A Civitas Europica Centralis Alapítvány által útjára bocsátott Egyházak – holokauszt című gyűjteményes kötetből egyebek mellett megismerhető Ravasz László református püspök 1938-ban a parlament felsőházában elmondott beszéde, amelyet az úgynevezett első zsidótörvény elfogadása alkalmából tartott. Ebben többek között a következő hangzott el:
Theodicea, sorsszerűség, megismerhetőség
A Civitas Europica Centralis Alapítvány által útjára bocsátott Egyházak – holokauszt című gyűjteményes kötetből egyebek mellett megismerhető Ravasz László református püspök 1938-ban a parlament felsőházában elmondott beszéde, amelyet az úgynevezett első zsidótörvény elfogadása alkalmából tartott. Ebben többek között a következő hangzott el:
Főlehajtva hordozza a szenvedést, nem azért, mert felelős, mert osztozik a hibában, hanem azért, mert gondolja meg, hogy milyen áldás, hogy vannak közöttünk ártatlan szenvedők is. Mi lenne, ha nem lenne egy sem? Az ártatlan szenvedésnek kiengesztelő és jóvá tevő ereje van. Olyan törvényt hoztunk, amely sok zsidó származású embernek, akár keresztyén, akár izraelita, fájdalmat okoz. A legmélyebb fájdalmat, a legnemesebb és legjobb ilyen származású embernek. Mi, keresztyének ezt ne felejtsük el! Gondoljunk rájuk szeretettel, s anélkül, hogy fitogtatnánk, vagy felkínálásával megsértenők őket, érezzünk gyöngédséget és érezzünk szeretet irántuk. Nyerjük meg a zsidóságot mint egyént, hogy küzdjön velünk együtt a zsidóság – a zsidó végzet, az emberiség zsidókomplexuma ellen.
A fent idézett gondolatok – akármilyen szövegkörnyezetben jelennek is meg –, megbocsáthatatlanok. Lélegzetelállító az a gusztustalanság, ahogyan valaki embertársát szenvedésre biztatja, miközben annak kontójára cselekszik. Elképesztően ízléstelen a keresztényi részvét önmagából való kifordítása. A történelmi magyar uralkodó osztály súlyos vétke és történelmi felelőssége az, hogy bár egyénekkel szemben hajlandó volt jóindulatot tanúsítani (talán még a leereszkedő felsőbbségtől is megszabadulva), a kollektív jogokat következetesen megtagadta a maga antidemokratikus és jogkorlátozó közegében mindazoktól, akiket nem emelt be a politikai magyar nemzet fogalmába.
[…]
Deák Dániel