A web minden nézet kifejtésére alkalmas közeg. Lehetőséget ad arra is, hogy valóban tájékozatlan, vagy a tájékozatlanság vélelmének jogával élő szerzők bármibe belekötve, hiedelmeik körében szemeljenek ki és magyarázzanak félrevezetően tényeket és összefüggéseket. Ettől persze még lehetnek a magyarázataik érdekesek és tanulságosak.
Keresem is őket viszonylagos rendszerességgel. Így sikerült rábukkannom néhány hete a kereszteny.mandiner.hu – portálon egy olyan elemzésre, amelynek szerzői valószínűleg semmit nem tudnak Dr. Kamarás István vallásszociológus munkásságáról, a katolikus közéletben a mainál sokkal nehezebb helyzetekben vállalt szerepéről, klerikus körökben is számon tartott, személyes elkötelezettségéről és megbecsültségéről. Ostorozzák tehát bátran, mint klérus-, sőt egyházbírálót.
A web minden nézet kifejtésére alkalmas közeg. Lehetőséget ad arra is, hogy valóban tájékozatlan, vagy a tájékozatlanság vélelmének jogával élő szerzők bármibe belekötve, hiedelmeik körében szemeljenek ki és magyarázzanak félrevezetően tényeket és összefüggéseket. Ettől persze még lehetnek a magyarázataik érdekesek és tanulságosak.
Keresem is őket viszonylagos rendszerességgel. Így sikerült rábukkannom néhány hete a kereszteny.mandiner.hu – portálon egy olyan elemzésre, amelynek szerzői valószínűleg semmit nem tudnak Dr. Kamarás István vallásszociológus munkásságáról, a katolikus közéletben a mainál sokkal nehezebb helyzetekben vállalt szerepéről, klerikus körökben is számon tartott, személyes elkötelezettségéről és megbecsültségéről. Ostorozzák tehát bátran, mint klérus-, sőt egyházbírálót.
Kamarás Istvánnak nyilvánvalóan nincs szüksége arra, hogy én őt egy nagyon gyenge minőségű támadással szemben megvédjem. Két dolog miatt azonban billentyűzetet ragadtam. Az egyik, hogy hiába próbáltam a cikkre válaszolni, válaszomat az oldalra feltenni nem tudtam. A rendszer nem fogadta el a jelszavamat. Ugyanígy járt az a három ismerősöm is, akiket a hozzászólás továbbítására megkértem. Csak egyetérteni szabad? Déjà vu. A másik ok pedig, hogy az opus nem áll meg a tájékozatlan személyeskedés szintjén, hanem intellektuális mélységek fölé merészkedve a politizálás mibenlétéről is értekezik.
(Az írás a következő ide kattintva található)
Zsigmond és Péterfy tehát szemmel láthatóan nem tudják, kiről beszélnek, de azt sem tudják, mit jelent politizálni. Nem kevesebbet ugyanis, mint a polisz, a társadalom közös ügyeivel foglalkozni. Ez pedig feladata minden keresztény egyháznak is. (Más kérdés, hogy egyetlen keresztény egyház sem lehet valamely politikai párt szekértolója.)
Vegyünk néhány példát a teljesség igénye nélkül.
Nagyon is feladata minden egyháznak a szegényekkel való törődés. Az idézett interjúban Kamarás István sem mond egyebet, mint hogy hazánkban rendkívüli méreteket öltött a szegénység, négymillió ember él a szegénységi küszöb alatt, ebből másfél millió mélyszegénységben. Ehhez képest fordít rájuk kevés figyelmet a magyar katolikus egyház.
Pál apostol így ír a korinthusiaknak: „Ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?” (1Kor. 14,8) Nos, ha úgy tekintünk püspökeinkre és papjainkra, mint a katonák a trombitákra, azt kell mondanunk, hogy ők sokszor bizonytalan zengést tesznek, vagy – ami még rosszabb – semmilyen zengést nem tesznek. Ilyen a szegények ügye, ahol lehetne sokkal határozottabb a zengés, bár én személy szerint azt remélem, hogy a helyzet Ferenc pápa jótékony hatásának köszönhetően javulni fog.
Nagyon bizonytalan a zengés akkor is, amikor cigányozó, és/vagy zsidózó keresztényeket kell rendre utasítani. (Évekkel ezelőtt megjelent egy kiváló, elfogulatlan tanulmánykötet a holokauszt és a keresztény világ kapcsolatáról. A kiadó minden püspökséget megkeresett, ennek ellenére a könyvet egyikük sem rendelte meg.)
Semmilyen zengést nem hallottam, amikor a 8-dik kerület polgármestere kitiltotta a hajléktalanokat a közterületekről, miközben nem kínált fel nekik alternatívát.
De a legszomorúbb, hogy síri csend volt az egyházügyi törvény tárgyalása és elfogadása után. A bevett egyházak egyike sem emelte fel a szavát az ellen, hogy végül is dilettánsok, akik eldöntötték, melyik formáció lehet egyház, és melyik nem. Ez a szolidaritás tökéletes hiányára vall. Kétlem, hogy ilyesmi előfordulhatna Európa boldogabbik felében.
Meggyőződésem, hogy az a komfortzóna, amelynek elhagyására Ferenc pápa felszólít, nemcsak túlzott anyagi igényeinket jelenti, hanem lelki restségünket is. Bizony, el kell hagyni azt, akár trombita valaki, akár katona…
Balogh Judit, teológus