egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Csak így tovább, Miklós püspök!

„A nyugdíjazás azt jelenti, hogy a 75. születésnapunkra be kell adni a lemondáskérelmünket. És ha már megtalálták az utódot, akkor már másnap jön, ha nem, akkor egy kicsit később. Ezt Rómában döntik el. Erre készülni kell, már nincs fél évem, május vége lesz. Mit fogok csinálni? Ez kicsit hiúsági kérdés is nálam, talán még nem vagyok annyira rokkant, hogy öregotthonba menjek, és azt mondtam, bevállalok egy falusi plébániát. Mindig szerettem falun élni, talán hasznomat veszik majd. Az emberi és társadalmi kapcsolataimat illetően: ezek maradnak. Ameddig az Úristen ad időt, megpróbálom továbbadni azt, amit kaptam, amit megértettem, a világlátásommal talán segíteni tudok másoknak. Majd meglátjuk.”

Bővebben...

A Béke Világnapjának üzenete

Ferenc pápa a Béke Világnapjának alkalmából üzenetet küldött a „híveknek és minden jóakaratú embernek.”. Ez az üzenet teljes terjedelmében megjelent a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) honlapján (http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=2479), azonban január elsején a templomokban vagy csak szemezgettek belőle, vagy egyáltalán nem is olvasták fel. A Szentatya üzenetét november 13-án küldte el és a hivatalos magyar fordítás december 30-án meg is jelent a MKPK honlapján, mégse jutott el a hívekhez. Nem juthatott el, hiszen egy templomjáró néni – mondjuk Őcsényben – nem olvassa az MKPK honlapját. Pedig Ferenc pápa üzenete annyira egyértelmű és annyira fontos, hogy érthetetlen, milyen alapon formáltak jogot annak elhallgatására, különösen egy olyan országban, amely büszke a kereszténységére.

Bővebben...

Az év sztorija

Egy régi anekdota szerint egy nagyon idős hölgy ifjúkori bűneiről beszélt a gyóntatójának. Asszonyom, mondta a pap, ezt már többször megvallotta. Miért ismétli újra? - Mert olyan jóbeszélni róla. Ezt juttatta eszembe az a kommunikációs lavina, amit egy Amerikában kipattant szexuális zaklatás-ügy az emberekből kiváltott. Hozzászól boldog-boldogtalan, és megfellebbezhetetlen ítélet mondanak mindkét oldal szereplőiről, miközben egyre újabb ügyek kerülnek napvilágra. Nincs szebb kifejezés rá: ezen csámcsog nálunk is a fél ország. Kész ítélet van mindenki tarsolyában. Csak egyvalaki hiányzott az állítólag keresztény kultúrát őrző országunkban a párbeszédből, a vádaskodásokra válaszoló Jézus.

Bővebben...

Ajánlás (2017-4)

Sűrűn hangzott el a reformáció jubileumi esztendejében: „Ecclesia semper reformari debet.” Szüntelenül újra- meg átformálni, mindig újabb formákat keresni, megőrizve a hiteles / hitelesnek elismert vagy vélt tartalmat – a gondolat az emlékév hivatalos lezárása után is visszhangokat ver; jelen számunk összeállításában ez vezérelt minket. Hadd idézzem Wildmann János tanulmányának inspiráló mondatait:

Az Egyház sosem képes tökéletesen megfelelni eredeti küldetésének, mivel a világ állandóan mozgásban van, így az idők jelei is változnak, amelyekre figyelnie kell. Az új helyzet azt eredményezi, hogy még azok a szekunder célok is (egyházi struktúra, pasztorális modellek, vallási gyakorlatok stb.), amelyek abszolút stabilnak tűnnek, egy idő után elavulttá válnak. Nem is beszélve azokról a kritériumokról, amelyek eleve torzak vagy hamisak voltak, mert például egy hatalmi gépezet és elit pozícióját voltak hivatva biztosítani. Az Egyház – más szervezetekhez hasonlóan – így arra kényszerül, hogy felülvizsgálja saját praxisát, hogy az a kialakult történelmi, társadalmi, kulturális stb. helyzetnek megfelelőbb és célbiztosabb legyen. Vagyis önmaga felépítését és tevékenységét kisebb vagy nagyobb részben időről időre meg kell reformálnia […].

