Az erdélyi unitarizmus korai időszakáról

Megjelent a Egyházfórum 2017/3. számban

A 16. század derekára kialakult nagy felekezetek képviselői a reformáció lemetszendő vadhajtásának tekintették azokat az általuk antitrinitáriusoknak nevezett vallási útkeresőket, akik nem tudták elfogadni a Szentháromságnak a nikaiai zsinaton kihirdetett dogmáját. Azt is meg kell említenünk, hogy e törekvés nem hunyt ki a kora újkori felekezeti küzdelmek elcsitultával, jelen volt a modern egyháztörténet-írás megszületése körüli vitákban a 19. század végén és a 20. század első évtizedeiben, s bizony, noha latensebb módon, jelen van még napjainkban is a reformáció történelmi hozadékát a református felekezetével azonosító megnyilatkozásokban vagy az olyan protestáns antológiákban, amelyek megengedhetőnek tartják e mozgalom, majd felekezet teljesítményének teljes elhallgatását.

Bővebben...

Két reformátor: Luther Márton és Pázmány Péter

Megjelent a Egyházfórum 2017/3. számban

A protestánsok ebben az évben emlékeznek a Luther Márton (1483–1546) által elindított reformáció kezdetének 500. évfordulójára.1

1516–1517-ben Albert mainzi érsek búcsúcédulák segítségével próbálta összegyűjteni a szükséges források eső részét a római Szent Péter-bazilika felépítéséhez, illetve saját adósságai kifizetéséhez. Luther 1517. október 31-én levelet írt neki, amelyben tiltakozott a búcsúcédulák árusítása ellen. A levélhez csatolta a búcsúcédulák erejét és hatékonyságát kétségbe vonó vitairatát, amely később 95 tételnéven vált ismertté. (A reformátornak ekkor még nem állt szándékában szakítani a római katolikus egyházzal.) Ezt a dátumot tekintik a reformáció kezdetének, és ünneplik minden év október 31-én, a reformáció napjaként.

Bővebben...

A reformációra váró egyház

Megjelent a Egyházfórum 2017/3. számban A magyarországi református egyházban 1734. november 4-én tartott Bodrogkeresztúri Konvent azzal a döntésével, hogy az egyház fenntartható működése érdekében bevonta a nem lelkészi egyháztagokat is a kormányzás nehéz és terhes feladatai …

Bővebben...

Kételyek között?

Megjelent a Egyházfórum 2017/2. számban AZ AMORIS LAETITIA ÉS AZ ÚJRA HÁZASODOTT ELVÁLTAK SZENTSÉGEKHEZ JÁRULÁSÁNAK KÉRDÉSE1 BEVEZETÉS 2016. április 8-án a Szentszék sajtótermében mutatták be nagy sajtóérdeklődés mellett az Amoris laetitia… kezdetű, a családban megélt …

Bővebben...

A terepen

Megjelent a Egyházfórum 2017/1. számban

„Ő etnikai tisztogatásból menekült, ő Moszulból érkezett tudja, a bibliai Ninive városából, amelyet az Iszlám Állam letarolt” kezdtem a fiúk bemutatását a körmendi Tescóban. „Aztán őt meg a tálibok akarták kinyírni, ő pedig politikai menekült Havannából, Castro börtönében ült.” Sorra bemutattam a helyi plébánosnak azokat a fiúkat, akiket december elején, a bicskei menekülttábor bezárásakor vittek át a körmendi sátortáborba. Kameruni, nigériai, kubai, iraki, afgán srácokat, mínusz 15 fokos hidegben az állítólag téliesített, bélelt sátrakba. Ez a bélés mindössze egy fólia volt belülről, amely csupán arra szolgált, hogy felülről ne szivárogjon be az eső és a ha már alulról úgyis befolyik. A sátor közepén álló vaskályhára folyamatosan rakni kellett a fát, hogy azt a kevés meleget, amely bent volt, megtarthassák. Amint bemutattam a fiúkat ott, a bevásárlóközpontban (ahova kihívtam őket a táborból, hiszen oda én nem mehettem be), a plébános úr számára nem volt kérdés, mit kell tennie. Már ideje bántotta, hogy ott vannak a közelében a fagyoskodó menekültek, de nem tudta, miként vegye fel velük a kapcsolatot, hogy is lehetne megoldani a befogadásukat. Aztán, amikor kezet nyújtottak egymásnak, minden olyan egyszerű lett. Már mentünk is együtt a plébániára, felcsavartuk a radiátorokat, leraktuk a földre a matracokat, és hamarosan mindenki enni is kapott.

Bővebben...

Afrika igazi arca

Megjelent a Egyházfórum 2017/1. számban

Afrika a határtalan lehetőségek földrésze. Ásványi kincsekben gazdag, termőterülete óriási. Mégis milliók teszik kockára mindenüket, hogy elhagyhassák szülőföldjüket. Vajon mi készteti őket erre?

