Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban
ÉVFORDULÓK ÉS SORSFORDULÓK
Amikor Magyarország német megszállásának drámai eseményeire kell visszatekintenünk, nemcsak a felelősökről tolulnak fel zaklatott kérdéseink. Arra is rá kell látnunk mindannyiunknak: milyen jelentős szellemi értékteremtők lehetséges további alkotásaitól fosztatott meg a magyar kultúra.
ZSINAGÓGA ÉS KULTÚRA
2006 óta újra eredeti szépségében díszíti Győr városát a háború okozta sebeiből meggyógyított, újjáépült zsinagóga. Jelentős művészeti és vallási események színterévé válhatott az emberség lényegét értő és gyakorló mentorok jóvoltából. Köszönet érte mindannyiuknak! Ilyen értőértető tiszteletadás volt a haláltáborba hurcolt több száz gyermekmártír nevét megörökítő emlékmű felavatásakor mondott beszéd is.[1] Az épület két oldalszárnya egykor a népiskola és a Talmud-Tóra iskola helyszíne volt – jó, hogy ma is a hitélet és a művészet szolgálatában állhat. A hangversenyek, a kiállítások és előadások, akárcsak az Öt Templom Fesztivál jeles eseményei, egyaránt fontos terei és nemes eszközei a vágyott megbékélésnek.
Mindez a 18–19. század időszakát is felidézheti bennünk, amikor a katolikus püspökség és a Szent Benedek-rend is támogatta a zsidóság gazdasági lehetőségeinek és vallásgyakorlása körülményeinek javulását.[2] Kemény József főtanácsos, a hitközség képviselő-testületének tagja idézi fel számunkra ezeket az eseményeket Schwarc Mór főrabbival közösen végzett kutatómunkája eredményeként. Jóvoltukból nemcsak a korában még elérhető vallástörténeti dokumentumokról kapunk hírt, hanem egy máig kellően fel nem dolgozott művelődés- és mentalitástörténeti forrásanyag is hozzáférhetővé válik az olvasók számára.[3]
HAZA ÉS CSALÁD
Ugyanebből a forrásból ismerhető meg dr. Ranschburg Salamon (1816–1895) életútja is, aki 1860-tól 1887-ig rabbiként szolgálta Győr-Győrsziget egyesített izraelita hitközségét.[4] Személyében a tanulás-tanítás iránti hitbéli elkötelezettség nemes példájával találkozhatunk.[5] Vállalta a hosszú vándorlást, a súlyos nélkülözéseket, még a korabeli korlátozó rendeletekkel folytatott küzdelmet is. Negyven évesen nyerte el a filozófia doktora címet, előtte pedig Prágában bölcseleti, jogi, nyelvészeti és természettudományi tanulmányokat végzett, egyaránt kiemelkedő eredménnyel.[6] Kora tudós rabbijainak ajánlásával nyerte el győri megbízatását. Itt azután nemcsak sokoldalú tudását adta át, hanem elmélyült hitéleti-erkölcsi példájával is tanította közösségét. „Szelíd, nyájas modorával, mély és alapos tudományosságával kicsinek és nagynak szeretetét és tiszteletét nyerte meg” – emlékeztek róla kortársai.[7]
Ahogy békét jelentő neve (salom), a rabbinak egész élete mindenkor a békéltetés eszközéül szolgált az emancipációs küzdelmek nehéz éveiben[8], amelyek még a hívők gyülekezetét is gyakran megosztották.[9] Felesége, Berl Emilia (1836–1916)[10] maga is nehéz sorsú családból jött, amint ezt 1887-es visszaemlékezésében szeretteinek leírta. Tíz megszületett gyermekükből[11] a továbbra is fennálló egzisztenciális nehézségek között nyolcan érik meg a felnőtt kort. Mind az öt férfiú szakterülete kimagasló képviselőjeként adja tovább a család szellemi örökségét: az Isten és az emberi közösség iránt vállalt erkölcsi elköteleződést[12], az otthont adó magyar haza iránti hűséget[13] és a keresztény kultúra iránti elismerő tiszteletet[14]. Hiszen mindegyikük a Szent Benedek Rend Győri Főgimnáziumában nyeri el érettségi bizonyítványát.[15] Ehhez nagyban hozzájárult édesanyjuk is, aki vállalta: elvégzi az akkoriban már elérhetővé vált tanítóképző tanfolyamot, hogy gyermekeit segíteni tudja a magyar nyelvű iskolai tanulmányokban. A szülők anyanyelve ugyanis a német, az apai teológiai és liturgikus nyelv pedig szükségszerűen a héber. A többnyelvűség később leányaik számára is hasznosnak bizonyul, különösen Vilma esetében, aki majd az apai rabbiságot átvevő Fischer Gyula – későbbi budapesti főrabbi – felesége lesz.[16] Az apa számára azonban nehézséget is jelent, hiszen meg kellene változtatnia a hitéletben használt nyelvét, miközben kutatómunkája is a német és héber rabbinikus irodalomhoz köti.
