Az újszövetségi iratokban szereplő eleosz görög szó, az eleein igén keresztül egy Istentől elvárt és megkövetelt, embertől emberig érő igaz magatartást jelent. Az eleosz ’könyörületet’, ’irgalmat’ jelent, de sokszor hordozza a jóságnak eredeti, ókori zsidó-héber bibliai értelmét. Így Mt 9,13 és 12,7 utalás Oz 6,6 követelésére: „Eleosz thelo kai u thüszian!” – ’Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!’ Mt 9,13-ban olvassuk: „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot!” Mt 12,7 pedig ezt mondja: „Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot!” Ugyanebben az értelemben szerepel az eleosz, amikor Mt 23,23-ban az írástudók és farizeusok Jézus szemére vetik: „„Aphekate ta barütera tu nomu, tén kriszin kai to eleosz kai tén pisztin!” – ’Elhagytátok mindazt, ami a Törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget!’ A görög kriszisz (’ítélet’) szónak megfelel a héber mispát, a görög pisztisznek (’bizalom’) a héber emet, az eleosznak (’irgalom’) pedig a héber cheszed. A Septuagintában szereplő görög poiein eleosz (’cselekedni az irgalmasságot’) kifejezés jelentkezik Lk 10,37-ben, mint a szamaritánusi cselekedet, tehát a szeretet igazolható valósága, az irgalmasság konkrét cselekedete.
Bővebben...
