A messianisztikus politika és a zsidó állam: A vallásos cionizmus és a Templom-hegy

Írásomban azt kívánom bemutatni az olvasóknak, hogy egy, az izraeli társadalomban alig húsz évvel ezelőtt még viszonylag marginális jelenség hogyan fejlődött jelentős erővé az izraeli politikában, a teológia alakításában és a messianisztikus modellek kidolgozásában. Ami még ennél is fontosabb, hogy ez a jelenség egyre inkább készen áll arra, hogy a vallási szektoron belüli demográfiai fellendülést kihasználva olyan jövőbeli politikai változást idézzen elő, amelynek teljes mértékét egyelőre nehéz megjósolni. Mindazonáltal nem kétséges, hogy e partikulárisnak tűnő változás akár az egész izraeli társadalom átalakulására is kihathat. Isaac Hershkowitz, a Tel Aviv-i Bar-Ilan Egyetem Zsidó Filozófia Intézete kutatójának írása az Egyházfórum 2025/1. számában jelent meg.

A megváltozott helyzet

A Templom-hegyre való zarándoklat napjainkra bevett szokássá vált – vannak, akik számára szinte rutinszerű esemény, az izraeli társadalom más, növekvő számú csoportja számára pedig vallási szempontból egyre inkább fontos alkalom. Ez a tendencia különösen jól látható abban, hogy a felmenetel az életciklushoz kapcsolódó szertartásokba – például a születési ünnepségekbe, a bár és a bát micvákba, azaz a fiúk és a lányok felnőtté avatási szertartásaiba, valamint az esküvőkbe – is beépül, tükrözve a jeruzsálemi Szentélyhez való ősi zarándoklat lerombolás előtti hagyományait.

A Templom-hegyi aktivisták erőfeszítései annak érdekében, hogy a felmenetelt egyre elfogadottabbá tegyék, jól látható eredményeket hoztak. Kiemelten igaz ez a középiskolai és a középiskola utáni oktatási intézmények tanulóira. A magas születési rátát és a fiatal korosztályhoz tartozó családok befolyásolhatóságát kihasználva az aktivistáknak sikerült beágyazniuk a Templom-hegyet a kollektív tudatba, mint végső spirituális erődöt és a zsidó vallási élet csúcspontját. Ezzel arra törekszenek, hogy a jelenkori zsidók számára az isteni találkozás elsődleges helyszínévé tegyék – fokozatosan kiszorítva ezzel a lerombolt Szentély külső, nyugati falát (a Siratófalat), amely évszázadok óta ezt a szerepet töltötte be.

A felfogásnak, miszerint a Szentély és annak egykori helye a vallási élet epicentruma, történelmi gyökerei jól dokumentáltak a Bibliában, a posztbibliai zsidó vallásjogi és egyéb irodalmi művekben és számtalan hagyományban. Ezzel együtt az i.sz. 70-ben történt lerombolása óta a Templom-hegy az egyének számára elsősorban zarándokhelyként funkcionál, nem pedig a gyakorlati vallási tevékenység középpontjaként. Absztrakt szimbólummá vált, imák, álmok és pontosan nem meghatározott törekvések tárgyává. A gyakorlatban az oszmán időszaktól kezdve a zsidó vallási áhítat elsődleges helyszíne a Siratófalra, az egykori Szentély maradványára helyeződött át.

Az 1967-es hatnapos háborút követően, a különböző Templom-hegyi aktivista mozgalmak megalakulása után e csoportok a Siratófalra egyre inkább a megaláztatás és a száműzetés szimbólumaként tekintenek, amely a zsidó leigázottságot állandósítja, noha azt az izraeli társadalom többsége továbbra is a vallási-földrajzi törekvések legfontosabb pontjának tekintette. Napjainkra azonban egyre több közösség mutat figyelemre méltó tudatváltozást, noha tagjaik száma még mindig jóval kisebb azokénál, akik a Siratófalhoz zarándokolnak el. Ebben a tanulmányban e jelenség történelmi gyökereit és kiterjedését, valamint vallási, ideológiai és politikai következményeit igyekszem megvizsgálni.

Nem én vagyok az első, aki ezt a jelenséget szóvá teszi. Sharina Chen „Mihamarabb, még a mi napjainkban…” című könyve is ezt a jelenséget vette górcső alá. Munkája csatlakozik Motti Inbari Jewish Fundamentalism and the Temple Mount (Albany: SUNY Press, 2009) című könyvéhez, amely több mint egy évtizede vizsgálta ennek az irányzatnak a korai megnyilvánulásait – még mielőtt az teljes mértékben bekerült volna a közbeszédbe. Mind Inbari, mind Chen elsősorban a fundamentalizmus és a radikalizálódás keretein belülre helyezi a Templom-hegyre fókuszáló vallásos cionista megközelítést. Emellett olyan tudósok, mint Ehud Sprinzak, Aviézer Ravitzky és Dov Schwartz vallásos cionizmusról és messianizmusról szóló tanulmányai további kontextust teremtenek a jelenség megértéséhez.

A teljes írás az Egyházfórum 2025/1. számában olvasható. A lap ezen a linken rendelhető meg.