Szegénység – kereszténység

Tűrj békességgel! – mondja Bánk bán a kétségbeesett Tiborcnak, aki azt feleli:”…ezt mondta az apáturunk is…” Vérforraló lenne, ha mindössze ez volna a kereszténység üzenete, amit a gazdag uraság és a tömött hasú egyházi méltóság a nincstelennek mondani képes. Az Írást kicsit is ismerők jól tudják, az ember megítélése alapvetően aszerint történik, mit tett a rászorulók, kiszolgáltatottak a nyomorúságban élők megsegítésére. Szegények mindig lesznek veletek – mondta Jézus, de az ő szájából hangzik el az is, hogy „szánom a népet”. A gazdagok számára pedig nehezebb az országába jutni, mint tevének átmenni a tű fokán. Az őszintén keresztényeket a kezdetektől napjainkig világszerte áthatja ez a gondolat; megszámlálhatatlan intézmény, alapítvány, egyéni kezdeményezés tanúsítja ezt. A szegénységnek csak az önként vállalt formája dicséretes. Ebben az egyháznak is példát kell mutatnia: szegény egyházként legyen a szegények egyháza. Nem véletlenül vette fel a pápa a legnagyobb kolduló rend alapítójának, Assisi Szent Ferencnek a nevét.

Bővebben...

Emberképünk romlása és javítása

Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban 

Legfontosabb kérdéseink egyike, hogy mi teszi az embert emberré. Úgy is kérdezhetnénk, hogy mi a valóság és az igazság az ember vonatkozásában. Ezt kellene megtanítani mindenkinek már az iskolában. Ha a valóság szerint egyformán jók és rosszak vagyunk, az kevés, de ha igazság szerint a jó és a rossz bennünk nem egyforma vagy nem egyenértékű, akkor már közeledünk az emberséghez. Az embert ugyanis a jó teszi emberré, a rossz pedig embertelenné. Úgy is mondhatnánk, hogy a jó emeli, fejleszti az ember képességeit, a rossz pedig süllyeszti, sorvasztja lehetőségeit. Az etikai különbségeken túl azonban arra is kellene választ találni, hogy mi az a jó, ami az embert emberré teszi. Vagy mi az a rossz, ami embertelenné, bár ez másodrendű, mert az ember azzá válhat, amivé gondolataival lenni szeretne. Idea, eszme, példa és minta nélkül nincs emberség. Ezek a nem materiális dolgok tehát fontosabbak minden megfoghatónál. Így röviden úgy válaszolhatunk a kérdésre, hogy miből lesz az ember: az emberfölöttiből. Aki lemond erről, az önmagáról mond le.

Bővebben...

Nyelvészkedés – vagy amit akartok

Meghalt Öcsi bácsi, egy aranyos, idős, falusi pap, akinek halálhíre fölkavart bennem egy régi emléket. A kisöreg arról szónokolt a misén nagy hévvel, hogy ha Éva nevét fordítva olvassuk, azt kapjuk, hogy „ave”. Mi sem bizonyítja jobban, hogy Mária visszájára fordította, mintegy jóvátette Éva bűnét, ahogy Jézus is jóvátette Ádámét. A nép szájtátva hallgatta, én meg borzasztóan szenvedtem a visszafojtott nevetéstől. Nem kell ugyanis történésznek lenni ahhoz, hogy az ember tudja: az „ave” latin üdvözlési forma volt, ezt használták az Izraelt megszálló római katonák is. Megképződött előttem egy abszurd jelenet. Mondjuk, egy bátaszéki házban 1958-ban megjelenik egy angyal, hogy Isten rendkívüli üzenetét tolmácsolja egy szentéletű magyar lánynak. Megáll az angyal a lány előtt, és így köszönti: „zdrávsztvuj Piroska”. Félretéve a viccet, aki egy kicsit is beleéli magát a kétezer-valahány évvel ezelőtti, názáreti történetbe, biztosan tudja, hogy az „ave Maria” köszöntés ott és akkor nem hangzott el. Az angyal így üdvözölte Máriát: „salom Mirjám”.

Bővebben...

Kövek

Nem tetszik nekem a Szabadság térre tervezett és javában készülő emlékmű. Miért? Sokat gondolkodtam rajta. Azért-e, mert a szakértők elmagyarázták, hogy hazug, drága és randa, én pedig hittem nekik? Vagy, mert teológusként az a gyanúm, hogy Gábriel angyalnak és Magyarországnak nincs sok köze egymáshoz? Ezek a tényezők kétségkívül benne vannak a pakliban, de nem adják meg a teljes választ. A fő bajom a készülő műalkotással az, hogy grandiózus, hogy monumentális, hogy az áldozattá válást mutatja be általánosságban, minden személyes vonatkozás nélkül. Annyira igyekszik képviselni minden áldozatot, hogy végül nem képvisel senkit.

Bővebben...

A cedáká és a zákát

Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban  A JÓTÉKONYKODÁSRÓL A ZSIDÓSÁG ÉS AZ ISZLÁM VILÁGÁBAN   1. A CEDÁKÁ – A JÓTÉKONYKODÁS 1.1. A Tánách és a Septuaginta Az alamizsna szót, mely a görög eleémoszűné, könyörületesség szóra …

Bővebben...

Alapítvány

SZJA 1% 2015-ben az Egyházfórum Alapítvány 43.042,- FT támogatást kapott a 2014-es adóévre vonatkozó személyi jövedelemadó 1%-ából, melyet a folyóirat kiadási (nyomda, lektorálás) és postai költségeinek részbeni finanszírozására fordítottunk. Hálásan köszönjük minden felajánlónak a támogatást! …

Bővebben...

Új főszerkesztő az Egyházfórum élén.

Többszöri nekifutásra végül sikerrel zárult az Egyházfórum főszerkesztői pályázata. Wildmann Jánostól Pongrácz Mária veszi át a lapszerkesztés feladatait. A 28 éves múltra visszatekintő kiadó alapítója és főszerkesztője már évekkel ezelőtt jelezte, hogy szeretné megújítani a …

Bővebben...

Meghívó

az EGYHÁZFÓRUM lapbemutatójára Helye: Nyitott Műhely, 1123 Budapest, Ráth György utca 4. Ideje: 2014. május 20. (kedd) 19:00 óra A FERENCI EGYHÁZFORDULAT MAGYAR(ORSZÁGI) LEHETŐSÉGEI Az Egyházfórum 2014/1-es szám súlypontjának szerzőivel Deák Dániellel Kamarás Istvánnal Lengyel …

Bővebben...

Szegények egy szegény egyházban

Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban

A szegény egyház nem a szegények egyháza, de a szegényekért van. A szegény egyház ma még csak ideál, de egy éve még nem gondoltuk volna, hogy akár mint eszmény bekerülhet a köztudatba. A szegény egyház nem jótékonykodással foglalatoskodik, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek strukturális okainak felszámolására törekszik,[1] vállalva egy új katakomba egyház egyszerűségét.[2] A szegényekkel való barátság csak szegény egyházban lehetséges. Milyen is legyen ez? Olyan teret kínáló közösség, amelyben lehetséges a rászorultak hatásos és következetes előnyben részesítésének gyakorlása alulról szerveződő közösségekben, amelyek természetes módon különbözhetnek egymástól.

Bővebben...