Rendhagyó lapszámot tart kezében a nyájas Olvasó: a megszokottnál kevesebb írást adunk közre, de nagyobb terjedelműeket. A Súlypont témájához, amely ezúttal a szexualitás, házasság, válás keresztény értelmezése, olyan tanulmányok érkeztek szerkesztőségünkbe, amelyek a problémát a maga végtelen komplexitásában, logikusan kötött gondolatmenetben elemzik. Érdemi tartalmi veszteség nélkül – úgy éreztük – lehetetlen megbontani feszes szerkezetüket. Közös a két szerzőben, hogy aktív lelkipásztori szolgálatot végeznek, s a gyakorlat tapasztalatával felvértezve írnak az elméletről: Gruber László tudományos és oktatói munkássága mellett plébániát vezet, Széles Tamás pedig a nálunk kevéssé ismert ókatolikus irányzat püspöke. Ugyanakkor eltérő módszerrel, különböző diszciplínák felől közelítenek vizsgálatuk tárgyához: az előbbi a morálteológia, az utóbbi a történeti kontextusba helyezett etika nézőpontjából.
Gruber László az Amoris laetitia kezdetű, a Ferenc pápa által 2016. április 16-án kibocsátott, a házasságban megélt szeretetről szóló apostoli buzdítás 8. fejezetét, konkrétan az újraházasodott elváltak szentségekhez járulásának problémáját veszi górcső alá. Kitér a 2014–2015-ös családszinódus körül, valamint utána fellángolt vitákra, objektívan mutatja be az eltérő nézeteket, bőséges forrásanyagból merítve. Végül felteszi a kérdést: „a törékenységük és sebzettségük miatt valóban segítségre szoruló és azt váró megannyi hívő remélhet-e és ténylegesen kap-e majd egy »mentőövet« jelentő, konkrét gesztust a megtűrés-nagylelkűség-elnézés lelkipásztori gyakorlata szerint, az irgalmasság jegyében, az irgalmasság évét követően?”
Rendhagyó lapszámot tart kezében a nyájas Olvasó: a megszokottnál kevesebb írást adunk közre, de nagyobb terjedelműeket. A Súlypont témájához, amely ezúttal a szexualitás, házasság, válás keresztény értelmezése, olyan tanulmányok érkeztek szerkesztőségünkbe, amelyek a problémát a maga végtelen komplexitásában, logikusan kötött gondolatmenetben elemzik. Érdemi tartalmi veszteség nélkül – úgy éreztük – lehetetlen megbontani feszes szerkezetüket. Közös a két szerzőben, hogy aktív lelkipásztori szolgálatot végeznek, s a gyakorlat tapasztalatával felvértezve írnak az elméletről: Gruber László tudományos és oktatói munkássága mellett plébániát vezet, Széles Tamás pedig a nálunk kevéssé ismert ókatolikus irányzat püspöke. Ugyanakkor eltérő módszerrel, különböző diszciplínák felől közelítenek vizsgálatuk tárgyához: az előbbi a morálteológia, az utóbbi a történeti kontextusba helyezett etika nézőpontjából.
Gruber László az Amoris laetitia kezdetű, a Ferenc pápa által 2016. április 16-án kibocsátott, a házasságban megélt szeretetről szóló apostoli buzdítás 8. fejezetét, konkrétan az újraházasodott elváltak szentségekhez járulásának problémáját veszi górcső alá. Kitér a 2014–2015-ös családszinódus körül, valamint utána fellángolt vitákra, objektívan mutatja be az eltérő nézeteket, bőséges forrásanyagból merítve. Végül felteszi a kérdést: „a törékenységük és sebzettségük miatt valóban segítségre szoruló és azt váró megannyi hívő remélhet-e és ténylegesen kap-e majd egy »mentőövet« jelentő, konkrét gesztust a megtűrés-nagylelkűség-elnézés lelkipásztori gyakorlata szerint, az irgalmasság jegyében, az irgalmasság évét követően?”
Széles Tamás lendületes értekezése releváns szentírási helyek finom érzékenységű elemzésének segítségével vezeti be az olvasót a történeti dimenzióban vizsgált biblikus szexuáletika világába. Érvelését impozánsan gazdag jegyzetapparátussal támasztja alá. Álláspontját a Szentháromság szeretetdinamikájára alapozza: „amely Isten önmagáért való teljes önátadásából fakadó Létként, életadásként, végső soron teremtésként nyilvánul meg világunkban. Az olyan szexualitás, mely az ezt követő, önátadó, önfeledt, önmagát ajándékozó, teljességre törekvő szeretetből fakad, nem tekinthető paráznaságnak. […] a férfi és a nő valóban egy testté lesznek, kapcsolatukból új létminőség és közös identitás születik, s Isten áldásával utódot hozhatnak a világra, miáltal legszorosabb résztvevőivé válnak Isten teremtő munkájának.”
Pasztorálpszichológia rovatunkban dr. Krasznay Mónika az önismereti és személyiségfejlesztő csoportmunka értékelése kapcsán bemutatja, hogy az – némelyek véleményével ellentétben – korántsem ördögtől való, hanem a reálisabb önkép kialakítását szolgálja, és így az Istenhez való közelebb kerülést.
A dr. Fehér Pálma–Krasznai Virág szerzőpáros a Műhelyben a hála gyakorlásának igazoltan gyógyító hatásáról ír.
Egyház és társadalom rovatunkba került egy rendhagyó recenzió: Deák Dániel Kamarás István legújabb könyve kapcsán fejti ki gondolatait.
Örömmel tudatjuk Olvasóinkkal, hogy szerkesztőbizottságunk új, értékes taggal bővült:
Török Csaba teológus, egyetemi tanár vállalta, hogy segíti munkánkat, ő fogja gondozni a Teológia rovatot. Isten hozta körünkben!
Pongrácz Mária