Február utolsó vasárnapján több népi kezdeményezésről szavaztak Svájcban. A legtöbb figyelmet bel- és külföldön egyaránt az úgynevezett Végrehajtási iniciatíva (Durchsetzungsinitiative) kapta, amely a bűnöző külföldiek kitoloncolásának végrehajtására irányult. A tervezet mögött az idegenellenességéről ismert Svájci Néppárt (Schweizerische Volkspartei – SVP) állt. Az utóbbi 25 évben az SVP közepes pártból vált a legnagyobb támogatottsággal rendelkező jobboldali néppárttá, ezáltal a svájci politikai paletta legjelentősebb tényezőjévé, amely két miniszterrel is képviselteti magát a többpárti svájci kormányban. Népszavazási kezdeményezésük korántsem volt esélytelen, tekintve, hogy Svájc lakosságának ma már több mint egyharmada migrációs háttérrel rendelkezik, amit az alpesi ország polgárainak növekvő része aggodalommal figyel, és persze növekszik a külföldiek által elkövetett bűnesetek száma is. A voksolás eredménye azonban váratlanul egyértelmű lett: ötven százalékkal többen utasították el az iniciatívát, mint ahányan támogatták azt.
Az SVP-javaslatának közvetlen előzménye az volt, hogy a svájciak 2010-ben elfogadtak már egy népszavazási kezdeményezést a „bűnöző külföldiek kiutasításáról”. A kormány és parlament az elmúlt évek során meg is alkotta az erre vonatkozó törvényt, csakhogy az SVP ezt nagyon gyengének találta, mivel évente csak mintegy négyezer, svájci igazolvány nélküli bűnelkövető kitoloncolását tette lehetővé. A most szavazásra bocsátott Végrehajtási iniciatíva jelentősen szigorított volna a feltételeken, és nemcsak egyes súlyos bűncselekmények elkövetőinek az országból való kiutasítását tette volna kötelezővé, hanem az enyhébb vétségekben elmarasztaltakét is. A bővített listán a súlyos vétségek mellett, mint gyilkosság, szexuális erőszak, súlyos testi sértés, olyan enyhébb bűntettek vagy kihágások is szerepeltek, mint lopás, csendháborítás vagy a hatóság félrevezetése. Becslések szerint ez alapján évente legalább tízezer külföldit kellett volna kitoloncolni Svájcból.
Kellett volna – ám az előterjesztés szerint sem a kormánynak, sem a parlamentnek, sem a bíróságoknak nem volna lehetőségük arra, hogy differenciált eljárást dolgozzanak ki vagy mérlegeljék az elkövető individuális és családi helyzetét. Így mindennapi gyakorlattá válhatott volna például, hogy egy külföldit kiutasítanak, míg családja az országban maradhat. A tervezet ellen széles civil ellenállás szerveződött, amelyhez főleg fiatalok, egyetemi hallgatók, művészek, tudósok, ismert közéleti személyiségek és keresztény csoportosulások csatlakoztak. Kifogásolták, hogy a kezdeményezés tagadja a méltányosság elvét, aláássa a hatalmi ágak elválasztását, amikor kiveszi a parlament fennhatósága alól a törvényalkotás, a bíróságok kezéből pedig a jogalkalmazás lehetőségét.
A legnagyobb kormánypárt kezdeményezése ellen formálódott civil ellenállás sikeresnek bizonyult: a 2016. február 28-i népszavazáson a választójoggal rendelkezők 62 százaléka vett részt, ami 1993 óta a legmagasabb érték; ők 6:4 arányban utasították el az idegenellenes iniciatívát. Az utóbbi két évtizedben az SVP ügyesen lovagolta meg a bevándorlók ellen erősödő közhangulatot, ezért most is biztosra vette a sikert. A civilek azonban megálljt parancsoltak az idegengyűlölet és félelem húrjain játszó kalandorpolitikának. Győzött a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tisztelete és a közvetlen demokrácia – nyilatkozta a szavazás végeredményének ismeretében Simonetta Sommaruga, szociáldemokrata igazságügyminiszter-asszony.
WILDMANN JÁNOS