Éppen a szokásos horgászverseny folyt Genezáret tavánál. Jézus a pecásokat nézte. Annyira elbámészkodva, hogy észre sem vette, hogy már nagy tömeg sereglett hozzá Isten szavát hallgatni. Meg kellett bökdösni őt, hogy összekapja magát. Ekkor Jézus a pecásokra mutatott, majd arra biztatta a seregletet, hogy higgyenek, majd pedig ők is próbálkozzanak. A tömeg lelkesen követte tanácsát, ők is beneveztek, majd erős hittel tartották pecabotjukat.
Éppen a szokásos horgászverseny folyt Genezáret tavánál. Jézus a pecásokat nézte. Annyira elbámészkodva, hogy észre sem vette, hogy már nagy tömeg sereglett hozzá Isten szavát hallgatni. Meg kellett bökdösni őt, hogy összekapja magát. Ekkor Jézus a pecásokra mutatott, majd arra biztatta a seregletet, hogy higgyenek, majd pedig ők is próbálkozzanak. A tömeg lelkesen követte tanácsát, ők is beneveztek, majd erős hittel tartották pecabotjukat.
Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták.
Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából arra tanította a versenyzőket, hogy bízzanak, és akkor nyerni fognak. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz:
– Ti is próbálkozhatnátok!
Simon rögtön látta, hogy kivel van dolga: egy fővárosi prédikátorral, egy misszionáriussal vagy efféle hites emberrel, mégis legyűrve ellenkezését türelmesen magyarázni kezdte Jézusnak:
– Mester, tudnod kell, mi nem afféle pecások vagyunk, hanem halászok, vagyis mi nem csalival, hanem hálóval próbálkozunk.
Jézus bólogatott, hogy ez számára teljesen világos, majd ezt mondta:
– Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!
Simon előbb a fejét vakargatta, majd csóválgatta, végül ezt felelte:
– Uram, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.
És így is tett. És annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. A túlságosan is szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el Simont. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait.
– Uram, ennyit azért nem érdemeltünk! – mondogatták.
– Maradt-e valami egyáltalán a versenyen indulóknak? – kérdezgették.
Jézus ezzel nyugtatta őket:
– Hát persze! A hitük.
Majd így nyugtatta, biztatta őket:
– Ne féljetek! Ezentúl emberhalászok lesztek.
Erre ők szépen kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.
Kamarás István OJD