Kategória: Online rovat

1973–74-ben a Magyarországi Metodista Egyház lelkészeinek és theológiai hallgatóinak mintegy fele felmondta az egyházuk és a korabeli diktatórikus államhatalom közötti langyos együttműködési konszenzust. Az időközben rangos egyházpolitikai fejleménnyé duzzadó elégedetlenség legfontosabb mozzanatát az képezte, hogy az Iványi Tibor lelkész körül csoportosuló lázongók ellentmondtak a küszöbön álló egyházvezetői választásnál megkövetelt pártállami intervenciós igényeknek. A korabeli egyházpolitikai palettán szerfelett szokatlan fellépés következménye pedig az lett, hogy a rebelliseket, a velük együtt tartó gyülekezetekkel együtt, 1974-ben – állami sugallatra és segédlettel – kirekesztették az „anya”-egyházból. A „távozók” egy új közösséget hoztak lére, az ugyancsak metodista hitelveket követő Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget (MET), amelyet hosszú küzdelmek (éveken át tartó bírósági, rendőrségi, közigazgatási és egyéb állami zaklatások) árán 1981. október 1-én az immár oszlásnak induló korabeli diktatúra új, önálló egyházi szervezetként ismert el.

Érdekes dokumentum került a Népszabadság birtokába (nol.hu, 2013. szept. 13). Éspedig a vatikáni–magyar vegyes bizottság 2010. október 5-i üléséről készült „nem nyilvános” jegyzőkönyv. Izgalmas lenne a dokumentumot teljes terjedelmében megismerni; ez azonban aligha lehetséges. Ellenben a kiszivárogtatása Erdő Péter esztergomi bíboros-érseknek soha rosszabbkor nem jöhetett volna. Az Erdő család ugyanis egyszerre került reflektorfénybe. A hir24.hu aznapi híradásában látott ugyanis napvilágot az a hír, hogy a homoszexuális cselekedetet halálos bűnnek minősítő – és ezzel lényegében az ateizmussal, az aposztáziával és a bálványimádással egy kategóriába soroló – „Élet a hitben” c. katolikus hittankönyv szerzője nem más, mint a bíboros édestestvére, Fülöpné dr. Erdő Mária, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora.

A web minden nézet kifejtésére alkalmas közeg. Lehetőséget ad arra is, hogy valóban tájékozatlan, vagy a tájékozatlanság vélelmének jogával élő szerzők bármibe belekötve, hiedelmeik körében szemeljenek ki és magyarázzanak félrevezetően tényeket és összefüggéseket. Ettől persze még lehetnek a magyarázataik érdekesek és tanulságosak.

Keresem is őket viszonylagos rendszerességgel. Így sikerült rábukkannom néhány hete a kereszteny.mandiner.hu – portálon egy olyan elemzésre, amelynek szerzői valószínűleg semmit nem tudnak Dr. Kamarás István vallásszociológus munkásságáról, a katolikus közéletben a mainál sokkal nehezebb helyzetekben vállalt szerepéről, klerikus körökben is számon tartott, személyes elkötelezettségéről és megbecsültségéről. Ostorozzák tehát bátran, mint klérus-, sőt egyházbírálót.

Roger Scruton angol társadalomtudós a Magyar Tudományos Akadémián ez év májusában előadást tartott az európai értékek és a nemzetállamok összefüggéseiről. Az előadásról a MTA honlapja is tudósított. Ezt követően azonban a vendég a Professzorok Batthyány Körében is előadást tarthatott, mivel mail-ben terjed „Az európai értékek és a nemzetállamok” című előadásának szövege, amelyet Lovas Rezső, a Kör elnöke fordított azzal a megjegyzéssel, hogy az Scruton „2013. május 27-én megtartott előadásának szövege”. Az európai integráció és a nemzetállamok viszonyát egyébként inkább színvonalas zsurnalisztika, mint tudományos igényű előadás szintjén taglaló gondolatmenet a végén kifejezetten a magyar viszonyokról szólva érdekes fordulatot vesz:

