A terepen

Megjelent a Egyházfórum 2017/1. számban

„Ő etnikai tisztogatásból menekült, ő Moszulból érkezett tudja, a bibliai Ninive városából, amelyet az Iszlám Állam letarolt” kezdtem a fiúk bemutatását a körmendi Tescóban. „Aztán őt meg a tálibok akarták kinyírni, ő pedig politikai menekült Havannából, Castro börtönében ült.” Sorra bemutattam a helyi plébánosnak azokat a fiúkat, akiket december elején, a bicskei menekülttábor bezárásakor vittek át a körmendi sátortáborba. Kameruni, nigériai, kubai, iraki, afgán srácokat, mínusz 15 fokos hidegben az állítólag téliesített, bélelt sátrakba. Ez a bélés mindössze egy fólia volt belülről, amely csupán arra szolgált, hogy felülről ne szivárogjon be az eső és a ha már alulról úgyis befolyik. A sátor közepén álló vaskályhára folyamatosan rakni kellett a fát, hogy azt a kevés meleget, amely bent volt, megtarthassák. Amint bemutattam a fiúkat ott, a bevásárlóközpontban (ahova kihívtam őket a táborból, hiszen oda én nem mehettem be), a plébános úr számára nem volt kérdés, mit kell tennie. Már ideje bántotta, hogy ott vannak a közelében a fagyoskodó menekültek, de nem tudta, miként vegye fel velük a kapcsolatot, hogy is lehetne megoldani a befogadásukat. Aztán, amikor kezet nyújtottak egymásnak, minden olyan egyszerű lett. Már mentünk is együtt a plébániára, felcsavartuk a radiátorokat, leraktuk a földre a matracokat, és hamarosan mindenki enni is kapott.

Bővebben...

Hajléktalan Jézus

A fekvő ember arcát a lepel eltakarja, meztelen lábfején pedig a keresztre feszítés sebei láthatók. A Hajléktalan Jézus szobrot Timothy Schmalz kanadai szobrász készítette 2013-ban. Magyarország számára egy baráti társaság a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen készíttette el a kanadai művésszel a szobor másolatát. A Budapestre érkezett szobrot Erdő Péter bíboros 2017. április 11-én, a VIII. ke­rületi Horváth Mihály téren áldotta meg, majd a szobor bejárta az egész országot, és a legtöbb helyen ökumenikus áldásban részesült. Amikor a Hajléktalan Jézus visszaérkezett Budapestre, ugyanoda, ahonnan elindult, másnap reggelre csak egy valódi hajléktalant találtak hűlt helyén, arcát lepel takarta, meztelen lábfeje sebes volt. Háromszori rendőri figyelmeztetés után a magát Jézusnak nevező hajléktalant, mivel nem voltak papírjai, előállították, és a hatályos törvény szerint órákon belül bíróság elé került.

Bővebben...

Antigenderista ima és a beginák imája

Templomi hirdetőtáblákon, plébániai honlapokon és lépten-nyomon a neten (pl. https://nemzeti.net/antigenderista-esku-11759307.html) olvasható Dr. Barsi Balázs OFM Antigenderista eskű címet viselő – műfaja alapján szerintem – imája: „Ígérem és elfogadom szent esküvéssel elkötelezem magamat, ó Emberszerető, hogy teljes meggyőződéssel, a Te dicsőségedre és az emberek megmentésére minden erőmmel, minden pillanatban megvetem, elítélem a gender ideológia minden tételét, és életem árán is harcolok ellene. Elítélem az ember leépítésének azt az átkos ideológiáját, miszerint az ember biológiai nemétől függetlenül választhat más nemet pszichéjének és társadalmi vonatkozásainak területén, hogy aztán ahhoz biológiailag is átalakítsa saját magát.” A jámbor hívők túlnyomó többsége, persze, nem tudja, mi is az a gender, ha csak nem hallott a gender szak megszüntetéséről; ugyanonnan, ahonnan Brüsszel ármánykodásáról és a migránspárti Unió elleni szabadságharcról. Az internetező hívő – a kezdők Sevillai Szent Izidornak, az internet védőszentjének szárnyai alatt – a megbízható („nemzetikeresztény”) webhelyekről megtudhatja, hogy „a genderelmélet szerint az ember nem a születésekor »kapott« nemnek megfelelően (lány, fiú) viselkedik, gondolkodik, él, hanem az általa választott nem szerint, aminek nincs köze ahhoz, hogy milyen nemiszerv van a lába között” (https://ask.fm/A_Bolcs_2/answers/143065279660).

Bővebben...

Ajánlás 2018/3

Megjelent a Egyházfórum 2018/3. számban Vitaindítójában Deák Dániel személyes keresztényi szabadságunk, az igazságkereséshez való egyéni és közösségi jogunk alapkérdéseit feszegeti. Nézeteit így summázza: ha azt kérdezzük, hívőnek szabad-e a tanítóhivatallal szembeszegülnie, a válasz  – természetesen …

Bővebben...

