(Mt 20,1-16)
„Hasonló a mennyek országa egy gazdához – kezdte Jézus -, aki korán reggel kiment a térre, hogy munkára várakozókat fogadjon szőlőjébe.”
– Nálam, akár a mesében, egy nap egy esztendő – magyarázta nekik a gazda, s amikor megértették, megegyezett velük tízezer euróban, majd elküldte őket szőlejébe.
Amikor kilenc óra tájban látta, hogy még akadnak munkára várók, nekik is azt mondta:
– Menjetek ti is a szőlőmbe, s ami jogos, megadom nektek.
Azok elmentek, de tizenkét órakor ismét kiment a gazda, majd három óra tájban is, és ugyanígy tett. Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, s megkérdezte…
(Mt 20,1-16)
„Hasonló a mennyek országa egy gazdához – kezdte Jézus -, aki korán reggel kiment a térre, hogy munkára várakozókat fogadjon szőlőjébe.”
– Nálam, akár a mesében, egy nap egy esztendő – magyarázta nekik a gazda, s amikor megértették, megegyezett velük tízezer euróban, majd elküldte őket szőlejébe.
Amikor kilenc óra tájban látta, hogy még akadnak munkára várók, nekik is azt mondta:
– Menjetek ti is a szőlőmbe, s ami jogos, megadom nektek.
Azok elmentek, de tizenkét órakor ismét kiment a gazda, majd három óra tájban is, és ugyanígy tett. Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, s megkérdezte…
– Hát ti mit álldogáltok itt tétlenül?
– Azért, mert eddig még senki sem kínált munkát nekünk – válaszolták.
Erre a gazda ezt mondta nekik:
– Menjetek ti is a szőlőmbe.
Miután pedig beesteledett ezt mondta a szőlő gazdája a művezetőjének:
– Fizesd ki nekik a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig.
Ekkor elsőnek azok jöttek, akik öt óra tájban álltak munkába, s kaptak fejenként tízezer eurót. És sorra ennyit kaptak a többiek is. Amikor végül a legelsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak ugyanannyit kaptak. Amikor átvették a szerződés szerint megállapított bérüket, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták:
– Uram, ezek az utolsók csak néhány órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől.
Egyikük, egy szakszervezeti bizalmi még azt is hozzátette, hogy:
– Egyenlő munkáért egyenlő bért szokás adni egy igazságos és demokratikus világban.
A szőlő gazdája pedig így felelt neki:
– Barátom, nem cselekszem veled igazságtalanul. Mutasd csak a szerződésedet! Nem tízezer euróban egyeztünk meg? Vedd, ami a tied, és menj békével! Különben is, mi van akkor, ha én az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked? Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért irigy, mert én jó vagyok? Emlékezz, ti, akiket reggel fogadtam föl, ugyanúgy munkanélküliek voltatok, mint a többiek, akik később álltak munkába. Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
Erre a szakszervezeti bizalmi már sokkal nyugodtabb hangon folytatta:
– Kezdem érteni, uram, a logikádat. Elismerjük, hogy jó ember vagy, hiszen munkát kaptunk tőled, és munkánkat tisztességgel meg is fizetted. Azt is elismerjük, hogy az utánunk jövőknek is van családjuk, adósságuk, vagyis ugyanannyi bajuk, mint minekünk. De mégis, nem lett volna igazságosabb, ha nekik arányosan kevesebb bért fizetsz, és ezt segéllyel egészíted ki?
– Barátom, ugye, te reggeltől, vagy is egy egész évig dolgoztál nekem?
– Igen, uram – felelte a bizalmi -, éppen ezért mertem szólni.
– És vajon milyen nyelven szóltál hozzám?
– Hát a te nyelveden, uram, hogy jól értsük egymást.
– És honnan tudod az én nyelvemet, amikor reggel még nem tudtad, hiszen a szerződés is a te nyelveden fogalmazódott meg?
A szakszervezetis elcsodálkozott, aztán nagyon elgondolkodott.
– Hát erre csak egy magyarázat van, méghozzá az, hogy nálad, uram, egy nap egy esztendő, és a te szőlődben volt elég időnk arra, hogy megtanuljunk egy idegen nyelvet, hiszen azt is tudjuk már, hogy te vagy a szőlőtő, mi meg a gyümölcsöt hozó szőlővesszők. Jól mondom?
– Nagyon jól. És ezzel megvan a nyelvvizsgád is, amivel könnyebben tudsz megfelelő munkát kapni.
– Értem, akkor ez lenne a gyümölcs, amit mi szakíthattunk le legelőször, akik leghosszabb ideje tanultuk a nyelvedet. Ezek szerint így lettünk mi, kora reggeltől munkálkodók utolsókból elsők, akik most a te nyelveden jelenthetjük ki, hogy nem csak jó vagy, hanem még igazságos is, ha nem is a mi földhözragadt szakszervezeti logikánk szerint.
Kamarás István OJD