Kategória: Cikkek

Megjelent az Egyházfórum 2013/3. számában

Amikor ez a számunk nyomdába kerül, az iskolákban már javában folyik a tanítás. Az elmúlt hónapok jelentős változást hoztak a közoktatás területén, amelyekről a legkülönbözőbb véleményeket hallhattuk, olvashattuk. Egyik-másik téma, mint például a tanárok fizetésemelése, mind a mai napig előkelő helyet foglalnak el a közbeszédben. Kevesebb szó esik azonban az oktatáspolitika alapvető és hosszú távú változásairól. Hogyan kell értékelnünk ezeket? Egyáltalán mi ezek lényege? Mit gondoljuk a kötelezően választható erkölcstanról és hittanról? Súlyponti rovatunkban két tanulmányt közlünk, amelyek ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Trencsényi László kutatótanárként az oktatáspolitikai változásokat értékeli. Élvezetes és szenvedélyes stílusban magyarázza el, hogy mit jelentett az egzakt tudományok 20. századi diadalútja, és miért véli úgy, hogy a mostani változások „premodern, a 19. századi gondolkodásmód”-ra jellemző gyökerekkel rendelkeznek. Kamarás István oktatásszociológus a kötelezően választható erkölcstan vagy hittan dilemmájáról értekezik. Üdvözlendőnek tartja, hogy bizonyos évfolyamokon „a hittan órákkal azonos óraszámban jelenik meg az erkölcstan nevű tantárgy”, ami „konszenzusetika maradt”. Az új szabályozás mégis felemásra sikeredett, és a beiratkozási gyakorlat és adatok is nyugtalanságra adnak okot.

XVI. Benedek pápa lemondása találgatások sorozatát indította el döntése okairól. Míg idehaza az egyház közeli média meglehetősen visszafogottan, a pápa egészségi állapotával magyarázta a szokatlan lépést, addig a független tömegtájékoztató eszközök a Vatikánt is átszövő botrányokról, anyagi és szexuális visszaélésekről számoltak be, amelyeket a leköszönő egyházfő már nem tudott kezelni. Létrehozott viszont egy háromfős bíborosi bizottságot, amely egy több száz oldalas dokumentumot állított össze a Vatikánban uralkodó botrányos állapotokról, és azt átadta a pápának. Ennek a bizottságnak volt egyik tagja Jozef Tomko kuriális bíboros, aki révén magyar és szlovák szál is kerül a vatikáni történetekbe. Egyebek mellett ennek megyünk utána súlyponti rovatunkban.

Megjelent az Egyházfórum 2013/1. számában

Az elmúlt hónapok legjelentősebb, a médiát és a keresztény hívőket leginkább foglalkozató egyházi eseményei kétségkívül a pápa lemondása és az új pápa megválasztása voltak. Szokatlan helyzet, hogy a katolikus egyháznak két pápája van. XVI. Benedek döntése tiszteletet érdemel. Teljesen mindegy, hogy csak kora és egészségei állapota miatt mondott le, vagy ebben szerepet játszottak a katolikus egyházat és a Vatikánt megrázó botrányok is, amelyek kezeléséhez már nem érzett magában elég erőt. A kettő egymástól aligha választható el. Időközben Ferenc pápa okoz környezetének kisebb-nagyobb meglepetéseket, amelyeket viszont a távolabb állók szimpatikusnak és szeretetteljesnek találnak. Még abban is bizakodhatunk, hogy lépései az egyház megtisztulásához és megújulásához vezetnek.