Talán ez a feszültség magyarázza a meglepő tényt, hogy közössége csak jóval halála után adta meg számára a „főrabbi” címet,[17] amelyet 1926-ban véstek fel a templom bővítésekor elhelyezett emléktáblára[18], ezzel a gesztussal ismerve el a nagytemplom felépítéséhez nyújtott „fáradságot és áldozatot nem kímélő” hozzájárulását.[19] A hitközség e „messze földön híres lelki feje”[20] 400 ívnyi, enciklopédikusan rendezett Talmud-kommentárt[21] is hagyott az utókorra 23 évnyi munkája nyomán. Ebből a világháborúk pusztítása után napjainkra mindössze 30 német-héber nyelvű kézzel írott lap maradt meg, amelyet a Magyar Zsidó Levéltár őriz. Ez az elmélkedő, ugyanakkor tudománytörténetileg megalapozott munka nemcsak az izraelita hitélet eszköztárául kívánt szolgálni, hanem kora hasonló szellemi irányzataival együtt a zsidóság kulturális és valláserkölcsi értékeinek az európai kultúrán belüli felmutatására törekedett.[22] Gazdag szellemi örökségét gyermekei tovább kamatoztatták.
HENRIK (1860–1914) ÉS GUSZTÁV (1868–1944)
A könyv-régiségek iránt érdeklődők napjainkban is megtalálják a GILHOFER–RANSCHBURG könyvkereskedés kínálatát az internetes csatornákon, ahol története is megismerhető.[23] Az 1883-as bécsi kezdet után Henrik (Heinrich) 1884-ben társul az alapító mesterhez. Jelentős gyűjtemények és művek felkutatásával, szakszerű értékfeltáró katalógusokkal és aukciókkal szereznek európai hírnevet cégüknek, amellyel a hazai kulturális értékek gyarapodásához is nagyban hozzájárulnak. Ennek a munkának a fedezete nemcsak a már külhonban megszerzett sokoldalú gyakorlati tanulás volt[24], hanem az is, amit Henrik otthonról hozott: a szellemi ismeretanyag folytonos bővítésének igénye, mellette pedig az a megőrzött morális tartás, amely a határokon innen és túl egyaránt hídteremtőként tudott szolgálni eltérő nézetek és különböző kulturális igények között. Henrik 1914-ben bekövetkezett halála után Ottó fia vette át a cég vezetését. 1924-ben a svájci Luzernben nyitott önálló fiókot, amely az Anschluss idején menedékül szolgál majd a bécsi üzletet kisajátító német megszállók elől menekülő Ottó számára, aki hamarosan innen is továbbmenni kényszerül, míg végül el kell hagynia Európát.[25]
Gusztáv bátyja invitálására négy évet gyakornokoskodott a bécsi cégnél, majd elődei nyomán maga is vándorútra kelt, hogy Németországban bővítse ismereteit. 1889-től már itthon, a Révay, majd a Dobrovszky könyves cégnél tevékenykedik, utóbbinál mint az antikvár-részleg vezetője[26]. Maga is neves gyűjtővé lesz, 164 katalógusa a hungaricumokat illetően máig is forrásértékű.[27]
1897-ben kiadja Zichy Jenő kaukázusi és közép-ázsiai útleírásának két kötetét, 1900-ban pedig a könyvnyomtatás 500 éves évfordulójának tiszteletére megjelenteti a Hess András által 1473-ban Mátyás udvarában nyomtatott Chronica Hungarorum fakszimile kiadását.[28] A legrégebbi magyarországi nyomtatványnak akkoriban mindössze hét példánya volt ismeretes Európában, egy közülük a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának tulajdona. Erről készült az anyagában, mintázatában is korhű másolat, amely a művet elérhetővé tette a hazai történet és kultúra iránt érdeklődő olvasók szélesedő táborának. Értékét növelte Fraknói Vilmos címzetes arbei püspök, történetíró[29] tanulmánya, aki a keletkezés-történet leírásán túl – az ismert példányok összehasonlító elemzésével – kijelölte a mű helyét az európai kultúrában. Méltán vállalhatta ezt a nemes feladatot, nemcsak mint a múzeumok és könyvtárak országos felügyelője, hanem a magyar egyháztörténeti kutatások egyik legszakavatottabb képviselőjeként .
