Kategória: Cikkek

Megjelent a Egyházfórum 2015/2. számban 

A magyarországi politikai katolicizmus vezéregyénisége az I. világháború előtti és utáni években kétségtelenül Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök volt, aki ismételten és behatóan foglalkozott az úgynevezett „zsidókérdés”-sel is. Az Alkotmány című katolikus folyóirat 1918. szeptemberi számában „keresztény-nemzeti” politikát sürgetett, mely megakadályozhatná „Magyarország elzsidósodását”. „Nem akarom a zsidókat gettóba zárni – írja –, de nem akarom, hogy a gettó szelleme uralja szellemi életünket. Az én antiszemitizmusom nem gyűlöletet akar kelteni, hanem a nemzet felemelkedését és a nemzeti szellem ébredését akarja szolgálni.”¹

Megjelent a Egyházfórum 2015/2. számban 

Két évvel ezelőtt, 2013. március 13-án választották pápává Jorge Mario Bergoglio püspököt. Egyetlen országban sem bírálják őt olyan keményen, mint Lengyelországban. Egyetlen püspökkari konferencia sem annyira egységes Ferenc pápa reformjaival szemben, mint a lengyel. Sok lengyel kérdi: hová vezet minket a pápa? Néhány lengyel filozófus már attól tart, hogy hazájukban hamarosan ellenpápát választanak, és egy új, Rómától független egyház jön létre, amelynek Częstochowa vagy Krakkó lehet a székhelye.

Megjelent a Egyházfórum 2015/2. számban 

Lukinich Imre, a budapesti egyetem történészprofesszora, egyébként a krakkói Lengyel Tudományos Akadémia kültagja, egy diákcsere-egyezmény alapján 1935-ben Lengyelországba utazó egyetemi hallgatóknak instrukciókat írt, miként kell odakinn viselkedniük. Tanácsaiban többek közt nem mulasztotta el megjegyezni:

Hogy a lengyelek rokonszenvét megnyerjük, illetőleg biztosítsuk, vannak bizonyos tenni- és tudnivalóink.
1. A mai Lengyelország lakossága és népessége 4-5-ször nagyobb, mint a mai Magyarországé. Ezt szem előtt kell tartanunk; nem szabad tehát őket lekezelni, félválról [sic!] venni. Tekintettel kell lenni érzékenységökre és részben hiúságukra is. Feltétel nélkül hódolni kell Pilsudski emléke előtt.

Megjelent a Egyházfórum 2015/1. számban  A Luther Kiadó és az Egyházfórum közös kiadásában hamarosan megjelenő Ferenc Pápa Legendárium című kötet egyik fejezete.  Világkörüli zarándokútján a két jó barát, Ferenc pápa és Abraham Skorka rabbi Felsőkemenesre …

Megjelent Hét Hárs, 2014 (13. évfolyam), 1–2. szám, 79–87.

 Megjelent a Egyházfórum 2015/1. számban 

AZ EMLÉKEZET KULTÚRÁJA¹ A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ ÉS CIGÁNY KISEBBSÉGEK KÖRÉBEN

Az alábbi cikk alapjául szolgáló dolgozatot 2013-ban írtam a Durhami Egyetemen. Az antropológia tanszék Erőszak és emlékezet című modulja a közösségek ellen elkövetett erőszak emlékezetét, felejtését, a kollektív emlékezet és trauma témakörét vizsgálta. A 2014-es magyarországi holokauszt-emlékév kormányzati programjai – különös tekintettel a Szabadság téri emlékműre és a Sorsok Háza projektre –, illetve a körülöttük kialakult feszültség külön elemzést igényelne. Bár az alábbi írás nem tárgyalja e legfrissebb emlékezetpolitikai vonatkozású események jelentőségét és hatását, azok új perspektívába helyezik az itt leírt korábbi pozitív tendenciákat, legyen szó bűnökkel való szembenézésről, felelősségvállalásról, társadalmi értékválasztásról vagy a Nyugathoz–Kelethez tartozás nagy kérdéséről.

Összegzés: A tanulmány tárgya a Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház (RGKE) kudarcának paradoxona: miért nem tudott talpra állni 1990 után, az összes többi vallási közösség újjáéledésének kontextusában. A görög katolikus hívek számának jelentős csökkenése, illetve jogaik gyakorlásának nehézségei szorosan összefüggnek a romániai demokrácia korlátaival. A román állam egyetlen más veszélyeztetett közösségtől – sem a bevándorlóktól, a homoszexuálisoktól, a romáktól vagy a Jehova Tanúitól – nem tagadta meg oly mértékben a védelmet ebben az időszakban, mint a görög katolikusoktól. A Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház jogérvényesítésének módszeres megakadályozása azzal a sajátosságával magyarázható, amely híveit a többi veszélyeztetett közösség tagjaitól megkülönbözteti: rájuk a Román Ortodox Egyház (ROE) ellenséges szervezetként tekintett. A Román Ortodox Egyház a 20. század első felében folyamatosan hirdette az RGKE illegitimitását, és – amint lehetőség adódott, 1948-ban – részt vett feloszlatásában. E célja mellett mindmáig nyíltan kitart. Az anarchikus demokráciára jellemző társadalmi körülmények lehetővé teszik egy olyan fontos szereplő számára, amilyen a ROE, hogy érvényesíthesse az RGKE működésének aláásására irányuló törekvését. Bruce Bueno de Mesquita és Alastair Smith elméletével egyetértve, az RGKE és a ROE közötti materiális és szimbolikus verseny értelmezhető a „rossz viselkedés mint jó politika” példájaként. A román anarchikus demokrácia kontextusa optimális keretet kínál a ROE számára előnye maximalizálásának stratégiájához.