Kategória: Világ-nézet

A bevándorlás kérdése egyre intenzívebben foglalkoztatja az embereket. Egyre-másra ömlenek a számítógépemből a vészharangot kongató írások. Meg kell menteni az ide özönlő idegenektől hazánkat, Európát, a kultúránkat, a kereszténységet, a fehér fajt.Ennek egyik jellegzetes, nagy visszhangot kiváltott megnyilvánulása bejárta a magyar sajtót:

„Ma még senki nem meri kimondani, hogy a bevándorlás nem kulturális és civilizációs, hanem etnikai probléma. Ugyanis különböző nyelvű népek, az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek érkeznek milliószámra Európába. Nagyon fontos, hogy nemcsak a kultúrájuk más, hanem az ösztönrendszerük, biológiai, genetikai adottságaik is.”

Gondolatai egyáltalán nem újak, ezek a nézetek már a 19. században kipattantak egy francia gondolkodó, Arthur de Gobineau gróf (1816– 1882) fejéből. A nagy francia forradalom eszméi közül a konzervatív, királypárti gondolkodó leginkább az egyenlőség eszméje által látta fenyegetve az uralkodó réteg előjogait.

Sokféle információ kering manapság a migránsokról és azok segítőiről. Mindegyik információnak az a baja, hogy általánosít, elsősorban azért, mert az információ-terjesztők 99%-a életében nem látott egy fél migránst sem, ismereteit ilyen-olyan – általában nagyon elfogult – web-oldalakról, újságcikkekből, TV-műsorokból és mendemondákból szerezte. Ha valaki azt mondja, hogy a menekült szírek, afgánok, pakisztániak stb. ilyenek, meg olyanok, nem szabad neki hinni. Mert a valóság nagyon sokszínű.

Ásotthalom a legendás Pipás Pistáról (szül. Rieger Pálné Fődi Viktória), a férfiként élő bérgyilkosnőről, valamint a hazánkban elkövetett legtöbb öngyilkosságról elhíresült átokházi tanyavilágban lett 1951-ben önálló község, 2014-ben pedig nagyközség. Újabban jobbikos polgármesteréről, Toroczkai Lászlóról, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alapítójáról lett híressé, legújabban pedig a határában hazánk területére belépő menekültekről, valamint az őket visszatartó szögesdrót kerítésről.

Az Európai Unió egyik súlyos politikai és társadalmi problémája a közösségen kívülről érkező menekültek egyre nehezebben kezelhető magas száma. A kérdés komplexitása nem engedi meg a külön utas nemzeti eljárásokat és a túlzottan leegyszerűsítő válaszokat sem megengedő, sem kirekesztő értelemben. Amikor civil, karitatív, egyházi szervezetek, és magánszemélyek segítséget nyújtanak a rászorulóknak származási országtól és vallástól függetlenül, akkor nem kívánják elővételezni sem a politikai döntéseket, sem az egyes menekültkérelmek elbírálásának kimenetelét, hanem csupán az emberi ínséget kívánják enyhíteni.

Megjelent a Egyházfórum 2015/1. számban 

Esterházy Péter Én vagyok a te című írásában így fogalmaz:

A világ olyan, amilyennek ábrázoljuk, ilyeténképpen az angyalok is. Fessek, hatalmas fehér szárnyakkal. Nem lehetett olcsó. Angyalok a tű hegyén… Hány angyal fér el a tű hegyén?, komoly teológiai kérdés. Én nem akarok ebbe beleszólni, a céltábla ne lőjön vissza, de szerintem a szárnyak miatt nem olyan sok. A tű hegyén az angyalok, a tű fokán a teve… Nem összekeverni.¹

Mindenkinek megvan a maga helye, és ne mi definiáljuk – a szó eredeti értelmében –, határoljuk körbe az angyalokat, mert tulajdonságuk szerint az ő feladatuk, hogy számunkra tudatosítsák Isten üzenetét, jelenlétét, valamint önmagunk határát.

