Kategória: Súlypont

Megjelent az Egyházfórum 2010/1. számában SZEMPONTOK A KÖRNYEZETVÉDELEM KÉRDÉSÉHEZ PAUL TILLICH ÍRÁSAI ALAPJÁN A környezetvédelem minden embert egyformán érintő probléma. Falvakban és nagyvárosokban élők, fiatalok és idősek, gazdagok és szegények számára egyaránt releváns kérdés: mit …

Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban

HITEK ÉS EGYÜTTÉLÉSI NORMÁK

A társas lény létfeltétele a társaság rendje. Ahogy a társasság körei tágultak: a családtól, a törzstől, az egyterületű, egynyelvű népektől a mai globális világig, úgy változtak és ütköztek az együttélések normái. A Bibliában elbeszélt történetek híven tükrözik ezt a kettős folyamatot: a kiválasztott nép identitástudatának erősödését, a saját isten normáinak kőbe vésését és az idegen népektől, isteneiktől való eltávolodást; a saját normáknak az ortodoxiákban máig viselt jelképeitől az Újszövetségnek a Római Birodalom univerzumáig terjedő, ma is hivatkozott hagyományáig. Vallásháborúk, vallásüldözések, hatalmi kényszerek sora vezeti el történelmünket a napjainkig, a névleg egy hitvallású európai civilizációban is.

Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban 

VIKTOR E. FRANKL ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA A KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK ÁRNYÉKÁBAN, A LOGOTERÁPIA ÉS EGZISZTENCIAANALÍZIS FÉNYÉBEN

Röviddel azelőtt, hogy Amerika belépett a második világháborúba, értesítették Viktor Franklt, a bécsi Rothschild Zsidó Kórház neurológus főorvosát, hogy az Egyesült Államok konzulátusán átveheti amerikai vízumát. Bár Frankl évek óta várt a kivándorlást biztosító úti okmányra, mégsem jelentkezett érte. A hír hallatán ugyanis komoly benső vívódáson ment át: meneküljön a szabadságba, vagy maradjon Bécsben. Tudta: ha elutazik, Amerikában komoly karriert futhat be, semmi nem áll pszichiáteri hivatása útjában, ha azonban marad, annak beláthatatlan következményei lehetnek, különösen a háborús bizonytalanság és az elhatalmasodott zsidógyűlölet miatt. Tudta azt is: amíg ő az országban marad és főorvosként dolgozik, szülei vele együtt deportálási mentességet élveznek. Ha elhagyná az országot, szüleit kitenné a deportálás veszélyének. A menni vagy maradni kérdés kapcsán kétségek mardosták: egyrészt a hivatástudatából fakadó felelősség, másrészt szülei iránt érzett felelősségének érzete. A megoldást otthon, a rádióasztalon megpillantott kődarab jelentette: édesapja délutáni séta közben a szétrombolt zsinagóga törmelékei között rátalált a Tízparancsolat kőtáblájának egyik darabjára, amelyen rögtön felismerte a negyedik parancsolat jellegzetes héber betűjét. A dilemmával küszködő főorvos egyértelmű üzenetet vélt felfedezni a megtalált szent kődarabban: Atyádat és anyádat tiszteld, hogy hosszú életű légy e földön! Viktor Frankl Bécsben maradt, ezzel ideig-óráig megőrizte szüleit a deportálástól.[1] 1942-ben aztán menni kellett: Theresienstadt, Auschwitz, Kaufering és végül Türkheim voltak Frankl életének borzalomállomásai.[2] Családját elveszítette a koncentrációs táborokban, ő azonban csodával határos módon megérte a felszabadítás óráját, és Soá-tapasztalatával életművet teremtett, amely a szenvedő ember legerősebb akaraterejét szólítja meg a legnagyobb borzalmak között is: az értelem feltétel nélküli akarását.

Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban 

ÉVFORDULÓK ÉS SORSFORDULÓK

Amikor Magyarország német megszállásának drámai eseményeire kell visszatekintenünk, nemcsak a felelősökről tolulnak fel zaklatott kérdéseink. Arra is rá kell látnunk mindannyiunknak: milyen jelentős szellemi értékteremtők lehetséges további alkotásaitól fosztatott meg a magyar kultúra.

Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban    A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ÉS A ZSIDÓMENTÉS „.az egyháziak egészben a viselkedésnek ugyanazokat az egyenetlen változatait mutatták együttérző segítéstől távoli értetlenségen át az ingerült ellenségességig,mint az egész magyar társadalom.” …

Megjelent a Egyházfórum 2018/4. számban

BEVEZETŐ*

Az utóbbi idők „keresztény szellemiségű” genderellenes megnyilvánulásai oktalan félelmeket gerjesztő tartalmi hibáik miatt késztetnek hozzászólásra. Tévedésekre alapozva állítják be erkölcsöt, családot, általában az embert fenyegető rémként a genderszemléletet. Hibás adatokra építik sziklaszilárd meggyőződésüket, miszerint a hagyományos nemi szerepviszonyok megváltozása vagy a nemi és szexuális kisebbségek társadalmi elfogadása ellentétes lenne a természet rendjével, az emberi kultúra értékeivel és „Isten szándékával”; erkölcsi romláshoz, az emberiség eltévelyedéséhez és vesztéhez vezetne. Valószínűbb, és sajnos bőséges példa igazolja, hogy inkább az efféle bűnbakképző démonizálás jelenthet veszélyt a társadalomra, dönthet romba erkölcsöt, szolidaritást, keresztényi és más kulturális értékeket.

Megjelent a Egyházfórum 2018/3. számban

SZÉLJEGYZETEK DEÁK DÁNIEL A VÉLEMÉNYELTÉRÉSHEZ VALÓ JOG A KATOLIKUS EGYHÁZBAN CÍMŰ TANULMÁNYÁHOZ

A véleményeltéréshez való jog – amint Deák Dániel is emlékeztet rá – a szekuláris társadalmakban, demokratikus viszonyok között nyert polgárjogot, a szó szoros értelmében: állampolgári alapjogként. Elismerése, meghatározása (a lelkiismereti és vallásszabadsággal, a szólás- és sajtószabadsággal összefüggésben), kodifikálása, kiterjesztése és bizonyos kritériumok alapján történő korlátozása az alkotmányozás része, illetve a törvényhozás feladata. Különféle értelmezéseinek érvényre juttatása, ha közrejátszanak is benne kimondottan vallási-teológiai szempontok, a politikai érdekérvényesítés színterein történik.

Megjelent a Egyházfórum 2018/3. számban

GONDOLATOK A VÉLEMÉNYELTÉRÉSRŐL DEÁK DÁNIEL DOLGOZATA NYOMÁN

„NE ÍRD, MARHA, NEM BIZTOS!”

A közösségemben vannak olyan sztorik, amelyeket különösen sokszor emlegetünk. Talán azért, mert nagyon érzékeny pontot érintenek, így sok helyzetet megvilágítanak. Ezek közé tartozik az, amelyben az egyszeri piarista azt mondja a diáknak: „Ne írd, marha, nem biztos!”[1] Könnyű elképzelnünk ezt a helyzetet. Látjuk, amint a szorgalmas diák figyel, minden szót   le akar jegyezni a tanár magyarázatából. A tárgy érdekli? Inkább a jó jegy, de nem valami haszonlesésből, hanem mert a jó tanuló mindent megtanul. Nem mérlegel, csak megy előre az úton, akkor is, ha az egy adott ponton jelleget vált, bizonytalanná, újjá, járatlanná válik. A diák ezt nem észleli, de szerencséjére a tanárnak van rá szeme. Ettől jó pedagógus, és ezért fogadjuk a szívünkbe a kétmondatnyi minianekdota hallatán.

A VÉLEMÉNYELTÉRÉSHEZ VALÓ JOG ÉS AZ ENGEDELMESSÉG KÖTELESSÉGE

Szekuláris társadalomban – amilyenben Európa nagyobbik részében legalább kétszáz éve élünk – nyilvánvalónak tekintjük azt, hogy bizonyos dolgokban nincs konszenzus és hogy egyik polgár véleménye eltérhet a másik polgárétól, vagy éppen egy felettes hatalom, vagy testület állásfoglalásától. Köznapi tapasztalat a nézetek ütköztetése. Amint azonban a jámbor polgár átlépi a templom küszöbét, arra gondolhat, hogy az oltár előterében immár megszűnt a véleményeltérés lehetősége és joga.

LENGYELORSZÁGI KATOLIKUS  EGYHÁZ MA, EGY KÉTLAKI MAGYARSZEMÉVEL

Esetenként szakszövegnek is nevezhető élménybeszámolóimat általában szeretem a fentinél ütősebb, provokatívabb, blickfangosabb címmel indítani. Most is milyen jól mutatna, rögtön magára vonná a tisztelt Olvasó tekintetét, ha – mondjuk – az állna föntebb: A lengyel klérus Ferenc pápa megbuktatásán dolgozik. Vagy: Üresedő templomok már Varsóban is, netán: Gądecki bíboros érsek liturgikus tálcán kínálgatja a híveknek Kaczyński pártját. Vagy feltéve másik szemüvegemet: Lengyelország a keresztény Európa utolsó mentsvára, plusz kenettel: A katolikus hit rendíthetetlen védelmezője.