Megjelent az Egyházfórum 2014/2-3. számában
Folyóiratunkban az elmúlt évek során szokássá vált, hogy az előszóban a főszerkesztő az olvasók figyelmébe ajánlja az aktuális számot, kiemelve a főbb cikkek egy-két lényeges gondolatát. Ebben az értelemben mostani bevezetőm nem is lehetne ajánlás, hiszen már nem én vagyok a főszerkesztő. Ajánlani ezért most nem a tartalmat szeretném, hanem egy rövid visszatekintés után az új főszerkesztőt.
Bővebben...Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban
Legfontosabb kérdéseink egyike, hogy mi teszi az embert emberré. Úgy is kérdezhetnénk, hogy mi a valóság és az igazság az ember vonatkozásában. Ezt kellene megtanítani mindenkinek már az iskolában. Ha a valóság szerint egyformán jók és rosszak vagyunk, az kevés, de ha igazság szerint a jó és a rossz bennünk nem egyforma vagy nem egyenértékű, akkor már közeledünk az emberséghez. Az embert ugyanis a jó teszi emberré, a rossz pedig embertelenné. Úgy is mondhatnánk, hogy a jó emeli, fejleszti az ember képességeit, a rossz pedig süllyeszti, sorvasztja lehetőségeit. Az etikai különbségeken túl azonban arra is kellene választ találni, hogy mi az a jó, ami az embert emberré teszi. Vagy mi az a rossz, ami embertelenné, bár ez másodrendű, mert az ember azzá válhat, amivé gondolataival lenni szeretne. Idea, eszme, példa és minta nélkül nincs emberség. Ezek a nem materiális dolgok tehát fontosabbak minden megfoghatónál. Így röviden úgy válaszolhatunk a kérdésre, hogy miből lesz az ember: az emberfölöttiből. Aki lemond erről, az önmagáról mond le.
Bővebben...Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban A JÓTÉKONYKODÁSRÓL A ZSIDÓSÁG ÉS AZ ISZLÁM VILÁGÁBAN 1. A CEDÁKÁ – A JÓTÉKONYKODÁS 1.1. A Tánách és a Septuaginta Az alamizsna szót, mely a görög eleémoszűné, könyörületesség szóra …
Bővebben...Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban
A szegény egyház nem a szegények egyháza, de a szegényekért van. A szegény egyház ma még csak ideál, de egy éve még nem gondoltuk volna, hogy akár mint eszmény bekerülhet a köztudatba. A szegény egyház nem jótékonykodással foglalatoskodik, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek strukturális okainak felszámolására törekszik,[1] vállalva egy új katakomba egyház egyszerűségét.[2] A szegényekkel való barátság csak szegény egyházban lehetséges. Milyen is legyen ez? Olyan teret kínáló közösség, amelyben lehetséges a rászorultak hatásos és következetes előnyben részesítésének gyakorlása alulról szerveződő közösségekben, amelyek természetes módon különbözhetnek egymástól.
Bővebben...Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban Már legalább tucatnyi tanulmányom témája volt a vallás, a vallásosság és az egyház jövője, a vágyak és a tennivalók feltérképezése (Kamarás 1990, 1991, 1995/a, 1995/b, 1995/c, 1997, 1998, 2001, 1012/a, …
Bővebben...Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban
A KATOLIKUS EGYHÁZ AZ ÁLLAM FOGSÁGÁBAN
„a part mentén / a nap végén / lépésneszek / soká neszek / aztán elálldogálás /
és semmi nesz / a part mentén / sokáig semmi nesz / aztán továbbállás / lépésneszek /
soká neszek / a part mentén / a nap végén”
Samuel Beckett: Körtánc (Imreh András fordítása)
Hullámok. A hatvanas évek elejétől vallási megújulási hullámok söpörtek végig a világon. A II. Vatikáni zsinat és a felszabadító egyház, illetve a nemzeti egyházak jelentősége a francia–német, a lengyel–német megbékélési folyamatokban, valamint az iszlám hatása a gyarmati szabadságharcokra és a buddhista szerzetesek szerepe az ázsiai függetlenségi mozgalmakban játszottak szerepet a vallások megerősödésében. Ezt a hetvenes években visszaesés követte.
