Egyházfórum

Meghalt Öcsi bácsi, egy aranyos, idős, falusi pap, akinek halálhíre fölkavart bennem egy régi emléket. A kisöreg arról szónokolt a misén nagy hévvel, hogy ha Éva nevét fordítva olvassuk, azt kapjuk, hogy „ave”. Mi sem bizonyítja jobban, hogy Mária visszájára fordította, mintegy jóvátette Éva bűnét, ahogy Jézus is jóvátette Ádámét. A nép szájtátva hallgatta, én meg borzasztóan szenvedtem a visszafojtott nevetéstől. Nem kell ugyanis történésznek lenni ahhoz, hogy az ember tudja: az „ave” latin üdvözlési forma volt, ezt használták az Izraelt megszálló római katonák is. Megképződött előttem egy abszurd jelenet. Mondjuk, egy bátaszéki házban 1958-ban megjelenik egy angyal, hogy Isten rendkívüli üzenetét tolmácsolja egy szentéletű magyar lánynak. Megáll az angyal a lány előtt, és így köszönti: „zdrávsztvuj Piroska”. Félretéve a viccet, aki egy kicsit is beleéli magát a kétezer-valahány évvel ezelőtti, názáreti történetbe, biztosan tudja, hogy az „ave Maria” köszöntés ott és akkor nem hangzott el. Az angyal így üdvözölte Máriát: „salom Mirjám”.

Nem tetszik nekem a Szabadság térre tervezett és javában készülő emlékmű. Miért? Sokat gondolkodtam rajta. Azért-e, mert a szakértők elmagyarázták, hogy hazug, drága és randa, én pedig hittem nekik? Vagy, mert teológusként az a gyanúm, hogy Gábriel angyalnak és Magyarországnak nincs sok köze egymáshoz? Ezek a tényezők kétségkívül benne vannak a pakliban, de nem adják meg a teljes választ. A fő bajom a készülő műalkotással az, hogy grandiózus, hogy monumentális, hogy az áldozattá válást mutatja be általánosságban, minden személyes vonatkozás nélkül. Annyira igyekszik képviselni minden áldozatot, hogy végül nem képvisel senkit.