Kategória: Cikkek

Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban 

A KATOLIKUS EGYHÁZ AZ ÁLLAM FOGSÁGÁBAN

 „a part mentén / a nap végén / lépésneszek / soká neszek / aztán elálldogálás /
és semmi nesz / a part mentén / sokáig semmi nesz / aztán továbbállás / lépésneszek /
soká neszek / a part mentén / a nap végén”
Samuel Beckett: Körtánc (Imreh András fordítása)

Hullámok. A hatvanas évek elejétől vallási megújulási hullámok söpörtek végig a világon. A II. Vatikáni zsinat és a felszabadító egyház, illetve a nemzeti egyházak jelentősége a francia–német, a lengyel–német megbékélési folyamatokban, valamint az iszlám hatása a gyarmati szabadságharcokra és a buddhista szerzetesek szerepe az ázsiai függetlenségi mozgalmakban játszottak szerepet a vallások megerősödésében. Ezt a hetvenes években visszaesés követte.

Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban 

Részletek[1]

A közepékor uralkodó katolikus egyházát, annak minden gazdasági, társadalmi és politikai pozícióját sarkaiból fordította ki a tudományos-technikai fejlődés, a világnak az egyházi gyámkodással szembeni fokozódó autonómiája, a szekularizáció. Ez a folyamat kisebb-nagyobb időeltolódással mindenütt az egyház és állam szétválasztásához vezetett. A klérusnak gazdasági és politikai befolyása csökkenésével át kellett értelmeznie mind társadalmi szerepét, mind egyházképét. Az új alapelveket az ún. „új kereszténység” (nouvelle chrétienté) modellje rögzítette, amelynek teoretikus összegzését a két világháború között J. Maritain adta meg. Az új értelmezés szerint az egyház feladata lényegileg vallásos természetű, ezért a társadalmi és politikai kérdésekbe nem szabad beleszólnia, ezek kifejezetten az államok és pártok tevékenységi területét képezik. Az igazságtalan társadalmi viszonyok megváltoztatására, egy új társadalom fölépítésére az egyház csak a keresztény kultúra megteremtése által közvetve tehet erőfeszítéseket. Ennek az új értelmezésnek egyértelmű győzelmét jelentette a II. Vatikáni zsinat, amely véglegesen elutasított mindenfajta integralista egyházképet. A világegyház és a helyi egyházak vezetői napjainkban zömében ennek a modellnek a hívei közül kerülnek ki. Az uralkodó egyház, legalábbis mint társadalmi jelenség megszűnt. Az uralkodó csoportot legitimáló és kiszolgáló egyházi vezetés is már csak néhány országban, elsősorban diktatúrákban tartja magát, mint például Latin-Amerikában Bolíviában, Európában sajnos éppen Magyarországon.

Ha igaz, amit az ateista Eugenio Scalfari, a milánói La Repubblica főszerkesztője a pápával folytatott hosszú beszélgetést követően föltételez, hogy „új korszak köszönt be, amennyiben az egyház olyan lesz, amilyennek a pápa gondolja, és amilyennek szeretné”,¹ akkor a katolikus egyházra nálunk is hatalmas változások várnak. Feltéve, hogy tevékenyen részt veszünk bennük, s nem dőlünk hátra sem konzervatív-hagyományőrző, sem pedig haladó-liberális karosszékünkben. A tétlen keresztényekkel nem jön új korszak az osztrák egyházban. A jótékony változásra nyíló ablak – Jézus a kairoszra, az idők jeleire emlékeztetne minket (Lk 12,54-57) – most szélesre van tárva. Igaz, a hivatalos ablakcsukogatók is szorgalmasan munkához láttak már.

„Pope Francis-Person Of The Year”, ezt a főcímet hozta a Time magazin december 23–i kiadása. XXIII. János pápa (1962) és II. János Pál (1994) után 2013-ban, még nem egészen háromnegyed évnyi hivatalban töltött idő elteltével most Ferenc pápának jutott e kitüntetés, mellyel olyan személyeket szoktak méltatni, kiknek társadalmi szempontból különleges jelentőségük van. Ferenc pápát szerény fellépése ellenére, vagy talán éppen emiatt, a nyilvánosság széles köreiben bátorító és iránymutató személyiségnek látják. Az, hogy „az év emberévé” választották, tükrözi a temérdek reménységet, amit az emberek az egész világon ebbe a latin-amerikai püspökbe vetnek. Szokatlan beszéd- és cselekvésmódjával gondolkodásra késztet minket, és kihívást intéz hozzánk.

  Nem vagyok szentszéki szakértő, így egy hívő keresztény várakozásával néztem a pápaválasztás elé, amelynek eredménye meglepett. Nem emlékeztem arra, hogy XVI. Benedek pápa megválasztásakor mostani Szentatyánk komoly jelöltként már szerepelt. Maga a lemondás is …

A mindenkori pápa kivételesen nagy, bonyolult struktúrájú intézményt vezet, ennek állapotát és működési mechanizmusait ismerve fogadja el a tisztséget. Nagyon tudtam örülni azoknak a szavaknak, amelyekkel Bergoglio bíboros a megválasztás perceiben átélt belső csendről és …

AZ ÚJ PÁPA SZLOVÁKIAI ÉRTÉKELÉSÉRŐL Általában minden reformszemélyiségről megoszlanak a vélemények. Szlovákiában is kezdettől fogva volt egy olyan csoport, amelyik üdvözölte az új pápa lépéseit. Szimpatikus, hogy például nem hajlandó az Apostoli Palotában lakni, személyesen …