Bővebben...Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban
Részletek[1]
A közepékor uralkodó katolikus egyházát, annak minden gazdasági, társadalmi és politikai pozícióját sarkaiból fordította ki a tudományos-technikai fejlődés, a világnak az egyházi gyámkodással szembeni fokozódó autonómiája, a szekularizáció. Ez a folyamat kisebb-nagyobb időeltolódással mindenütt az egyház és állam szétválasztásához vezetett. A klérusnak gazdasági és politikai befolyása csökkenésével át kellett értelmeznie mind társadalmi szerepét, mind egyházképét. Az új alapelveket az ún. „új kereszténység” (nouvelle chrétienté) modellje rögzítette, amelynek teoretikus összegzését a két világháború között J. Maritain adta meg. Az új értelmezés szerint az egyház feladata lényegileg vallásos természetű, ezért a társadalmi és politikai kérdésekbe nem szabad beleszólnia, ezek kifejezetten az államok és pártok tevékenységi területét képezik. Az igazságtalan társadalmi viszonyok megváltoztatására, egy új társadalom fölépítésére az egyház csak a keresztény kultúra megteremtése által közvetve tehet erőfeszítéseket. Ennek az új értelmezésnek egyértelmű győzelmét jelentette a II. Vatikáni zsinat, amely véglegesen elutasított mindenfajta integralista egyházképet. A világegyház és a helyi egyházak vezetői napjainkban zömében ennek a modellnek a hívei közül kerülnek ki. Az uralkodó egyház, legalábbis mint társadalmi jelenség megszűnt. Az uralkodó csoportot legitimáló és kiszolgáló egyházi vezetés is már csak néhány országban, elsősorban diktatúrákban tartja magát, mint például Latin-Amerikában Bolíviában, Európában sajnos éppen Magyarországon.
Bővebben...Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban
Éppen harminc éve jelenet meg a római Katolikus Szemlében egy tanulmányom, amely a magyarországi katolikus egyház helyzetével és lehetséges jövőbeni útjaival foglalkozott. Írásom egyházi fogadtatása hozzájárult egy önálló folyóirat, az Egyházfórum két évvel későbbi megalapításához. Azóta jó néhány megállapításom fölött elszaladt az idő, de mások, különösen Buenos Aires érsekének pápává választása és az általa körvonalazódni látszó ferenci egyházfordulat tükrében, mintha még ma is aktuálisak lennének. A tervezett főszerkesztőváltás reményében is visszatekintve az elmúlt három évtizedre az a kérdés foglalkoztat, hogy helyes volt-e az Egyházfórum által követett irány, és mindenekelőtt: ment-e az elmúlt harminc év alatt a magyar katolikus egyház elébb. Jelen számunkban három ismert szerző segítségével vontjuk meg a mérleget. Mindhárman egy-egy olyan kérdést tárgyalnak, amelyekkel annak idején én is foglalkoztam. A párhuzamok és esetleges összefüggések miatt egykori tanulmányomból is részleteket közlök, amiért is az Olvasó megértését kérem.
Bővebben...Alexandriai Philón (Kr. e. 13. k. – Kr. u. 45/50) gazdag és politikailag is befolyásos zsidó filozófus és teológus volt. Írásaiban arra törekedett, hogy összekapcsolja a hellenisztikus és zsidó műveltséget, és így bebizonyítsa, hogy a judaizmus összhangba hozható az emberi értelemmel és a pogány vallásfilozófiával. A Magyar Katolikus Lexikon szerint szentírás-magyarázata allegorizáló, teológiája és erkölcstana ortodox zsidó, misztikájának szókincse filozófikus, tartalma azonban őszintén vallásos, ezért a keresztény írók át is vették. Egyik fő műve a Quod omnis probus liber sit, amelyből az alábbi részlet is származik. (A szerk.)
Bővebben...A Magyarországi Református Egyház Kommunikációs Szolgálata 2013. november 20-án kiadott „Közlemény”-e lényegében összemossa az Egyházfórum-ot és a http://jhnnsclvn.wordpress.com internetes blogot. Ennek kapcsán néhány tárgyi tévedés mindenképpen helyreigazításra szorul.
Bővebben...