1933-ban a könyves cég újabb meglepetéssel szolgált: rovásírás-ábécét talált. Ahogy a szakma késői krónikása[30] sűrítve elmondja: „1933-ban történt, hogy a bécsi Gilhofer és Ranschburg katalógusban felfedezett egy 1483-as ősnyomtatványt, melynek leírásából arra következtetett, hogy az a székely rovásírás tudós kutatóját, Jakubovics Emilt (a Nemzeti Múzeum könyvtárának igazgatóját) érdekelni fogja. Két nap múlva már Budapesten volt az érdeklődést kiváltó oldal fotója, további négy nap múlva pedig maga a rovásírással beírt hártyavédő levél nemzeti könyvtárunk birtokába került.” A vételt Gusztáv fia és cégénél utódja, Ranschburg György bonyolította le Hóman Bálint kultuszminiszter gyors intézkedése által támogatva. A leletről a szakértő így nyilatkozott: „A harmadfél soros rovásábécé nemcsak a székely rovásírás legrégibb, hiteles formáit, hanem rovásuk technikáját is híven megőrizte.”[31] Ez a ritka lelet napjainkig ad újabb kutatni és felfedezni valókat, új magyarázatokat kínálva az ősnyomtatvány keletkezésére, de nem csökkentve annak jelentőségét.[32]
1927-től a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének budapesti Könyvkereskedői Szakosztályát Ranschburg Gusztáv vezette. Könyvszakmabeli működésének 50 éves jubileumán Hóman Bálint is köszöntötte. 1944-ben, elhunytakor pedig Benedek Marcell búcsúztatta, méltatva sokoldalú kultúráját, amely szakmájának mértékadó személyiségévé tette. Ám elkövetkezett a történelem legdrámaiabb fordulata, amely az ő családját sem kímélte: György fia az üldöztetés áldozata lett, felesége is csak 1945 januárjában szabadult fel.[33]
VIKTOR (1862–1930) ÉS NÁNDOR (1877–1960)
Ranschburg Viktor Frankfurtban szerzett könyvészeti gyakorlatot. Tudományos érdeklődése folytán először a Révai Könyvkereskedés munkatársa lett. Nemcsak a műveltség bővítését, hanem a figyelmes és kulturált kereskedői magatartást is nélkülözhetetlennek tartotta, ezért bekapcsolódott a könyvkereskedők képzési programjába, amelynek követelményeit megfogalmazva pályadíjat nyert.[34] Ezt követte A könyvárus műveltsége című munkája, amely a kultúra terjesztésével járó felelősséget állította a figyelem középpontjába. Majd A könyvkiadás mestersége adott további, ugyancsak mértékadónak bizonyuló útmutatást a szakma számára.[35] Ebben a szellemben született megbízása alapján, Havas Adolf szerkesztésében egy háromkötetes Petőfi kritikai kiadás. Ő maga pedig a magyar irodalom történetéről írott francia nyelvű művével nyerte el az Officier de l’Académie francia kulturális miniszteri kitüntetést a két kultúra közötti közvetítésért.
Amikor ifjú Emich Gusztáv átvette apjától az Athenaeum Rt. ügyvezetői irányítását, 1901-ben őt hívta meg a könyvkiadó osztály vezetésére.[36] Megbízatását1919-ig látta el. Legjelentősebb eredményei – a Műveltség Könyvtára művészileg is sokszínű sorozatának, valamint az Athenaeum Könyvtár tudományos munkáinak megjelentetése – szerkesztői közreműködésével.[37] Az ő képviseletével csatlakozik Magyarország már 1901-ben a Nemzetközi Szerzői Jogi Egyezményhez. 1913-ban kerül sor Budapesten a Kiadók Nemzetközi Szövetségének VIII. Kongresszusára, amely jelentős sikert hoz a magyar kulturális élet számára.[38] A Magyar Könyvkereskedők Egyletének alelnöki tisztét 1906-tól 1919-ig tölti be.
