Egyházfórum

A keresztény világ ezekben a hetekben a feltámadás örömét éli. Krisztus legyőzte a halált és új életet ajándékozott nekünk. Úgy is fogalmazhatnánk: a szeretet legyőzte a gyűlöletet. A krisztusi példát a történelem is megerősíti, hiszen számtalanszor láthattuk, hogy a gyűlölet hosszú távon pusztulásba vezetett népeket, közösségeket. Gyakran azt gondoljuk, hogy a gyűlölet a győztesek, míg a szeretet a gyengék fegyvere.

Kézről kézre adjuk őket, mint Jézust a passiótörténetben.  A Főtanácstól Pilátushoz, onnan Heródeshez, majd vissza. Aztán a keresztre végül. Senkinek sem kellenek. Miért is kellenének, hiszen nincs arcuk – csak tömeg van, fenyegető haramiák. „Védjük meg magunkat, hiszen jobb, ha ők pusztulnak, mint családjaink, gyermekeink, kultúránk, hazánk!” – vélekednek sokan.  

Miután a Hóman-szobor állítás Székesfehérváron nem sikerült, a kijelölt helyszíne mögötti Csók István Galériában (amit építésekor még Horthy-Kultúrháznak terveztek) lendültek újabb rohamra a nemzeti erők. A Szabadság téri, sok vitát kiváltott Megszállás-emlékmű alkotójának, Párkányi Raab Péternek busófotóiból, tér-, fény- és illatinstallációból és Somogyi Győző vitézeinket és szentjeinket ábrázoló ikonjaiból rendezett kiállítás napjaink végveszélyben élő magyarjainak akarja megmutatni a fennmaradásunkhoz, boldogságunkhoz, üdvösségünkhöz vezető utat. Mindezt – Biblia pauperum módján – a szépséget tagadó, romboló gonosz erőkkel szemben. „A kiállítás egy utazás a félhomályban rejtőzködő fenevad szorítása és a fényben büszkén álló hősök dicsősége között, az áhított égi világ felé, melyből a fény árad” – olvasható az ajánlásban.