FERENC PÁPA EVANGÉLIKUS SZEMMEL
Intonációként szeretnék Suenens bíboros fent idézett vallomásával azonosulni. Ha ő 1974 pünkösdjén XXIII. János pápában vélte felfedezni a Szentlélek meglepetését (Új Pünkösd?, Prugg Verlag, 1975, 6. o), akkor mi, négy évtizeddel később Ferenc pápában remélhetjük az egyházat megújító Szentlélekisten új ajándékát megtapasztalni. A történeti hűséghez tartozik, hogy ennek a meglepetésnek a belépéséhez szükséges volt XVI. Benedek pápa alázatos visszalépése is, amellyel mintegy helyet készített Isten további munkájának…
Az evangélikus egyház világszerte készül a reformáció 500. éves jubileumára, amelyről csak ökumenikus kontextusban lehet és szabad méltóképpen megemlékeznünk, amint ezt a Lutheránus Világszövetség felelős vezetői már többször is hangsúlyozták. Ennek jegyében őszinte örömmel és Isten iránti hálával fogadjuk Ferenc pápa igazi reformlépéseit. Szívünket melengeti az a tisztán krisztocentrikus tanítás, amivel például a hit évét lezárta, éppen Krisztus király ünnepén, az egyházi esztendő utolsó vasárnapján:
„Jézus a teremtés középpontja; ezért a hívőnek, ha annak kívánja tartani magát, olyan magatartást kell követnie, amely elismeri és életébe befogadja Jézus Krisztusnak ezt a központiságát: gondolataiban, szavaiban és cselekedeteiben. Így gondolataink keresztény gondolatok, krisztusi gondolatok lesznek. Műveink keresztény, krisztusi művek lesznek. Szavaink keresztény szavak, krisztusi szavak lesznek. Ha azonban elveszítjük ezt a középpontot, mert valami mással felcseréljük, akkor abból csak károk származnak a minket körül vevő környezet és maga az ember számára” (Homilia 1).
Különösen az idézett szakasz utolsó mondata talál el minket, akik ugyan gyakran idézzük a „solus Christus” reformátori tézist, de vajon tényleg erre az egyetlen időtálló alapra építkezünk 2014-ben is?!
Ugyanígy, a Szentatya „Evangelii gaudium” (EG), az „Evangélium öröme” című apostoli buzdítása számunkra is iránymutató, szinte prófétainak is mondható dokumentum, amely már bevezető mondataival megszólít:
„Az evangélium öröme eltölti mindazok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Azokét, akik engedik, hogy ő megmentse őket a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől, az elszigetelődéstől. Jézus Krisztussal mindig megszületik és újjászületik az öröm. Ebben a buzdításban a keresztény hívőkhöz szeretnék fordulni, hogy meghívjam őket egy új evangelizációs útszakaszra, amelyet ez az öröm jellemez, és utakat jelöljek ki az egyház előrehaladására az elkövetkező években.” (EG 1)
Új evangelizációs útra hív minden keresztény hívőt a katolikus egyház feje! Akkor, amikor a kicsiny Magyarországi Evangélikus Egyház missziói bizottsága és zsinata egyházunk 21. századi missziói stratégiájának prioritásain dolgozik, érdemes őszinte nyitottsággal odafigyelni a nagy testvéregyház útkeresésére, amely bizonyos részleteiben akár útmutatássá válhat számunkra is.
Ferenc pápa ugyanakkor józan realitással látja az ilyen stratégiai iratok korlátait is: „Nem tagadom, hogy napjainkban a dokumentumok nem váltanak ki akkora figyelmet, mint más korokban, s hamar elfelejtik őket. Ennek ellenére hangsúlyozom: amit itt kifejezésre akarok juttatni, annak programszerű jelentősége van, és fontos következményekkel bír. Remélem, hogy a közösségek megtalálják a módját annak, hogy megvalósítsák azokat az eszközöket, amelyek szükségesek a lelkipásztori és missziós átalakulás útján való előrehaladáshoz, amely nem hagyhatja úgy a dolgokat, ahogy vannak. Itt most nem elég egy »egyszerű adminisztráció«. Hozzuk létre a föld minden térségében »a misszió permanens állapotát«!” (EG 25).
Vajon nem rajongás permanens misszió vizionálása a föld minden térségében? Maga a Szentatya is álomról ír: „Egy olyan missziós döntésről álmodom, amely képes átalakítani mindent, hogy a szokások, a stílusok, az időbeosztás, a nyelvezet és minden egyházstruktúra alkalmas csatornává váljon a jelenkori világ evangelizálására, s ne csak az önmegőrzést szolgálja” (EG 27).
De fontos, hogy ne veszítsük el azokat az álmainkat, amelyek Jézus Krisztus látásából táplálkoznak. Idézzük emlékezetünkbe az egyház és a misszió Urának soha vissza nem vont, tehát ma is érvényes utolsó parancsát: „Menjetek szerte a világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16, 15)
S végül hadd szóljak még röviden a pápa személyes kisugárzásáról. Nem véletlen, hogy már kilenc hónap után az év emberévé választották, mert benne valóban egy hiteles EMBER került a római katolikus egyház élére.
Mi a titka? Talán inkább így kell feltennünk a kérdést: ki a titka? Ferenc pápa „homo christianus”, igazi krisztusi ember, aki 21. században is sallangmentesen, tisztán próbálja megélni a názáreti Mester isten- és emberközelségét. Természetes, egyszerű életstílusa, közvetlen kommunikációja igazi terápia sok tekintetben frusztrált egyházainknak. Igen, lehet ma is ilyen egyszerűen, természetesen megszólalni, a legkülönbözőbb emberekhez és problémákhoz közeledni.
Számos zseniális ötlete közül csak azt az egyet emelem ki, amit karácsonyi igehirdetésemben a Deák téri evangélikus templom szószékéről a hétköznapokba továbbsegítő terápiaként ajánlottam. A világi sajtó is felkapta a hírt, hogy a Szentatya rászoruló római szegényeknek felbélyegzett borítékot, feltöltött telefonkártyát, napi metrójegyet ajándékozott. Íme, a holisztikus misszió/diakónia gyönyörű példája! A testi ínség enyhítése csak az első lépés. A meleg étel és takaró mellé próbáljunk meg segítséget adni az emberi kapcsolatok gyógyításához, helyreállításához is.
Remélem, ez a terapikus folyamat az egyházközi kapcsolatokban, az ökumenikus együttmunkálkodásban is megtapasztalható lesz…
Remélem, mert hiszek a Szentlélek további meglepetéseiben!
GÁNCS PÉTER
evangélikus püspök