Kategória: Súlypont

Megjelent a Egyházfórum 2015/2. számban 

Két évvel ezelőtt, 2013. március 13-án választották pápává Jorge Mario Bergoglio püspököt. Egyetlen országban sem bírálják őt olyan keményen, mint Lengyelországban. Egyetlen püspökkari konferencia sem annyira egységes Ferenc pápa reformjaival szemben, mint a lengyel. Sok lengyel kérdi: hová vezet minket a pápa? Néhány lengyel filozófus már attól tart, hogy hazájukban hamarosan ellenpápát választanak, és egy új, Rómától független egyház jön létre, amelynek Częstochowa vagy Krakkó lehet a székhelye.

Megjelent a Egyházfórum 2015/2. számban 

Lukinich Imre, a budapesti egyetem történészprofesszora, egyébként a krakkói Lengyel Tudományos Akadémia kültagja, egy diákcsere-egyezmény alapján 1935-ben Lengyelországba utazó egyetemi hallgatóknak instrukciókat írt, miként kell odakinn viselkedniük. Tanácsaiban többek közt nem mulasztotta el megjegyezni:

Hogy a lengyelek rokonszenvét megnyerjük, illetőleg biztosítsuk, vannak bizonyos tenni- és tudnivalóink.
1. A mai Lengyelország lakossága és népessége 4-5-ször nagyobb, mint a mai Magyarországé. Ezt szem előtt kell tartanunk; nem szabad tehát őket lekezelni, félválról [sic!] venni. Tekintettel kell lenni érzékenységökre és részben hiúságukra is. Feltétel nélkül hódolni kell Pilsudski emléke előtt.

Megjelent a Egyházfórum 2015/1. számban  A Luther Kiadó és az Egyházfórum közös kiadásában hamarosan megjelenő Ferenc Pápa Legendárium című kötet egyik fejezete.  Világkörüli zarándokútján a két jó barát, Ferenc pápa és Abraham Skorka rabbi Felsőkemenesre …

Megjelent Hét Hárs, 2014 (13. évfolyam), 1–2. szám, 79–87.

 Megjelent a Egyházfórum 2015/1. számban 

AZ EMLÉKEZET KULTÚRÁJA¹ A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ ÉS CIGÁNY KISEBBSÉGEK KÖRÉBEN

Az alábbi cikk alapjául szolgáló dolgozatot 2013-ban írtam a Durhami Egyetemen. Az antropológia tanszék Erőszak és emlékezet című modulja a közösségek ellen elkövetett erőszak emlékezetét, felejtését, a kollektív emlékezet és trauma témakörét vizsgálta. A 2014-es magyarországi holokauszt-emlékév kormányzati programjai – különös tekintettel a Szabadság téri emlékműre és a Sorsok Háza projektre –, illetve a körülöttük kialakult feszültség külön elemzést igényelne. Bár az alábbi írás nem tárgyalja e legfrissebb emlékezetpolitikai vonatkozású események jelentőségét és hatását, azok új perspektívába helyezik az itt leírt korábbi pozitív tendenciákat, legyen szó bűnökkel való szembenézésről, felelősségvállalásról, társadalmi értékválasztásról vagy a Nyugathoz–Kelethez tartozás nagy kérdéséről.

Összegzés: A tanulmány tárgya a Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház (RGKE) kudarcának paradoxona: miért nem tudott talpra állni 1990 után, az összes többi vallási közösség újjáéledésének kontextusában. A görög katolikus hívek számának jelentős csökkenése, illetve jogaik gyakorlásának nehézségei szorosan összefüggnek a romániai demokrácia korlátaival. A román állam egyetlen más veszélyeztetett közösségtől – sem a bevándorlóktól, a homoszexuálisoktól, a romáktól vagy a Jehova Tanúitól – nem tagadta meg oly mértékben a védelmet ebben az időszakban, mint a görög katolikusoktól. A Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház jogérvényesítésének módszeres megakadályozása azzal a sajátosságával magyarázható, amely híveit a többi veszélyeztetett közösség tagjaitól megkülönbözteti: rájuk a Román Ortodox Egyház (ROE) ellenséges szervezetként tekintett. A Román Ortodox Egyház a 20. század első felében folyamatosan hirdette az RGKE illegitimitását, és – amint lehetőség adódott, 1948-ban – részt vett feloszlatásában. E célja mellett mindmáig nyíltan kitart. Az anarchikus demokráciára jellemző társadalmi körülmények lehetővé teszik egy olyan fontos szereplő számára, amilyen a ROE, hogy érvényesíthesse az RGKE működésének aláásására irányuló törekvését. Bruce Bueno de Mesquita és Alastair Smith elméletével egyetértve, az RGKE és a ROE közötti materiális és szimbolikus verseny értelmezhető a „rossz viselkedés mint jó politika” példájaként. A román anarchikus demokrácia kontextusa optimális keretet kínál a ROE számára előnye maximalizálásának stratégiájához.

