A tusványosi napok megnyilatkozásait mindig megillető figyelem egyik csemegéje ebben az évben a magyarság határon túl élő roma közösségeinek élethelyzete volt. Átlagosnál nagyobb érdeklődést váltott ki az emberi erőforrások miniszterének erre vonatkozó, az anyaországi érintettségre utaló felvetése. Sok blogban jelent meg pro vagy con vélemény, a trollok lendületesen köszörülték nyelvüket egymáson. Egy szélesebb kitekintésű interjúban (Élet és Irodalom, 2017.08.04. p7) az újságíró, Széky János felidézi Balog Zoltán megállapítását (»nem lehet tudni, a határon túli magyar romák tehertételt, vagy erőforrást jelentenek-e«). Ravasz Ábel, a szlovák romaügyi kormánybiztos pontosít (tudomása szerint a miniszter azt mondta, hogy »még nem döntöttük el«). A kormánybiztos véleménye szerint a két „szörnyű” változat közül az utóbbi az aggályosabb, egy néhány nappal később kiadott közleményben pedig kifejti, hogy szerinte a miniszter dilemmája valójában nem létezik.
Bővebben...Kategória: Online rovat
Brüsszel megállítása
A magyar kormány joggal könyvelhette el világméretű diadalként, hogy hősies harc után sikerült megállítania Brüsszelt, szerencsére még időben és még Hegyeshalomnál. A győztes csata után a Győző azonnal felhúzta a falat, de hamarosan háromszorosra kellett növelni a falon a kiskapuk számát, hogy Brüsszel uniós polgárai szabadon ki-bejárhassanak rajtuk, nemkülönben a Brüsszelt megállító magyarok, akik Bécs helyett Brüsszelbe látogattak, úgyszólván minden hétvégén: szórakozni, bevásárolni, múzeumba és nagymisére, egyszóval egy kicsit brüsszelezni. A magyarok örvendeztek, hogy éppen a határnál állt meg Brüsszel, és nem Innsbrucknál. Az osztrákok természetesen feleannyira sem örültek Brüsszelnek, mint a magyarok, noha ők sosem akarták megállítani, de Bécs komolyan elkezdett féltékenykedni, és sógorok komótosan, de határozottan elkezdték Magyarország felé tolni Brüsszelt.
Bővebben...Mire legyünk büszkék?
Mindenhol óriásplakátok hirdetik, hogy „Magyarország erős és büszke európai ország.” Próbáljuk megérteni, mire is lehetünk annyira büszkék.
A Tárki 2016-ban tanulmányt adott ki a magyarországi szegénység alakulásáról, amely szerint a magyarországi lakosság 37%-a szegénységben, és 23%-a mélyszegénységben él. Az Eurostat mérése szerint az Unióban nálunk nagyobb szegénység csak Bulgáriában (46%) és Romániában (42%) van. A Tárki tanulmány szerint a teljes népesség 70%-a képtelen egy váratlan kiadás fedezésére és a lakosság 65%-a nem engedhet meg magának évente egy hét nyaralást. Ennek a szegény országnak a miniszterelnöke pedig úgy érzi, hogy a soktornyú Országházban levő reprezentatív dolgozószobája nem méltó hozzá és több mint húszmilliárd forintért építtet palotát magának a Várban. Erre a szociális érzéketlenségre és fennhéjázó gőgre legyünk büszkék?
Bővebben...Kiáltás
„Békés keresztény embernek viszket a tenyere…”
(Orbán Viktor, 2017. Húsvét)
E sokat idézett mondásnak az eleje nekem talán fel sem tűnt mikor hallottam, vagy egyszerűen elfelejtettem. Akkor vésődött emlékezetembe, amikor a sok – rádióban, TV-ben – idéző közül egyik elején kezdte, a békés keresztényekkel. Akkor határoztam el, hogy megírom ezt a „kiáltást”.
