Kategória: Folyóirat

Összegzés: A tanulmány tárgya a Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház (RGKE) kudarcának paradoxona: miért nem tudott talpra állni 1990 után, az összes többi vallási közösség újjáéledésének kontextusában. A görög katolikus hívek számának jelentős csökkenése, illetve jogaik gyakorlásának nehézségei szorosan összefüggnek a romániai demokrácia korlátaival. A román állam egyetlen más veszélyeztetett közösségtől – sem a bevándorlóktól, a homoszexuálisoktól, a romáktól vagy a Jehova Tanúitól – nem tagadta meg oly mértékben a védelmet ebben az időszakban, mint a görög katolikusoktól. A Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház jogérvényesítésének módszeres megakadályozása azzal a sajátosságával magyarázható, amely híveit a többi veszélyeztetett közösség tagjaitól megkülönbözteti: rájuk a Román Ortodox Egyház (ROE) ellenséges szervezetként tekintett. A Román Ortodox Egyház a 20. század első felében folyamatosan hirdette az RGKE illegitimitását, és – amint lehetőség adódott, 1948-ban – részt vett feloszlatásában. E célja mellett mindmáig nyíltan kitart. Az anarchikus demokráciára jellemző társadalmi körülmények lehetővé teszik egy olyan fontos szereplő számára, amilyen a ROE, hogy érvényesíthesse az RGKE működésének aláásására irányuló törekvését. Bruce Bueno de Mesquita és Alastair Smith elméletével egyetértve, az RGKE és a ROE közötti materiális és szimbolikus verseny értelmezhető a „rossz viselkedés mint jó politika” példájaként. A román anarchikus demokrácia kontextusa optimális keretet kínál a ROE számára előnye maximalizálásának stratégiájához.

Megjelent a Egyházfórum 2014/4. számban

KERESZTÉNY UNIVERZALIZMUS – NEMZETI PARTIKULARITÁS

2002–2003-ban az Európai Unió alkotmányát létrehozó szerződés szövegezésekor széles körű vita folyt: megjelenjék-e a létrehozandó alkotmányban a keresztény örökség mint az európai értékek forrása? A vita résztvevőinek egyik fő irányzata hivatkozni kívánt Istenre, illetve konkrétan meg akarta nevezni a kereszténységet mint európai örökséget. Indokolásuk szerint az Unió által vallott alapelvek és értékek éppen a kereszténységből fakadnak. A másik irányzat teljesen ki akarta hagyni a vallásra utalást. 2004-ben fogadták el Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést, amelynek preambuluma „Európa kulturális, vallási és humanista örökségé”–ből merít ösztönzést, elismerve, hogy ebből származnak „az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékei.” A szerződést a Szentszék 2004. június 19-én nyilatkozatban üdvözölte mint olyan jelentős eredményt, amelyet maga a Szentatya is szorgalmazott, ugyanakkor II. János Pál sajnálattal vette tudomásul, hogy egyes kormányok ellenállása miatt nem kerülhetett bele Európa keresztény gyökereinek elismerése. Ezt a Szentszék a történelmi valóság és az európai népek keresztény identitása félreismerésének tartotta.

Megjelent a Egyházfórum 2015/1. számban 

 AZ ÁRJA NÉPISÉGTUDAT ÚJPOGÁNY ISTENSÉGE ÉS ANNAK MESSIANISZTIKUS ANTIUNIVERZALIZMUSA, A NEMZET SZAKRALIZÁLÁSA

Sok írás jelenik meg arról, hogyan lehet értelmezni, leírni a mai magyarországi helyzetet. Mivel a 2012. január 1-jén életbe lépett Alaptörvény Preambuluma a „kereszténység nemzetmegtartó erejé”-ről és a „Szent Koroná”-ról beszél, Magyarországon és külföldön egyaránt sokan értelmezik a szöveget úgy, mintha itt a keresztény államról vagy a monarchikus tradíció (királyság) felélesztéséről lenne szó. Olyan véleményeket is hallani, amelyek a feudális középkorig, vagyis a felvilágosodás előtti időkig vezetik vissza eszmeiségét.

Évfordulók és sorsfordulók

Amikor Magyarország német megszállásának drámai eseményeire kell visszatekintenünk, nemcsak a felelősökről tolulnak fel zaklatott kérdéseink. Arra is rá kell látnunk mindannyiunknak: milyen jelentős szellemi értékteremtők lehetséges további alkotásaitól fosztatott meg a magyar kultúra.

AKTÍV ÉS PASSZÍV EMLÉKEZÉS Emlékeink és a hozzájuk kapcsolódó reflexiók nagymértékben meghatározzák létünket, identitásunkat. Élményeink nem légüres térben történnek, hanem az adott kor által meghatározott társadalmi közegben, amelyben közös, érzelmileg telített történések (tulajdonképpen közösen elszenvedett …

Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban 

ADALÉK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI TÖRTÉNETÉHEZ [1]

„…szabad-e ilyet írni, hogy »nem vagyunk zsidógyűlölők«!?
De igenis vagyunk!
És főleg a református – tehát magyar ifjúságnak kell annak lenni,
ha boldogulni akar e hazában.”[2]

Közhely, hogy a második világháború idején a magyarországi zsidóüldözés a hatóságok aktív közreműködésével és a keresztény lakosság nagyfokú passzivitása mellett zajlott. Az igazi kérdés: miért? A zsidótörvények és később a deportálások egy olyan eszkalálódó folyamat betetőzései, amely közel két évtizedig tartott. Tulajdonképpen egy egész társadalom mentális ráhangolásáról/ráhangolódásáról kell beszélnünk, amelyből – sajnálatos módon – az egyházi sajtó is kivette a részét.

Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban 

A tanulmány a Civitas Europica Centralis Alapítvány által 2013 szeptemberében Budapesten rendezett, A történelmi egyházak és a holokauszt Csehszlovákiában és Magyarországon, 1938–1945 című konferencián elhangzott előadásom bővített változata.

KIKERESZTELKEDŐK ÉS VISSZATÉRŐK 1938 UTÁN A PESTI IZRAELITA HITKÖZSÉGBEN

1938, pontosabban az első zsidóellenes törvény (1938:XV. tc.) életbe lépése után a Pesti Izraelita Hitközség (PIH), J. K. Rowling Harry Potterjéből kölcsönözve a terminológiát, aranyvérűek és sárvérűek, mágusok és muglik, valamint félvérek birodalmává vált. Az életbe lépő zsidóellenes törvények nyomán sok ezren keresték fel a Hitközség rabbihivatalát, hogy ott bejelentsék kitérésüket vagy visszatérésüket eredeti keresztény vallásukhoz. Voltak közöttük vegyes házasok, zsidó házastárssal élők, kereszténnyel házasságot tervezők, vegyes házasságból származó fiatalok és keresztény gyermekeik jövőjét, egzisztenciáját féltő szülők. Az 1941-es népszámlálás mintegy hatvanezer kikeresztelkedett zsidót regisztrált Budapesten. Jelentős részük 1938-ban vagy az azt követő években tért ki.