egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

A Magyar Katolikus Egyház az Irgalmasság Szentévében

Interjú dr. Beer Miklós váci megyéspüspökkel

Egyházfórum: Püspök Úr, a katolikus szó jelentéséből (’egyetemes’) kiindulva kérdezem: mennyire egyetemes az Egyház? Nyilván beleértve az egyetemesbe az egységest. Ebből a szempontból, mondjuk, meglehetős különbséget látok egyes lengyel vagy egyes osztrák főpapok megnyilvánulásaiban.

Dr. Beer Miklós: Az Egyházban az ellentétek egyben sokszínűséget is jelentenek. Ferenc pápa stílusa, világlátása, bölcs szava mindnyájunkat felkavart, meglepetés volt ő mind a papság, mind a hívők számára. Sokak számára megdöbbentő a markáns szembenézés a szegénységgel, az ökológiai válsággal, a modern gazdaság anomáliáival. Persze, mindez nem előzmények nélküli. Csak utalnék XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál pápákra. Egy lengyel pápa a Varsói Szerződés országából! Most pedig egy pápa Dél-Amerikából!

A különböző szemléletek azonban megférnek egymással.

[…]

Meg kell tudni különböztetni a formát és a tartalmat. Az Egyház élő valóság. A megszokás megbénít. Állandó megújulás kell, a tavalyi hitünkkel idén már semmit nem érünk. Hűség az Evangéliumhoz, Krisztushoz.


A teljes lapszámot megrendelheti, ide kattintva leadhatja rendelésését.


Pályázati eredményhirdetés

Fennállásának 30 éves jubileuma alkalmából az Egyházfórum pályázatot írt ki

„Keresztény értékek és a felelősségvállalás aktuális lehetőségei, irányai és eszközei Magyarországon” címmel.

A kiírásra tizenkét munka érkezett az alábbi jeligékkel:

  1. Attendante

  2. Campona

  3. Citera et cetera

  4. Fil, 4,9

  5. Galamb

  6. Hirdesd az Igét!

  7. Mandragóra

  8. Március

  9. Ministráns

  10. Quo vadis

  11. Reménység

  12. Tiszavirág

A bíráló bizottság három tagból állt: tagjai Pákozdi István budapesti egyetemi lelkész, Pongrácz Mária főszerkesztő és Scharle Péter szerkesztőbizottsági tag.
A bíráló bizottság 1. díjat nem osztott ki, egy 2. és két 3. díjat ítélt meg.

A 2. díjat (60 ezer Ft) a „Citera et cetera” jeligéjű pályázat kapta.
Szerzője: Hidasi Márk
A pályamunka címe: Új gyermekség

Az egyik 3. díjat (40 ezer Ft) a „Hirdesd az Igét!” jeligéjű pályázat kapta.
Szerzői: Szirák Sára és Pálóczi Alexandra
A pályamunka címe: Kreatív videók szent terekben és időkben. A Tiszántúli Református Egyházkerület Hirdesd az Igét! elnevezésű eseménysorozat kreatív videóinak arculatépítő hatása

A második 3. díjat (40 ezer Ft) a „Tiszavirág” jeligéjű pályázat kapta.
Szerzője: Majoros Zsuzsanna
A pályamunka címe: Keresztény értékek és a felelősségvállalás aktuális lehetőségei, irányai és eszközei Magyarországon

Gratulálunk a nyerteseknek, és minden pályázónak köszönjük a részvételt.
Egyes nyertes munkákat az Egyházfórumban fogunk megjelentetni.

A szerkesztőség

Ajánlás

Negyedik évtizedének küszöbéhez érkezett folyóiratunk nevében köszöntöm kedves régi és új olvasóinkat. Ferenc pápa 2015. április 11-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapjának előestéjén kiadott bullájában meghirdette az Irgalmasság Rendkívüli Szentévét (2015. december 8-ától 2016. november 20-áig). Lapunk jelen számát elsősorban e témának szenteljük. A pápa szavait idézve: „[…] az Egyháznak ebben a korszakos változásokkal teli időszakban […] újból rá kell találnia annak a küldetésnek értelmére, amelyet az Úr bízott rá húsvét napján, hogy tudniillik az Atya irgalmasságának jele és eszköze legyen” (Jn 20,21–23).

Bővebben...

Az ezredes szolgája

Az ezredes szolgája

            A délbudai hajléktalanok között sokféle fazon akadt: szerszámkészítő, kazánfűtő, artista, szociálpszichológus. Volt közöttük egy leszázalékolt százados is, akit sorstársai ezredesnek csúfoltak. Vele is az történt, mint sokukkal, a leszázalékolás után nem tudott mit kezdeni magával, ivásra adta fejét, amire felesége és anyósa kirakták a lakásból, és ezután ő is az utcán tengette életét. Ahogy telt-múlt az idő, már csak kevesen emlékeztek arra, hogy valójában csak százados volt, és a hajléktalanok többsége igazi ezredesnek hitte, és elfogadta főnöknek, nagyokosnak, szóvivőnek, mikor mire volt szükség.

Bővebben...

