2023. október 7-én érte Izrael államot legnagyobb nemzeti traumája. A terrortámadás a Soá óta a zsidóságot érintő legsúlyosabb tömegmészárlás volt. Az azóta tartó folyamatos trauma és a háború hatásai azonban nem látszódnak tisztán. Egy biztos: az arab–zsidó együttélés nehezedett Izraelben. Éppen ezért éltem a lehetőséggel, és 2024 decemberében, egy rabbikonferencia keretében ellátogattam kulturálisan diverz izraeli városokba – Lodba és Ramlába. Radvánszki Péter, a budapesti Páva utcai zsinagóga rabbijának írása az Egyházfórum 2025/1. számában jelent meg.
Lod és Ramla ún. vegyes városok (mixed town – ír meurevet), ahol arabok és zsidók élnek együtt. A legtöbb település Izraelben többé-kevésbé homogén lakossággal rendelkezik – a közel 1220 izraeli település közül mindössze nyolc olyan vegyes várost tartanak számon, ahol tíz százaléknál nagyobb az arab lakosság számaránya. Több ilyen helységben hagyományosan viszonylag békés az együttélés – és itt kiemelném a Tel-Aviv mellett található Jaffát, illetve Haifát. Azonban Lod és Ramla helyzete problematikusabb: mindkét város zavargások helyszíne volt 2000 októberében és 2021 májusában is.
A Tel-Avivtól mintegy 16 kilométerre délkeletre, a Ben-Gurion nemzetközi repülőtér mellett fekvő Lodban majdnem kilencvenezer ember él. A lodiak körülbelül egyharmada arab – sokan közülük azoknak a palesztinoknak a leszármazottai, akik az Izrael Állam megalakulását követő 1948-as függetlenségi háború előtt a város többségét alkották. Az együttélés sohasem volt egyszerű. Az arab narratíva szerint Izrael folyamatosan figyelmen kívül hagyta az arab lakosság igényeit, miáltal egy hátrányos helyzetű arab társadalom jött létre, szemben a „privilegizált” zsidó többséggel. Nasreen Haddad Haj-Yahya, a The Israel Democracy Institute szakértője még 2021-ben, a zavargások kapcsán írta:
„Sajnos azok számára, akik Izrael arab és zsidó polgárai által közösen lakott vegyes közösségekben élnek, és akik követik a legfrissebb híreket, szinte elkerülhetetlennek tűnt az a szörnyű erőszak, amelyet alig néhány ember követett el Lodban, Akkóban és még Jaffában is. A tökéletes vihar már régóta készülődött. A munkanélküli fiatalok, akik kevés esélyt látnak a jobb életre, hozzájárulnak az arab közösségekben a növekvő bűnözéshez. A kormány és az önkormányzatok pazarolják a pénzt olyan projektekre és politikákra, amelyek a zsidó lakosoknak kedveznek, gyakran a régóta itt élő arab lakosok kárára. Mindez egy olyan parázs, amely készen áll arra, hogy a ramadán végén lángra lobbanjon.”
„Az élet különösen az arabok számára nehéz” – ezt gyakran hallottam és olvastam a vegyes városok kapcsán. Ugyanakkor a látogatás után azzal a tapasztalattal gazdagodtam, hogy egy olyan kis közösségben, mint Lod, lényegében nem lehet elzárkózni a „közös sors” elől.
Lod – egy női közösség, a nők elleni erőszakárnyékában
A beszélgetés koordinátora egy arab aktivista, Salah Salaime. A találkozó helyszíne az általa alapított, nőket támogató szervezet, a Na’am irodája. Egy nagyon kicsi, rossz állapotban lévő, földszintes épületben vagyunk, nem messze Lod óvárosától, az ún. Ramat Eskol negyedben, ahol nagyrészt a zavargások is történtek három évvel korábban.
Amíg a beszélgetés izraeli–zsidó résztvevője megérkezik, Salah bemutatja a szervezetet. Már a felvezetésben kitűnnek olyan társadalmi problémák, amelyek csak közvetetten „etnikaiak”. Salah elsősorban a nők elleni erőszakról beszél, amely – állítása szerint – szorosan kötődik a patriarchális társadalom „erőszakosságához”. Ennek kapcsán jön szóba a szervezett bűnözés, amelyhez kapcsolhatóan 2024 decemberéig majdnem kétszáz embert öltek meg Izraelben. Többségük arab volt. A rendőrség ugyanis elsősorban a „zsidó szervezett bűnözést számolta fel, az arab maffiát belső ügynek tekinti, és nem foglalkozik vele.” A nők elleni erőszak pedig a bűncselekmények még inkább láthatatlan változata:
„Ezt a durva valóságot olyannyira normalizáltuk, hogy a gyilkosságok, az erőszak, a lövöldözések, a fenyegetések és a bűnszervezetek közötti tűzharcok az itteni életünk valóságának elválaszthatatlan részeivé váltak. És elképesztő , hogy még mindig vannak közöttünk olyanok, akik a nemi alapú bűnözésről, vagyis a nők elleni bűnözésről, a gyilkosságról mint elszigetelt társadalmi jelenségekről beszélnek. Mintha az a társadalmi erőszaktól és az általános bűnözéstől elkülönülő jelenség lenne, mintha ez egy égi rendelet, egy természeti erő lenne. Ezért inkább az »általános«, vagyis a férfiak elleni gyilkosságokkal foglalkoznak… Nőszervezetek évek óta figyelmeztetnek, hogy a nők elleni erőszak, lányok és nők meggyilkolása csak csepp a bűnözés tengerében, amely másfél millió palesztin létét és biztonságát fenyegeti Izraelben. Pontosan ennek vagyunk tanúi az elmúlt években: az arab nők meggyilkolása Izraelben teljesen megtervezett és szervezett bűncselekménnyé vált, amelyet általában felbérelt gyilkosok, az itt irányító és üzleti piacukat kiterjesztő nagy bűnbandák katonái hajtanak végre. A gyilkosságok megrendelői így intézik az arab nők meggyilkolását, mert minek mocskolnák be a kezüket, amikor a »profik« jól megélnek a haláliparból.”
Közösségében testközelben látják, hogy a bérgyilkosság rendkívül olcsó lett, és fegyverhez is könnyű hozzájutni. Az okok (részben biztosan) a rendőrség és az izraeli belbiztonsági szolgálat, a Sin Bét közötti érdekellentétre vezethetőek vissza, vagyis közvetetten az izraeli–palesztin konfliktushoz kötődnek. A belbiztonsági szolgálat ugyanis előszeretettel szervez be (elsősorban információs tevékenységre) bűnözőket, bűnözői csoportokat, cserébe pedig megvédi őket a rendőrségi vizsgálatoktól. A szervezett bűnözés – többek között a „védelmi pénz” szedése is – gyakorlatilag virágzik. Egy Salah által jól ismert vállalkozó hölgy is bérgyilkosság áldozata lett, miután évekig megtagadta a „védelmi pénz” beszolgáltatását. Ugyanakkor kihangsúlyozza, hogy nem csupán arab, hanem zsidó és orosz nem-zsidó támogatottjuk is van. A nők elleni erőszak, pontosabban talán a „női identitás” háttérbe szorítja az etnikai határokat.