Éjszaka néhányan nem bírtak továbbjönni – mindenféle hangok hallatszottak, a halál lehetséges előjelei. A bozótok közti szűk ösvényen meneteltünk, úgy éreztük magunkat, mint akiket üldöznek… Sorban lépkedtünk, több száz fiatal férfi, sokan szinte meztelenül, védtelenül. Az erdőben mi voltunk a préda. Erdőkön, mezőkön és a szavannán keresztül vonultunk, majd Dél-Szudán termékenyebb vidékein. Először csak neszezés hallatszott. Közelünkben állat vagy ember mozgott a magas fűben, de mi továbbmentünk, mert mindig csak mentünk tovább… Az oroszlánnak csupán fekete körvonalai látszottak. Felugrott a fűből, és elragadta az egyik társunkat… Csak egy éles kiáltást hallottam, majd láttam, ahogyan az oroszlán a szájában magával vonszolta a fiút az ösvény másik oldalára. Az állat eltűnt zsákmányával a magas fűben, a jajgatás is nemsokára abbamaradt. Ariath volt a fiú neve.

Bővebben...

„Szeretni mindig lehet”

Megjelent a Egyházfórum 2017/1. számban

KÉT VALLÁS, EGY PÁR. UTÁNAJÁRUNK, HOGY MŰKÖDIK EZ NÉMETORSZÁGBAN*

Először csakis elutasításban van részem. Senki nem akar beszélni a kapcsolatáról. „Sokáig vitatkoztunk rajta, inkább nem vállaljuk.” Két nő, egy keresztény és egy zsidó, remeknek tartja a különböző vallású párokról tervezett riport ötletét, végül is Németországban egyre több olyan pár van, mint ők is, szuper, hogy most közelebbről foglalkoznak velük. De kérnének egy kis gondolkodási időt, mielőtt megállapodhatnánk egy találkozóban. Aztán jön a lemondás e-mailben: nem akarnak nyilvánosan beszélni magánügyekről: „Pláne, ha vallásról van szó.”

Bővebben...

Vándorlás és párbeszéd

Megjelent a Egyházfórum 2017/1. számban

2015. január 7-nek szerencsétlen napja óta, amikor a Charlie Hebdo szerkesztőségét terrortámadás érte, és populista politikusok, nem utolsósorban Magyarország hivatalban lévő miniszterelnöke sietett nyilatkozni, egyenlőségjelet téve bevándorlás és terrorizmus közé, a bevándorlás forró téma, és nem csak Magyarországon. A hivatalosságok reakciói ideértve a Magyar Katolikus Egyházat is – kevéssé örvendetesek voltak: csekély számú és elkésett kivételtől eltekintve nem mutattak szolidaritást az üldözöttekkel, és nem emelték fel szavukat a gyűlöletbeszéddel szemben,1 miközben civilek azonnal megmozdultak, segítő kezet nyújtva rászoruló embertársainknak. Joggal érte a hivatalos Magyarországot újból és újból kritika az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, az ENSZ emberi jogi főmegbízottja, az Európa Tanács főtitkára, az Amnesty International és más nagy tekintélyű bel- és külföldi jogvédő szervezetek részéről. Jóllehet a probléma magva a menekültkérdés, a bevándorlók közül sokan a nemzetközi jog értelmében nem menekültek, még ha bibliai értelemben nyilván igaz is az, hogy túlnyomó többségük üldözött, kirekesztett, a megalázottak és megszorítottak sorsát osztja, pontosan azon emberekét, akik miatt a Názáreti megkezdte nyilvános tanítói működését.

Bővebben...

Menekülés és szabadulás mint kollektív cselekvés – jogon innen, jogon túl*

Megjelent a Egyházfórum 2017/1. számban

A SZABADSÁG FOGALMÁRÓL

Tanulmányom vezérgondolata a szabadság fogalma egyéni és közösségi szempontjainak meghatározása; a menekülés és szabadulás mint látszólag ellentétes előjelű, mégis koherens gondolati egységet alkotó fogalmak köré épül, mégpedig a kollektív cselekvés aspektusának figyelembevételével. A témáról jogbölcseleti és jogfilozófiai alapon szintén hosszan lehetne értekezni, de konkrét közjogtörténeti (régmúlt- és közelmúltbéli) asszociációk is azonnal társulnak e fogalmakhoz, sőt napjaink migrációs problémájából adódóan a probléma aktualitását sem lehet elvitatni. Ötvözni szeretném a különböző megközelítési módszereket, mert rendkívül komplexnek érzem a témamegjelölést. Szűkebb kutatási területem, a politikai szabadságjogoknak a második világháborút követően kialakuló új korszaka, nevezetesen a hidegháború évtizedei és a rendszerváltás utáni időszak – merész, de nem alaptalan leegyszerűsítéssel – lényegében a menekülésről és a szabadulásról szól mint hatás és ellenhatás váltakozásáról a történelemben.

Bővebben...