Kategória: Cikkek

Megjelent az Egyházfórum 2013/4. számában

A mögöttünk lévő egyházi év a katolikus egyházban a Hit éve volt. Ezt XVI. Benedek pápa hirdette meg a II. Vatikáni zsinat 50. évfordulója alkalmából, noha a zsinat nem tárgyalta kifejezett módon a hit kérdését. A pápa szerint azonban az elmúlt években bekövetkezett lelki „elsivatagosodás” és „üresség” szükségessé teszi, hogy visszatérjünk a zsinat „betűjéhez”, vagyis „szövegeihez”, és ezáltal egyaránt elkerüljük az „anakronisztikus nosztalgiát” és a „túlzott előreszaladást”. A Hit évének az egész egyházat meghatározó élménye mégsem a zsinat betűjéhez, hanem inkább a zsinat szelleméhez való eleven, személyes visszatérés volt: Jorge Bergoglio bíboros, Buenos Aires érsekének pápává választása által. Míg Benedek a betű embere volt, és a tanítást hangsúlyozta, addig Ferenc pápának az élet, az elevenség a fontos. Az egyházkormányzásban bekövetkezett stílusváltás szembeötlő, sőt meglepő. Nemcsak nekünk, katolikusoknak és a testvéregyházak tagjainak, hanem a nem keresztényeknek és nem hívőknek is. Talán azt is mondhatjuk, hogy a világ lélegzetvisszafojtva és fokozott szimpátiával figyeli Ferenc pápa megnyilvánulásait és tevékenységét, valamint erőfeszítéseinek sikerét.

Megjelent az Egyházfórum 2013/3. számában

Amikor ez a számunk nyomdába kerül, az iskolákban már javában folyik a tanítás. Az elmúlt hónapok jelentős változást hoztak a közoktatás területén, amelyekről a legkülönbözőbb véleményeket hallhattuk, olvashattuk. Egyik-másik téma, mint például a tanárok fizetésemelése, mind a mai napig előkelő helyet foglalnak el a közbeszédben. Kevesebb szó esik azonban az oktatáspolitika alapvető és hosszú távú változásairól. Hogyan kell értékelnünk ezeket? Egyáltalán mi ezek lényege? Mit gondoljuk a kötelezően választható erkölcstanról és hittanról? Súlyponti rovatunkban két tanulmányt közlünk, amelyek ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Trencsényi László kutatótanárként az oktatáspolitikai változásokat értékeli. Élvezetes és szenvedélyes stílusban magyarázza el, hogy mit jelentett az egzakt tudományok 20. századi diadalútja, és miért véli úgy, hogy a mostani változások „premodern, a 19. századi gondolkodásmód”-ra jellemző gyökerekkel rendelkeznek. Kamarás István oktatásszociológus a kötelezően választható erkölcstan vagy hittan dilemmájáról értekezik. Üdvözlendőnek tartja, hogy bizonyos évfolyamokon „a hittan órákkal azonos óraszámban jelenik meg az erkölcstan nevű tantárgy”, ami „konszenzusetika maradt”. Az új szabályozás mégis felemásra sikeredett, és a beiratkozási gyakorlat és adatok is nyugtalanságra adnak okot.