Igazi választék

Mint gyakorló keresztény tankönyvírót roppant kellemesen érintett a hír, mely több változatban bukkant föl, mely szerint a kormány kétféle tankönyvet képzel el: a) egy állami és egy egyházi, b) egy állami és egy keresztény, c) egy állami és egy egyházi, keresztény szemléletűt. Az Emmi nem cáfolt, csak annyit közölt, hogy a koncepcióról a minisztériumi véleményezést követően széles körű társadalmi és szakmai egyeztetés kezdődik. Ha a kétféle tankönyvhöz még a széleskörű szakmai egyeztetés ígéretét is hozzávesszük, akkor a bizalmatlankodók szeme közé vághatjuk, hogy „akinek ennyi jó kevés, hadd érje gáncs és megvetés”. Egy ilyen remek hír hallatán természetesen merő kötözködés lenne megkérdezni, hogy vajon mely egyházakra gondolhat (és melyekre nem) az oktatásügyi vezetés, amennyiben csak az „egyházi” lenne az állami alternatívája. A másik két esetben nem számolhatunk mással, mint igazi ökumenikus keresztény tankönyvvel.

Bővebben...

Ajánlás 2018/2

Louis de Bonald filozófus és esszéista monarchikus érzelmű volt, és egyházhű katolikus. (Az ő nevéhez szokás kötni a „trón és oltár szövetsége” kifejezést.) A konzervatív gondolkodó Théorie du pouvoir politique et religieux (A politikai és vallási hatalom elmélete) című munkájában (1796) a felvilágosodás eszméit romboló hatásúaknak nevezte, a demokráciát „az egyéniségek anarchiájának”, a liberalizmust „a társadalom atomizálása elméletének”. De hol tartunk ma? Az állam és az egyház szétválasztását egyértelműen az európai társadalomfejlődés jelentős vívmányának tartjuk; országainkban többé-kevésbé meg is valósult, ám számos aggasztó jel utal arra, hogy léteznek az elmélettel ellenkező gyakorlatok. GABRIEL ANDREESCU politológia-professzor, a téma nemzetközileg elismert szaktekintélye szerint Romániára egyenesen „a teokrácia árnya” vetül. Noha a román törvényhozás az Emberi Jogok Európai Nyilatkozatának szellemében semleges jogi szabályozást alkotott, a gyakorlatban olyan részrehajló rendelkezések és intézkedések sora születik, amelyeknek egyértelmű kedvezményezettje a Román Ortodox Egyház. A tanulmány az elfogulatlan, kiválóan adatolt szakmai megközelítést konkrét példák ismertetésével teszi érzékletessé. Lengyelországra is kitekintünk. Ha szóba kerül, asszociációink rendszerint a következők: erősen katolikus ország, szent pápát adott, történelmi múltja és főként jelene sok hasonlóságot mutat a magyarral. Nézzük mindezt közelebbről, mélyebb összefüggésekben! Milyen a lengyel katolicizmus a mindennapokban, milyen szerepet játszik az Egyház az ország életében, milyen kapcsolata a politikával és a hatalommal? Hogyan viszonyul a ferenci reformokhoz? Ezekre és további kérdésekre találhatunk válaszokat az élete jelentős részét Lengyelországban töltött HEGEDŰS ZOLTÁN színes és lendületes írásában.

Bővebben...

Nádszál a grániton

Vitán felül kompetens egyházi közszereplő kristálytiszta mondanivalóval kapcsolódott be a hajléktalan életvitel alaptörvényi szintű átszabályozásáról kibontakozott eszmecserébe. Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) társadalmi kérdésekkel foglalkozó Caritas in Veritate Bizottsága elnöke levélben fordult a jogalkotókhoz (a levél a Magyar Kurirban 2018. június 18-án reggel jelent meg).

Bővebben...

Mai hiányzó: a prófétai lelkület

Orbán Viktor negyedik beiktatási beszédében egyszer sem mondta ki az „illiberális” kifejezést, helyette hangsúlyosan a keresztény demokráciát használta, rádiós nyilatkozatában pedig még azt is hozzátette, hogy egy „európai hagyományokban gyökerező, régi vágású” kereszténydemokráciára gondol. Ezzel, persze, alaposan belebonyolódott újdonsült demokráciájába, hiszen az Európai Unió alapításában oroszlánrésze volt annak a régi vágású kereszténydemokráciának, mely legalább annyira volt liberális mint keresztény, mellyel szemben a brüsszelezés nem csupán csak bocsánatos bűn.

Bővebben...

Jézus meggyógyítja a bénát

A haverok, vagyis Colos Lali, Fineszes Dzsoni és Bunyós Fecó úgy tudták, hogy létezik egy Emberfia művésznevű venezuelai vagy ukrán alternatív gyógyász, aki energiával, mágnesességgel vagy hőterápiával képes kificamodott vagy teljesen lebénult végtagokat helyreállítani. Összeadták megtakarított pénzüket, bepakolták Dezsőt tolókocsistul a kombiba, és elvitték abba a városba, ahol az Emberfia titokban munkálkodott, mert az akadémikusok, a főorvosok és az írástudók nem jó szemmel nézték tevékenységét. A fülesért ötven lepedőt fizettek a Bánatos Hollóban egy szerző-mozgó ürgének, aki mint Nikodémus mutatkozott be nekik, holott egyszerűen csak Gipsz Jakab volt becsületes, pontosabban valódi neve. Szerencséjükre ezúttal nem verték át őket, ugyanis az Emberfia néven futó csodadoktor valóban ott tartózkodott, pontosabban a megadott városka művelődési otthonában, ahol már évek óta nem folyt művelődés, hanem leggyakrabban Hollandiából és Angliából érkező használt ruha és cipő vásárnak adott otthont, szombaton és vasárnap pedig techno-house partiknak.

Bővebben...