Egyre nehezebben viselem, ahogy pártunk és kormányunk bánik a déli határ felől hozzánk igyekvő – és rajtunk áthaladó – menekült-áradattal. Segítek is persze a menekülteknek, ahol tudok, de nyilvánvaló, hogy az én civil kurázsim (és pénztárcám) itt nagyon kevés. Meg a másoké is. Bömböl a hivatalos médiából, hogy a menekülteknek rengeteg pénzük van, taxival akarnak Bécsbe menni, akiket pedig már leraboltak az embercsempészek, és nincs mit enniük, kifosztják a kerteket, meg akarják erőszakolni a lányokat, és WC-nek használják a területet, amin áthaladnak.

A napokban minden magyar választópolgár levelet kap Magyarország miniszterelnökétől, amelyben véleményét kérdezi a bevándorlásról és a terrorizmusról. A levél a következő mondatokat tartalmazza: „A megélhetési bevándorlók törvénytelenül lépik át a határt, és miközben menekültnek állítják be magukat, valójában a szociális juttatásokért és a munkalehetőségért jönnek. (…) Nem fogjuk hagyni, hogy a megélhetési bevándorlók veszélyeztessék a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését.”

Közel öt éves nyomozás és bírósági procedúra után a közelmúltban lezárult a pécsi egyházmegye volt vagyonkezelőjének pere: a Kúria helybenhagyta a másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla által kiszabott, de az első fokú ítéletet csökkentő, 2 év 10 hónapos letöltendő szabadságvesztést és a 70 millió forintos kártérítési kötelezettséget. A bíróság a katolikus papot a 2005 és 2010 között időszakban (a megelőző jó tíz évet a bíróság elévülés miatt már nem vizsgálhatta) elkövetett adócsalás, hűtlen kezelés és számviteli fegyelem bűntettében marasztalta el. Emlékeztetőül: a pécsi egyházmegye vezetésével kapcsolatos gazdasági és szexuális jellegű visszaélésekre az előző évtized második felében az Egyházfórum többször hívta fel előbb a vatikáni illetékesek, majd az olvasók figyelmét. Miután a regnáló megyéspüspök jogi lépéseket helyezett kilátásba a lap főszerkesztője ellen, egy volt katolikus pap megelégelte a dolgot, és terjedelmes feljelentést tett a rendőrségen, amit továbbiak is követtek. A Vatikán már 2010-ben döntött: előbb a vagyonkezelő elbocsátását kérte a megyéspüspöktől, majd őt magát is lemondatta. A Kúria mostani döntésével a magyar bírósági eljárás is lezárult. Akár meg is nyugodhatnánk: a nyomozóhatóságok feltárták a visszaéléseket, az igazságszolgáltatás meghozta az ítéletet, a bűnös elnyerte büntetését, az egyház pedig megszabadult egy súlyos tehertételétől és rendezte sorait. Úgy vélem azonban, hogy megválaszolatlan kérdések egész sora inkább nyugtalanságra ad okot.

„Nem ismerek nagyobb gyűlöletet, mint a jámbor emberek gyűlölködését.” Ezek egy a XVI. századiszörnyű vallásháborúk korában élt gondolkodó, Montaigne szavai.

A viszály, a gyűlölködés azonban már az első keresztényeknél is megjelent. „De ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, hogy fel ne faljátok egymást.” –írta Pál apostol a galatáknak. (Gal 5,15)

1940-ben dúlt a világháború, amely Európa keresztény népei között robbant ki. Ekkor határozta el egy 25 éves svájci evangélikus fiatalember, Roger Schütz, hogy társaival a hiteles szeretet példáját mutatja fel a világnak. A kis francia faluban, Taizében hozta létre ezt a hagyományosan a szerzetesi életformájú közösséget, amely azonban minden eddigitől egy lényegeges különbséget mutatott: ökumenikus volt. Tagjai között katolikusok mellett egyenrangúként különböző protestáns felekezetűek is megtalálhatók.