Megjelent az Egyházfórum 2016/3. számában
Az Egyházfórum fennállását ünneplő jubileumi megemlékezésképpen konferenciát rendeztünk 2016. szeptember 16–17-én „A jelek ideje” – 30 éves az Egyházfórum címmel, örömünk és hálánk kifejezésére. Mert hála és köszönet jár azoknak, akik ezt a zsinati szellemű vállalkozást útjára indították, majd a változó nehézségű terepen egyengették lépteit. Nemkülönben azoknak, akik a mostanra gyökeresen megváltozott körülmények között is segítik az Egyházfórumot. Ezekben az időkben… „Az idők jelei.” Bevett szokás hivatkozni e tárgyban Máté és Lukács evangélistákra (Mt 16, 3–4 és Lukács 12,54), hiszen erős szavaik értelmezése évszázadokra parancsolt feladvány.
Az Egyházfórum fennállását ünneplő jubileumi megemlékezésképpen konferenciát rendeztünk 2016. szeptember 16–17-én „A jelek ideje” – 30 éves az Egyházfórum címmel, örömünk és hálánk kifejezésére. Mert hála és köszönet jár azoknak, akik ezt a zsinati szellemű vállalkozást útjára indították, majd a változó nehézségű terepen egyengették lépteit. Nemkülönben azoknak, akik a mostanra gyökeresen megváltozott körülmények között is segítik az Egyházfórumot. Ezekben az időkben… „Az idők jelei.” Bevett szokás hivatkozni e tárgyban Máté és Lukács evangélistákra (Mt 16, 3–4 és Lukács 12,54), hiszen erős szavaik értelmezése évszázadokra parancsolt feladvány.
Ám mi van akkor, ha megfordítjuk a szórendet? „A jelek ideje.” Vajon nem az „ideje a jeleknek” korban élünk? Nem volna itt az ideje annak, hogy a jeleket összerakjuk, együtt értelmezzük, és ráocsúdjunk, hogy: most is idő van? Ne apokalaptikus látomásokat idézzünk föl magunkban, ennél a képlet egyszerűbb: miért nem próbálunk túllépni e mai kocsmán? Ha nem is tovább, legalább az értelemig! Az értelmiségi passzív rezisztencia átcsúszni látszik a sunyító tohonyaságba. Pedig fölmentés senki számára nincs.
A jelen szám anyagának nagy részét a konferencián elhangzottak adták. Wildmann János alapító visszatekintő és bizakodón jövőbe néző köszöntésének jelentőségét növelte, hogy az Egyházfórum társalapítója, Paul M. Zulehner megtisztelte a kollokviumot, nemcsak jelenlétével, hanem tartalmas előadásával is. Mostani lapszámunkban Csepeli György szociológus professzor, Hans Schelkshorn filozófus, egyetemi tanár és Scharle Péter mérnök, professor emeritus hozzájárulásait állítottuk középpontba.
A konferenciának helyet adó Wesley János Lelkészképző Főiskola nem csupán a szívélyes házigazda volt. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és annak Oltalom Karitatív Egyesülete lett ez évi díjazottja az Egyházfórum Alapítvány által életre hívott Fidentia pro ecclesia (’Bízó bátorság az egyházért’) emlékéremnek, a menekülteknek nyújtott sokoldalú humanitárius tevékenysége elismeréseként. Mártonffy Marcell irodalomtörténész-teológus méltatása tevékenységükről nem szokványos, kötelező gyakorlat – hanem az igaz és pontos szavakat kimondó beszéd.
Bár veszítene aktualitásából a keresztény irgalmasság eszköztelenségének tapasztalása a megállíthatatlanul tajtékokat vető menekülthullámmal, a politikai érdek-megfontolásokkal fertőzött álcselekvések mediatizálásával szemben!
Czövek Tamás református lelkipásztor és teológiai főiskolai docens biblikateológiai-missziológiai szempontból elemzi a jelenséget. B. Gáspár Judit klinikai szakpszichológus, terapeuta az áldozatvállalás oly kétségbe ejtőn szövevényes értelmezési lehetőségeihez ad nemcsak szakmai, hanem megszenvedetten empatikus segítséget.
A könyvszemle igazi gyöngyszemet hoz a felszínre: a 14–15. századi magyarországi apácaműveltség ismertetését, Lázs Sándor kutatásai alapján, Korondi Ágnes tollából.
Tolle, lege!
Pongrácz Mária