látogattak, úgyszólván minden hétvégén: szórakozni, bevásárolni, múzeumba és nagymisére, egyszóval egy kicsit brüsszelezni. A magyarok örvendeztek, hogy éppen a határnál állt meg Brüsszel, és nem Innsbrucknál. Az osztrákok természetesen feleannyira sem örültek Brüsszelnek, mint a magyarok, noha ők sosem akarták megállítani, de Bécs komolyan elkezdett féltékenykedni, és sógorok komótosan, de határozottan elkezdték Magyarország felé tolni Brüsszelt.
Amikor Mosonmagyaróvár, Sopron, Kapuvár, Csorna, Győr már-már Brüsszel külvárosainak számítottak, jelentős számú flamand, vallon, valamint betelepült marokkói és török kisebbséggel, újra fellángolt az „Állítsuk meg Brüsszelt!” És ezt legalább Tatabányánál szerették volna abszolválni. Erre azonban nem lett szükség, ugyanis Brüsszelnek egyfelől nagyon tetszett, másfelől nagyon nem tetszett Magyarország. Tetszett a Bakony, a Vértes, Pannonhalma és persze legfőképpen a Balaton, olyannyira, hogy Brüsszel nyaralókat, telkeket és szőlőket vásárolt. Tetszett még Brüsszelnek a budapesti színházi és kávéházi élet, de még inkább a jó hangulatú tüntetések. Nagyon nem tetszettek Brüsszelnek a NER-plakátok és a NER-kérdőívek, még kevésbé a civilezés, a sorosozás és az illiberalizmus, és legkevésbé az, hogy felfüggesztették a WEU (Western European University) komáromi filiájának működését, méghozzá a tűzrendészeti szabályok megszegésének alapos gyanúja és a soros kapcsolás kitüntetett preferálása miatt. Fél év sem telt el, Brüsszel visszaköltözött Belgiumba, csupán a telek-, szőlő- és nyaralótulajdonosok maradtak, valamint a szegényeket és hajléktalanokat gondozó brüsszeli apácák, cserkészek, márialégiósók és irgalmasok.
Brüsszel tehát megtorpant Tatabányánál, majd szépen hazasomfordált. Csakhogy a végső győzelem után is itt maradt zamata, kultusza, aurája. Az Unióspárt hamar megelőzte a Jobbikot, és az illiberális keresztény-nemzeti kormánypárt esélyes kihívója lett, de még illegalitásba kényszerülése után is a legnépszerűbb politikai ágens maradt. Így aztán a véglegesen megállított Brüsszel mégis csak búvópatakként, kóboráramként, kísértetként járja be, lengi át, szédíti meg, tölti el szorongó reménykedéssel a legádázabb unós ellenfeleink által is a visegrádi négyek legvidámabb barakkjának elismert hazánkat.
Kamarás István OJD