Mert ritkán hangzik el olyan megnyilatkozás, melyben a keresztény emberek, a keresztény kultúra, a keresztény Európa ne szerepelne. Azzal szinkronban – mivel is?
Hogy bár munkaalapú társadalom épül, de a társadalom nagy része számára szándékoltan alacsony színvonalon tartott oktatás a legjobb esetben is csak segédmunka-alapot biztosít; rosszabb esetben közmunka alapot. Olyan időszakban, mikor a világ a tudásalapú társadalom felépítésére készül.
Bővebben...Rendes hívők és hitetlen tamások
Az elmúlt vasárnap a hitetlen Tamás volt az evangélium. A virtigli keresztény középosztálybeli hívősereggel rendelkező budai plébániatemplom gyerekmiséjén résztvevő szülők megkönnyebbülve erősödhettek meg abban, hogy ők rendes hívők, és nem afféle hitetlen tamások. Ezek után derült égből villámcsapásként érte őket a kézi mikrofonjával gyerek közelbe érkező Lajos atya interaktív homiliájának első kérdése: „Gyerekek, kinek lángol a szíve?” A 147 gyerek (átlagos gyerekszám 2.92, a szülők átlagos életkora 37.2, további gyerekek valószínűsége 87 %) ijedten nézett szüleire, akik megnyugtató mosollyal, simogatással, kézszorítással, ölbe vevéssel, nyugtató szavakkal („Nyugi, minden rendben”, „Csak viccel Lajos atya”) űzték el a bajt. Lajos atya elmagyarázta, hogy „Irgalom vasárnapján Isten lángra lobbantja szívűnket”, de szerencsére minden maradt a régiben, hiába erősködött Lajos atya, hogy az övé már lángol.
Bővebben...A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség szolgálata
LAUDÁCIÓ A FIDENTIA PRO ECCLESIA EMLÉKÉREM 2016-OS ÁTADÁSÁN Figyelmet érdemlő hír: 2016. szeptember 29-én katolikus menekültügyi csúcstalálkozó lesz az egyházi segélyszervezetek mintegy 120 hivatásos és önkéntes munkatársának részvételével. A csúcstalálkozón, amelyet a püspöki …
Bővebben...„Rettenetes a kísértés a jóra!”
Megjelent az Egyházfórum 2016/3. számában Áldozatot hozni nem annyi, mint lemondani valami értéktelenről. A szabad akarat igazi leckéje sajnos nem egyszerűen a jó és a rossz közti választásban van, hanem azokban az életleckékben, amelyekben egyaránt …
Bővebben...Bátorság az egyházért 2016
Az Egyházfórum Alapítvány kuratóriuma a Fidentia pro ecclesia emlékérmét 2016-ban a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek ítélte oda a menekülteknek nyújtott sokoldalú humanitárius tevékenysége elismeréseként. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és karitatív szervezete, az Oltalom Alapítvány, a menekülthullám …
Bővebben...Feltámadás vagy „Fel, támadás!”
A keresztény világ ezekben a hetekben a feltámadás örömét éli. Krisztus legyőzte a halált és új életet ajándékozott nekünk. Úgy is fogalmazhatnánk: a szeretet legyőzte a gyűlöletet. A krisztusi példát a történelem is megerősíti, hiszen számtalanszor láthattuk, hogy a gyűlölet hosszú távon pusztulásba vezetett népeket, közösségeket. Gyakran azt gondoljuk, hogy a gyűlölet a győztesek, míg a szeretet a gyengék fegyvere.
Bővebben...Három Jézus-arc
Kézről kézre adjuk őket, mint Jézust a passiótörténetben. A Főtanácstól Pilátushoz, onnan Heródeshez, majd vissza. Aztán a keresztre végül. Senkinek sem kellenek. Miért is kellenének, hiszen nincs arcuk – csak tömeg van, fenyegető haramiák. „Védjük meg magunkat, hiszen jobb, ha ők pusztulnak, mint családjaink, gyermekeink, kultúránk, hazánk!” – vélekednek sokan.
Bővebben...