Az ezredes szolgája
A délbudai hajléktalanok között sokféle fazon akadt: szerszámkészítő, kazánfűtő, artista, szociálpszichológus. Volt közöttük egy leszázalékolt százados is, akit sorstársai ezredesnek csúfoltak. Vele is az történt, mint sokukkal, a leszázalékolás után nem tudott mit kezdeni magával, ivásra adta fejét, amire felesége és anyósa kirakták a lakásból, és ezután ő is az utcán tengette életét. Ahogy telt-múlt az idő, már csak kevesen emlékeztek arra, hogy valójában csak százados volt, és a hajléktalanok többsége igazi ezredesnek hitte, és elfogadta főnöknek, nagyokosnak, szóvivőnek, mikor mire volt szükség.
A délbudai hajléktalanok között sokféle fazon akadt: szerszámkészítő, kazánfűtő, artista, szociálpszichológus. Volt közöttük egy leszázalékolt százados is, akit sorstársai ezredesnek csúfoltak. Vele is az történt, mint sokukkal, a leszázalékolás után nem tudott mit kezdeni magával, ivásra adta fejét, amire felesége és anyósa kirakták a lakásból, és ezután ő is az utcán tengette életét. Ahogy telt-múlt az idő, már csak kevesen emlékeztek arra, hogy valójában csak százados volt, és a hajléktalanok többsége igazi ezredesnek hitte, és elfogadta főnöknek, nagyokosnak, szóvivőnek, mikor mire volt szükség.
Történt egyszer (amikor nyári szállásként éppen egy abbamaradt építkezés gödrében húzódtak meg), hogy az ezredes legjobb haverja, vagyis a Csicskás, aki valaha ének- és zenetanár volt, hirtelen lerobbant, teljesen lebénult, már a végét járta. Mit volt mit tenni, az Ezredes ráfanyalodott a Máltai Szeretetszolgálatra. Hatalmas sor állt ott, de azok közül senki sem ismerte őt, hogy előre engedték volna. Így aztán csak éppen odaérve látta meg, hogy ki is osztja a teát meg a zsíros kenyeret. Mielőtt azonban rá került volna a sor, Jézus – otthagyva a kenyereket és a papírpoharakat – odalépett egyenesen őhozzá. Az ezredes se köpni, se nyelni nem tudott, ugyanis nem volt valami istenes fazon, de Jézus biztatására összekapta magát, és azt mondta:
– Főnököm, az a helyzet, hogy a haverom bénán fekszik hajlékunkban, s rettenetesen kínlódik.
– Megyek és meggyógyítom – felelt neki Jézus.
A hajléktalan ezredes, aki igazából csak százados volt, kézzel-lábbal tiltakozott.
– Főnököm, nem vagyok méltó, hogy hajlékunkba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a csicskásom.
– Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és a sorban állókhoz fordult.
– Bizony mondom nektek, nem találtam ekkora hitet egész Délbudán. Ezért mondom nektek: sokan jönnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országába, az ország fiait meg kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
„Úristen, miket papol ez?” sutyorogtak a sorban állók, de mivel a századosnak szeme sem rebbent, ezért Jézus azt mondta neki:
– Menj, legyen úgy, ahogyan hitted.
Kamarás István OJD