A bevándorlás kérdése egyre intenzívebben foglalkoztatja az embereket. Egyre-másra ömlenek a számítógépemből a vészharangot kongató írások. Meg kell menteni az ide özönlő idegenektől hazánkat, Európát, a kultúránkat, a kereszténységet, a fehér fajt.Ennek egyik jellegzetes, nagy visszhangot kiváltott megnyilvánulása bejárta a magyar sajtót:
„Ma még senki nem meri kimondani, hogy a bevándorlás nem kulturális és civilizációs, hanem etnikai probléma. Ugyanis különböző nyelvű népek, az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek érkeznek milliószámra Európába. Nagyon fontos, hogy nemcsak a kultúrájuk más, hanem az ösztönrendszerük, biológiai, genetikai adottságaik is.”
Gondolatai egyáltalán nem újak, ezek a nézetek már a 19. században kipattantak egy francia gondolkodó, Arthur de Gobineau gróf (1816– 1882) fejéből. A nagy francia forradalom eszméi közül a konzervatív, királypárti gondolkodó leginkább az egyenlőség eszméje által látta fenyegetve az uralkodó réteg előjogait.
A bevándorlás kérdése egyre intenzívebben foglalkoztatja az embereket. Egyre-másra ömlenek a számítógépemből a vészharangot kongató írások. Meg kell menteni az ide özönlő idegenektől hazánkat, Európát, a kultúránkat, a kereszténységet, a fehér fajt.Ennek egyik jellegzetes, nagy visszhangot kiváltott megnyilvánulása bejárta a magyar sajtót:
„Ma még senki nem meri kimondani, hogy a bevándorlás nem kulturális és civilizációs, hanem etnikai probléma. Ugyanis különböző nyelvű népek, az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek érkeznek milliószámra Európába. Nagyon fontos, hogy nemcsak a kultúrájuk más, hanem az ösztönrendszerük, biológiai, genetikai adottságaik is.”
Gondolatai egyáltalán nem újak, ezek a nézetek már a 19. században kipattantak egy francia gondolkodó, Arthur de Gobineau gróf (1816– 1882) fejéből. A nagy francia forradalom eszméi közül a konzervatív, királypárti gondolkodó leginkább az egyenlőség eszméje által látta fenyegetve az uralkodó réteg előjogait. Véleménye szerint a történelemnek egyetlen természettörvénye van: a fajok közötti egyenlőtlenség nem más, mint az ősi egyenlőtlenség csökkenése vagy megszűnése, amely a civilizáció halálát jelenti. Nézeteit tetszetős bibliai csomagolásban fejti ki. Noé három fia közül Jáfet őrizte meg a fehér faj felsőbbrendűségét, szépségét, intelligenciáját. Az ő férfias leszármazottaival szemben Afrikában feketékké váltak Kám utódai, és a fekete nők csábítását teljesen elkerülni nem tudó Szém utódai megmaradtak ugyan dominánsan fehér bőrűnek, mégsem fajtiszta népnek. Szerinte az uralkodásra termett árja fajt Szém mesterkedése révén a vele és a fekete faj keveredésével létrejött emberek fenyegetik. E két utóbbi, szerinte döntően feminin népekkel történő keveredés eredménye, hogy a hősi erények helyét átveszi az együttérzés. Hátborzongató következtetése, hogy ez a „szemita hatás” a hanyatlás , a fertőzöttség jele Ezért jönnek létre a művészetek, valamint a demokrácia és a haza fogalmának téveszméi. A szemita hatás – vallja – nemcsak a művészet kultuszában nyilvánul meg: ez az állampatriotizmusnak, ez a haza elvakult imádatának forrása is. Felháborodva ír azokról, akik közoktatást követelnek, a bűnösök emberi jogairól vagy a foglyok emberi méltóságáról beszélnek.
A bajok egyik fő forrása a kereszténység, amely – Gobineau szerint – degradálta az erőn alapuló virtus férfias erényét, létrehozta a megalázottak és megszomorítottak elnőiesedett erkölcsének kultuszát, a „rabszolgavallást”. A kereszténység nem lehet civilizatorikus, mivel minden fajra alkalmazható. A civilizáció pedig fajspecifikus. A felsőbbrendűek természet adta joga, hogy az alacsonyabb rendű fajok ellenében kiváltságaikat örök időre megőrizzék, a minden ember egyenlőségét valló és védő kereszténység tagadása árán is.
Gobineau nyomdokaiba lépnek tehát azok, akik az egyenlőtlenség eszméjét magukévá teszik, magukat felsőbbrendűnek, vezetésre termettnek képzelve minden eszközzel a javak és kiváltságok megkaparintására és birtoklására törekszenek, a kereszténység alaptanítását félresöpörve a szüntelen harc megszállottjaiként lépnek fel a művészetek, a szabadság, a demokrácia eszméi ellen; igyekeznek a hatalom eszközeivel az „idegen fajúak”-kal való keveredést meggátolni. Az efféle nézetek vallói – minden nyilatkozatuk ellenére – nem alkalmasak sem a haza, sem a szabadság, sem Európa, sem a kereszténység védelmére! A bevándorlás súlyos kérdések sorát veti fel, de megoldásának legfőbb akadálya az egyenlőtlenség-pártiak fejében van. Az első lépéseket a felvilágosítás eszközeivel itt kell megtenni.
Különös fordulat, hogy Gobineau-val szemben a keresztény tanítást egy magát nem vallásosnak mondó tudós, Alexis de Tocqueville (1805–1859) veszi védelmébe. „Az Ön tanítása […] ezen a földön csak hódítókat és meghódítottakat, született urakat és szolgáknak születetteket ismer”, – írja Gobineau-nak címzett utolsó levelében (1857. január 24.). „Kik is kommentálják oly nagy együttérzéssel az Ön művét? A néger rabszolgatartók, annak igazolására, hogy tulajdonuk a faji egyenlőtlenség örök természettörvénye által szentesíttetik.”
Gobineau vaskos, négykötetes könyve magyarul nem hozzáférhető. Nézeteit számunkra egy magát nem hívőnek valló mai tudós, Ludassy Mária foglalta össze. Ennek alapján próbáltam összefoglalni a rasszizmus atyjának tartott gondolkodó eszméit. A professzorasszony mutatott rá arra, hogy Gobineau felfogása mennyire szemben áll a keresztény tanítással. (A faji egyenlőtlenség mítosza: Gobineau, i Ludassy Mária, Téveszméink eredete, Budapest, Atlantisz,1991).
Winkler Lajos