Egyházfórum

A szabadgondolkodó Lengyel László és a bencés szerzetes Várszegi Asztrik húsz évvel ezelőtt megjelent Beszélgetőkönyvecskéje a hazai párbeszédtörténet kiemelkedő, történelmi eseménye volt, az egymástól tanulás egymás gondolataitól szempontjaitól megnyíló és megerősödő identitás dokumentuma. Ebben a beszélgetés-történetben Lengyel egyre otthonosabbá válik a szerzetesség-történetben és krisztológiában, Várszegi pedig a szabadgondolkodásban és a politikatudományban. Lengyel egyre inkább megbarátkozik a „misztika”, a „lázító liturgia” és a „forradalmár Krisztus”, Várszegi a „reformkommunista” és a „liberalizmus” kifejezésekkel. Hasonlóképpen mi is: olvasóik, beszélgetőtársaik.

Az idei Ferenc pápa vezette nagypénteki Via Crucis egyértelműen az irgalmatlanság elleni tüntetés volt, méghozzá az intézményes és a magán irgalmatlanság ellen egyaránt, hiszen szó esett mind a társadalomból való kirekesztésről, mind a közömbösség által megkeményített szívekről. A tüntetés eszmei irányítója természetese maga Ferenc pápa volt, vezető aktivistája pedig a pápa felkérésére az elmélkedéseket készítő Eugenia Bonetti nővér, a Consolata missziós rend tagja, a modern rabszolgaság és az emberkereskedelem ellen küzdő civileket (bizony, őket!) segítő „Slaves no more” Társaság elnöke.

Ez a keresztút meg is őrizte a folytonosságot (az evangéliumi szövegekkel, szent énekkel, fohásszal, Miatyánkkal) és „botrányosan” szét is feszítette azt. Jézus mellett hét stációban szerepelt kiszolgáltatott helyzetben lévő bevándorló, migráns, menekült, a többiben pedig az emberkereskedelem áldozatai. Ebben a szociográfiába ágyazott keresztút-parafrázisban Máriát elhalványította a húszéves Tina, akit barbár módra gyilkoltak meg az utcán, a Jézust sirató asszonyokat az utcán együtt szolgáló szerzetesek és civilek, Cirenei Simont pedig az afrikai menekülteket fogadó Afrikából bevándorló apácák. Ezen a keresztúton Jézus és a jézushívők, valamint minden jóakaratú ember napjaink új keresztre feszítettjeivel, a bányában, a földeken és az utcán kizsákmányoltakkal, az emberhússal üzletelő szervkereskedőkkel, sivatagban éhező-szomjazó, tengerben hánykolódó menekültekkel találkozhatott, azokkal az „emberi lényekkel, akik a szegénység, a diktatúra, a korrupció, a rabszolgaság elől menekülnek”.

Mindenekelőtt szeretném előrebocsátani, hogy vallását aktívan gyakorló római katolikus vagyok. Mi több a győri egyházmegyében voltam hittanos, sőt ministráns. Ezek után talán érthető, hogy érdeklődéssel figyelem egyházam, s mindenekelőtt annak vezetőinek állásfoglalásait korunk kérdéseiben, s ezért igen csak felkeltette érdeklődésem a Népszava 2019. április 6-i címlapja, melyben Veres András püspök atya interjújából azt emelik ki: „Kevesebb a kiskorúak elleni visszaélés, mint a liberális országokban”. Fellapozva az újságot valóban azt olvashattam „Nálunk valószínűleg kevesebb visszaélés történt, mint más országokban. Én úgy látom, a magyar ember és a magyar kultúra gyerek- és családbarát, ami akadályozza az ilyen irányú bűnelkövetést.” Későbbiekben a más országokat a nálunk liberálisabb országoknak kell értelmezni, amiből az olvasó, s a lap szerkesztője joggal következtethet arra, hogy a liberalizmus és a papi pedofília között létezhet valamiféle összefüggés.

A Magyar Szcientológiai Egyházhoz tartozó Út a Boldogsághoz Alapítvány szervezésében immáron a harmadik alkalommal került sor vallásközi kerekasztal-beszélgetésre, ezúttal A vallásos emberek boldogabbak címmel. A téma apropója különböző felekezetek médiumaiban egy időben megjelenő hasonló témájú beszámolók közelmúltban történt felmérésekről, melyek szerint a vallásos emberek boldogabbak, mint a nem vallásosak. Katolikus, evangélikus, pünkösdi, muszlim és szcientológus lelkészek mellett rám, vallásszociológusra a konstruktív ördög ügyvédjének szerepe jutott. A boldogságkutatás (bizony, van ilyen, méghozzá a filozófiai antropológia mellett különböző társadalomtudományokban is!) a köznapi boldogságfogalmak (kellemes élet, konfliktusmentesség, elégedettség, érzelmi stabilitás, testi-lelki egészség) mellett az arisztotelészi erényes életmód, a szorongásmentesség, a koherencia-érzés, valamint a szubjektív jól-lét értékalapú és élvezetelvű változatainak fogalmaival operál.