Egyházfórum

Megjelent a Egyházfórum 2015/2. számban 

A magyarországi politikai katolicizmus vezéregyénisége az I. világháború előtti és utáni években kétségtelenül Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök volt, aki ismételten és behatóan foglalkozott az úgynevezett „zsidókérdés”-sel is. Az Alkotmány című katolikus folyóirat 1918. szeptemberi számában „keresztény-nemzeti” politikát sürgetett, mely megakadályozhatná „Magyarország elzsidósodását”. „Nem akarom a zsidókat gettóba zárni – írja –, de nem akarom, hogy a gettó szelleme uralja szellemi életünket. Az én antiszemitizmusom nem gyűlöletet akar kelteni, hanem a nemzet felemelkedését és a nemzeti szellem ébredését akarja szolgálni.”¹

Megjelent a Egyházfórum 2015/2. számban 

Két évvel ezelőtt, 2013. március 13-án választották pápává Jorge Mario Bergoglio püspököt. Egyetlen országban sem bírálják őt olyan keményen, mint Lengyelországban. Egyetlen püspökkari konferencia sem annyira egységes Ferenc pápa reformjaival szemben, mint a lengyel. Sok lengyel kérdi: hová vezet minket a pápa? Néhány lengyel filozófus már attól tart, hogy hazájukban hamarosan ellenpápát választanak, és egy új, Rómától független egyház jön létre, amelynek Częstochowa vagy Krakkó lehet a székhelye.

Megjelent a Egyházfórum 2015/2. számban 

Lukinich Imre, a budapesti egyetem történészprofesszora, egyébként a krakkói Lengyel Tudományos Akadémia kültagja, egy diákcsere-egyezmény alapján 1935-ben Lengyelországba utazó egyetemi hallgatóknak instrukciókat írt, miként kell odakinn viselkedniük. Tanácsaiban többek közt nem mulasztotta el megjegyezni:

Hogy a lengyelek rokonszenvét megnyerjük, illetőleg biztosítsuk, vannak bizonyos tenni- és tudnivalóink.
1. A mai Lengyelország lakossága és népessége 4-5-ször nagyobb, mint a mai Magyarországé. Ezt szem előtt kell tartanunk; nem szabad tehát őket lekezelni, félválról [sic!] venni. Tekintettel kell lenni érzékenységökre és részben hiúságukra is. Feltétel nélkül hódolni kell Pilsudski emléke előtt.