A Zsinat – valójában

A Gaudium et spes jelentősége a II. Vatikáni Zsinat értelmezése és mai aktualitása szempontjából

Ezekben a II. Vatikáni Zsinathoz kapcsolódó jubileumi években fennáll a veszélye, hogy már pusztán az eufóriától torzulást szenved teológiai tisztánlátásunk. Ilyen körülmények közt egyenesen üdítően és kijózanítóan hat a maga provokatív és humoros-távolságtartó hangütésével a Süddeutsche Zeitung egyik zsinati tárgyú cikke, amelyet a vallási és kulturális témákkal foglalkozó zsurnaliszta, Alexander Kissler jegyez. Arra mindenesetre alkalmas, hogy a II. Vatikáni Zsinat „megrögzött rajongói”-t, akik közé önmagamat is számítom, ellentmondásra ösztönözze. Kissler retorikailag tetszetős cikke látszólag Karl Rahner és Herbert Vorglimmer 2008-ban, a Herder kiadónál ismét megjelentetett Kleines Konzilskompendiumának [’Kis zsinati kompendium’] recenziója, a szöveg azonban alapjában véve tartalmazza a II. Vatikáni Zsinat fundamentális kritikájának elemeit. Messzemenően kétségbe vonja, hogy a zsinati nyilatkozatokat kötelezően el kellene fogadni, s elutasítja mai alkalmazhatóságukat is. Két tekintetben ad hangot rosszallásának: először is a szövegek stilisztikailag és tartalmilag olyannyira heterogének, hogy alig van mód megalapozott együttes értelmezésükre. A Zsinat „kígyóvonal”-ait – cikcakkjait – emlegeti. Kissler második szemrehányása azonban még súlyosabb: alapjaiban vonja kétségbe a Zsinat metodikáját. Történeti aktualitás nélküli nyilatkozatok, úgymond, szétbogozhatatlanul keverednek történeti meghatározottságúakkal, így meg sem különböztethetők egymástól. Ezzel szembehelyezkedve követeli, hogy: „aki a textusokba életet akar lehelni, annak fel kell tárnia, ami az időbeli meghatározottságú adalékok, darabosságok, vakmerőségek és szigorú korlátozások mögött maradandó”. Kissler szerint mindkét súlyos hiba – tudniillik a stílus heterogenitása, valamint a korhoz nem kötött teológia módszeres összemosása a gyorsan avuló, a jelenre vonatkozó diagnózisokkal – súlyosan árt a lelkipásztori konstitúciónak, amelyet ő, mint a zsinat reprezentatív alkotását, különösen problematikusnak tart.

Kibonthatatlan ez a véletlenből és szükségszerűségből gabalyított gombolyag a „lelkipásztori konstitúcióban az Egyházról a mai világban”, ebben a maga kilencvenhárom paragrafusával leghosszabb és legszószátyárabb dokumentumban […].

Kissler kritikája nem egykönnyen engedi el prédáját, a Gaudium et spest. Ez, a túlságosan is a napi aktualitásokra összpontosító dokumentum felületesnek mutatkozik, leragad – véli a szerző – az időbeli meghatározottságú, ezáltal teológiailag másodrangú kérdéseknél. Kissler szónokiasan megkérdi:

Vajon kell-e gondolkodnia egy „szent zsinat”-nak a szabadidőről és a szabadságolásokról, a közlekedési szabályokról, a valutákról és a mezőgazdaságról? Szükséges-e vajon, hogy részletekbe menően lajstromozzon mindent, ami a jelenét veszélyezteti, a fegyverkezési versenytől a fejlődő országokban uralkodó szegénységen át egészen az ateizmusig?

Ezek a kulturális újságíró szemében a Gaudium et spesnek nem részlethibái, ő az egész dokumentum irányultságát látja hibásnak. Merthogy az itt előnyben részesített módszer, a mával a maga konkrétságában és bonyolultságában való szembesülés csakis balul sülhet el. Hiszen a mai maholnap már tegnapi lesz. „A mai jelen nem tárható fel az akkoriban fogalmaival. Ez a végzete minden viselkedésmódnak, amely mindenkori jelene szintjén érvel.” Erre Kissler jellemző példát hoz: a haladással kapcsolatos optimizmus, amely a dokumentumból kihallik, rég átadta helyét kijózanodásunknak (már ami a technikai, gazdasági és civilizációs fejlődést illeti; a haladásban való olyasféle hit, amilyen a Gaudium et spesben leplezetlenül jelen van, igen kevéssé tűnik helyénvalónak Csernobil és Fukusima, az éhségkatasztrófák és szeptember 11-e után. Ezért aztán Kisslert a zsinati nyilatkozatok összességükben az 1960-as évek „jövőtől ittas vitaköreinek állásfoglalásai”-ra emlékeztetik.
Kissler a zsinati eufória általános lehűtése céljából messzemenően kijózanító értékeléssel szolgál a II. Vatikáni Zsinat aktualitását illetően, hogy tetemre hívja a „Zsinat rajongói”-t. De mit szegezhetnek szembe Kisslerrel – ők (1)? Vajon a Gaudium et spes olyaténképpen reprezentatív, ahogyan a szerző feltételezi – annyira, hogy zsinatkritikájának ez a dokumentum a központi gyúanyaga (2)? Vajon a lelkipásztori konstitúció olyannyira belebonyolódik a világi ügyekbe, hogy nélkülözi a teológiai mélységet (3)? S végül: Vajon a Gaudium et spes és ezáltal a Zsinat [eredményeinek] nagy része olyannyira elavult, hogy ma már csak „régiségtani jelentőség”-gel bír?

A következőkben teológiai feleletet igyekszem adni e három – kultúrrovat-témaként felettébb izgalmas – kérdésre.

Ansgar Kreutzer
a Linzi Katolikus Magánegyetem professzora, a Fundamentálteológiai és Dogmatikai Intézet vezetője
Németből fordította
Kőrös László


A teljes cikket elolvashatja, ha megrendeli a lapszámot, ide kattintva leadhatja rendelésését.

 

egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43