Megjelent a Egyházfórum 2014/4. számban

KERESZTÉNY UNIVERZALIZMUS – NEMZETI PARTIKULARITÁS

2002–2003-ban az Európai Unió alkotmányát létrehozó szerződés szövegezésekor széles körű vita folyt: megjelenjék-e a létrehozandó alkotmányban a keresztény örökség mint az európai értékek forrása? A vita résztvevőinek egyik fő irányzata hivatkozni kívánt Istenre, illetve konkrétan meg akarta nevezni a kereszténységet mint európai örökséget. Indokolásuk szerint az Unió által vallott alapelvek és értékek éppen a kereszténységből fakadnak. A másik irányzat teljesen ki akarta hagyni a vallásra utalást. 2004-ben fogadták el Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést, amelynek preambuluma „Európa kulturális, vallási és humanista örökségé”–ből merít ösztönzést, elismerve, hogy ebből származnak „az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékei.” A szerződést a Szentszék 2004. június 19-én nyilatkozatban üdvözölte mint olyan jelentős eredményt, amelyet maga a Szentatya is szorgalmazott, ugyanakkor II. János Pál sajnálattal vette tudomásul, hogy egyes kormányok ellenállása miatt nem kerülhetett bele Európa keresztény gyökereinek elismerése. Ezt a Szentszék a történelmi valóság és az európai népek keresztény identitása félreismerésének tartotta.

Megjelent a Egyházfórum 2015/1. számban 

 AZ ÁRJA NÉPISÉGTUDAT ÚJPOGÁNY ISTENSÉGE ÉS ANNAK MESSIANISZTIKUS ANTIUNIVERZALIZMUSA, A NEMZET SZAKRALIZÁLÁSA

Sok írás jelenik meg arról, hogyan lehet értelmezni, leírni a mai magyarországi helyzetet. Mivel a 2012. január 1-jén életbe lépett Alaptörvény Preambuluma a „kereszténység nemzetmegtartó erejé”-ről és a „Szent Koroná”-ról beszél, Magyarországon és külföldön egyaránt sokan értelmezik a szöveget úgy, mintha itt a keresztény államról vagy a monarchikus tradíció (királyság) felélesztéséről lenne szó. Olyan véleményeket is hallani, amelyek a feudális középkorig, vagyis a felvilágosodás előtti időkig vezetik vissza eszmeiségét.

Évfordulók és sorsfordulók

Amikor Magyarország német megszállásának drámai eseményeire kell visszatekintenünk, nemcsak a felelősökről tolulnak fel zaklatott kérdéseink. Arra is rá kell látnunk mindannyiunknak: milyen jelentős szellemi értékteremtők lehetséges további alkotásaitól fosztatott meg a magyar kultúra.

AKTÍV ÉS PASSZÍV EMLÉKEZÉS Emlékeink és a hozzájuk kapcsolódó reflexiók nagymértékben meghatározzák létünket, identitásunkat. Élményeink nem légüres térben történnek, hanem az adott kor által meghatározott társadalmi közegben, amelyben közös, érzelmileg telített történések (tulajdonképpen közösen elszenvedett …

Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban 

ADALÉK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI TÖRTÉNETÉHEZ [1]

„…szabad-e ilyet írni, hogy »nem vagyunk zsidógyűlölők«!?
De igenis vagyunk!
És főleg a református – tehát magyar ifjúságnak kell annak lenni,
ha boldogulni akar e hazában.”[2]

Közhely, hogy a második világháború idején a magyarországi zsidóüldözés a hatóságok aktív közreműködésével és a keresztény lakosság nagyfokú passzivitása mellett zajlott. Az igazi kérdés: miért? A zsidótörvények és később a deportálások egy olyan eszkalálódó folyamat betetőzései, amely közel két évtizedig tartott. Tulajdonképpen egy egész társadalom mentális ráhangolásáról/ráhangolódásáról kell beszélnünk, amelyből – sajnálatos módon – az egyházi sajtó is kivette a részét.