Súlypont rovatunkban a reformálás szükségessége és igénye jegyében született írásokat gyűjtöttünk csokorba. Iványi Gábornak a Wesley János Lelkészképző Főiskola reformáció-emlékülésén a Mt 8,28–34-re alapozott bevezetője adja a felütést: „Maradjon-e hát Jézus, akinek a jelenlétében távozniuk kell az életünket, közösségeinket fenyegető démonoknak: a jogfosztás, a törvénytiprás, a kapzsiság, a gyűlölet és gyalázkodás démonainak? Vagy maradjanak a disznók?” Ezen konferencia keretei között nyújtotta át az Egyházfórum Alapítvány kuratóriuma a Fidentia pro ecclesia emlékérmet ez évi díjazottjának, Románné Bolba Márta evangélikus lelkésznőnek. Kertai-Szabó Ildikó laudációját lapunkban közöljük. A református Czövek Tamás a sola Scriptura elve szerint elsősorban szentírási szöveghelyek értelmezése révén fejti ki, mi a biblikus-keresztény identitás lényege, és ennek fényében – napjaink menekültválsága idején – miként tekintsünk az irgalmasság parancsára. Török Csaba a tőle megszokott pontossággal, kiválóan adatolva, ökumenikus távlatból elemzi a Hagyománynak, illetve a hagyományoknak a különböző keresztény felekezetek által vallott felfogását. A teológia egyik újabban kiteljesedő ágazatát (ha úgy tetszik: reformirányzatát), a magyarul kissé pontatlanul pasztorálteológiának nevezett gyakorlati teológiát ismerteti szakavatott tanulmányában Wildmann János.

A volt alkotmánybíró, Vörös Imre bizonyos egyházi megnyilatkozások kapcsán Világ-nézet rovatunkban leszögezi: „…a demokrácia nem egyszerűen társadalomszerveződési modell, hanem a keresztények számára az örömhír megélésének és továbbadásának alapvető garanciája.”

Rímel erre, hogy Pasztorálpszichológiai kaleidoszkópunk legújabb, rendkívül informatív írásában Hecker Róbert az úgynevezett autokeirikus szemlélet központi rendező elveként a szabadságot jelöli meg, ennek megélésére buzdít. A Műhelyben a Fehér Pálma–Krasznai Virág szerzőpáros a hála és a spiritualitás összefüggéseit mutatja be – kutatások tükrében.

Pongrácz Mária

Bábel és Pünkösd szellemében

„Ha minden így megy tovább, elsodorhat a szegénység és elnyomás és túlfegyverkezés robbanásszerű térnyerése”, figyelmeztet Johann Baptist Metz.  „Békeharc”, „békepap”, „széncsata”, „mindennapok forradalma”, „békemenet”, „rezsiharc”, „szabadságharc”, „erődemonstráció”: meghökkentő folytonosságot érezhetünk hét évtized lózungjaiban, viszont egyértelműen megállapíthatjuk, hogy hazánkban nagyon rövid epizódoktól (1956, 1989) eltekintve napjainkig csak egyre nő a társadalmi egyensúlytalanság és békétlenség. Ma nálunk is sokan azt várják a politikai hatalomtól, az államtól, hogy teremtsen rendet, jólétet és egészséget, a népegyháztól pedig azt, hogy imádkozzon ezért, amúgy meg tartózkodjon a közvetlen társadalmi-gazdasági-politikai kérdésektől. Cserébe vezetőink megígérik, hogy hazánk védőbástyája lesz a kereszténységnek. Csakhogy az a kereszténység, melyről Metz beszél, korántsem igényli ezt, és egyfelől az egyház kritikai-felszabadító funkcióját, másfelől az egyház „politikai misztikáját” hangoztatja. Utóbbi elsősorban a szenvedőkkel, az elnyomottakkal és a szegényekkel való compassiot jelenti. A megosztás és megfosztás ellen protestáló katolikusként valami hasonlót érzek ki Ferenc pápa üzeneteiből. Számomra egyértelmű, hogy a jezsuita Ferenc pápa Assisi Ferenchez való viszonyulása mentes az érzelgős ájtatosságtól, és a pénz istenítésén alapuló kirekesztő gazdaság embertelenségére hivatkozva a szegénység elleni harcot a szegények személlyé válásáért folytatott harcnak tekinti. Nem tartja elegendőnek az eddigi jámbor jótékonykodás valamivel buzgóbb folytatását, hanem elkerülhetetlennek gondolja a célok és prioritások átrendezését, az egyház- és kormánypolitikák alapos átalakítását az igazi áldozathozatal jegyében, a tettek mezején.

 

Bővebben...

egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43