Munkába menet éveken át volt egy állandó útitársam. Csak keveset beszélgettünk, mivel minden reggel magával hozta a legfrissebb Népszabadságot, s annak kiolvasása kitöltötte az utazási idő nagy részét. Egy idő után arra figyeltem fel, hogy kezében már nem egy, hanem két újság van; a Népszabadság mellett egy Magyar Nemzet is. Amikor megkérdeztem ennek okát, azt válaszolta, így veszi elejét a kötekedő megjegyzéseknek, a lekomcsizásoknak, amelyek az utóbbi időben érték. Ilyen módon semlegesnek vélhetik.

(Gondolatok a hit éve kapcsán)

Péter második levelének szerzője így buzdítja a keresztény közösségeket: „… hitetekhez ragasszatok igaz emberséget, az igaz emberséghez tudást, a tudáshoz önuralmat, az önuralomhoz állhatatosságot, az állhatatossághoz istenfélelmet, az istenfélelemhez testvéri szeretetet, a testvéri szeretethez pedig minden ember iránt való szeretetet (2Pét. 1, 5-7)”.

2013. augusztus 1-én lépett életbe a módosított egyházügyi törvény. Köztudott, hogy az alig két éve elfogadott eredeti változat nem állta ki az alkotmányosság próbáját. A kormánypárti képviselők feltehetőleg úgy vélték, jó munkát végeztek, ezért néhány napon belül lényegi változtatás nélkül újra elfogadták a jogszabályt. Több hazai és külföldi szervezet azonban továbbra is aggályosnak találta, hogy politikai alapon születik döntés arról, mely vallási közösségek kapják meg a jelentős privilégiumokkal járó egyházi státuszt. Az Alkotmánybíróság idén februárban ismét megsemmisítette a törvény azon rendelkezéseit, amely szerint a Parlament dönthet egy vallási közösség egyházként történő elismeréséről, kizárva a jogorvoslat lehetőségét. A Fideszes és a KDNP-s képviselők azonban érdemi egyeztetés helyett – immár a negyedszer – az alaptörvény módosításához folyamodtak: alkotmányba emelték a vitatott passzust, kizárva ezzel az Alkotmánybíróság további vizsgálódásának lehetőségét.

 Mottó: „Boldog ember az, aki (…) csúfolódók székében nem ül.” Zsoltárok 1:1

Az elmúlt napokban számos alkalommal megjelent a médiában Ferenc pápa homoszexuálisokra vonatkozó kijelentése: „ki vagyok én, hogy ítélkezzem”. Az ilyen típusú beszéd nem csupán azért hangzik furcsán, mert pápa ilyesmit még nem nagyon mondott, hanem azért is, mert hazánkban inkább gúnyolódó, lenéző kontextusban emlegetik a homoszexuálisokat.

Végiggondoltam, hogy ez utóbbi jelenség hova „fejlődött” és mennyire burjánzott el mifelénk. Lássuk!

Gondoljunk Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott kijelentésére arról, hogy „a Nemzeti Színház nem a buzikról fog szólni”. Őt Kosa Lajos, a kormányzó párt egyik alelnöke követte, amikor a Nemzeti Színház új igazgatóját azzal búcsúztatta, hogy „túlságosan meleg helyzet” esetén visszavárják Debrecenbe. Később pedig egy miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt vette védelmébe ezeket a megnyilvánulásokat. És ha ez nem volna elég, eszünkbe juthat, hogy a Balog Zoltán vezette Emberi Erőforrások Minisztérium Arany Érdemkereszttel tüntette ki Petrás Józsefet, a Kárpátia zenekar énekesét, aki koncertjein kiabálva osztja meg a homoszexuálisok kihalását vizionáló gondolatait.

A képrombolás nem azokról szól, akik napjainkban egyre szaporodó számban, öncélú vandalizmussal teszik tönkre a hasznos és szép alkotásokat, hanem az egyház történetének mintegy másfél ezer éve kezdődött, szomorú, véres eseményéről.