1920-ban új fejezet veszi kezdetét életében: ismeretlen okból lezárul az Atheneummal történő együttműködés. Felkérés nyomán átveszi a Pantheon Irodalmi Rt. vezetését, amelyet ugyancsak eredményesen irányít: A Magyar írások, a Regény mesterei, a Remekírók Pantheonja népszerű irodalmi sorozatai mellett a Pantheon Ismerettár a tudomány új eredményeivel is megismerteti az érdeklődő olvasókat.[39] Az 1930-ban bekövetkezett halálát követő évtizedben kezdenek felerősödni azok a hangok a hazai szellemi élet területén is, amelyek a német mintán felbátorodva kirekesztő törvények megalkotásáig, majd – a háború kitörésének ürügyén – embertelen kivitelezéséig is elmerészkednek.[40] Viktor felesége is hamarosan meghal, gyermekei pedig, hallgatva a figyelmeztetésekre, idejekorán elhagyják az országot, mert immár nem csupán rajtuk múlik, hogy tehetségükkel szolgálhatják-e közvetlenül a magyar kultúrát.
Nándor a legfiatalabb a Ranschburg fiúk között, őt jogászként ismerhetjük meg – bátyja munkásságához is kapcsolódón. A könyvkiadás szerzői jogainak védelme ugyanis szorosan kötődik az ipari jogok érvényesítéséhez a kivitelezés és a kereskedelem folyamatában. 1906-ban alakul meg a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület.[41] Az alakuló ülés elnöke Ranschburg Viktor, aki az igazgatósági választmányi tagok egyike, Nándor pedig az Iparjogi Szemle Szerzői Jog című melléklapjának szerkesztője lesz.[42] Később a kartell-jog: a termelésiárképzési arányosítás szabályozásának területén találkozunk önálló munkájával.[43] Saját szellemi tőkéjét azonban már ő sem tudja kire örökíteni családjában. 1942-ben munkaszolgálatra behívott fia, László – mint akkor oly sokan – nyomtalanul eltűnik, sohasem tér haza.
Viktor és Nándor munkásságának jelentőségét a mai gazdasági rendszerben aktualizálódó jogi kérdések ismét az érdeklődés homlokterébe helyezik.[44]
RANSCHBURG PÁL (1870–1945)
Az öt fiú közül a negyedik ugyancsak beírta nevét a magyar kultúra történetébe, nemcsak tudományos eredményeivel, hanem azoknak a köz javára fordításával is. Legismertebb műve Az emberi elme, amely az értelem, érzelem, ösztön, az akarat és az egyéniség pszichés működésmódját vizsgálja. Művelődéstörténeti értékű összehasonlító munkájában egyszerre ad képet a korabeli természettudományos megismerés eredményeiről és a róluk kialakult társadalomtudományi, bölcseleti vitákról.[45]
2013-ban jelent meg a Ranschburg Pál és a magyar pszichológia című könyv, amely 69 évvel halála után először kíséreli meg a nemzetközi hírű orvosprofesszor teljes életművének áttekintését.[46] A történelmi és kulturális háttérbe bepillantást engedő tanulmányok arra is rávilágítanak: hová jutott el, ugyanakkor honnan szorították ki származása miatt azt a neves ideg-elmegyógyászt, aki már pályája kezdetén új emlékezeti törvényszerűséget tárt fel, és új vizsgálóeszközöket kreált a szellemi munka természetét tanulmányozó kutatásai során.
A hasonló emlékezeti tartalmak egymást a felidézésben és megtartásban egyaránt gátló hatását bizonyította az ép és a beteg elmeállapotokban, a tanulásban és a tanítási folyamatokban. Ez a „homogén gátlás”-ként [47] leírt jelenség nyerte el azután a nemzetközi szakirodalomban a „Ranschburg phenomenon” nevet[48]. E vizsgálódások valódi késztetése nem elsősorban a kutatói kíváncsiság volt, hanem az az erkölcsi kötelezettségvállalás az emberi jóllét előmozdítására, melyet családjától kapott örökségként egész életében, mindenek ellenére megőrzött. Nemcsak gyógyítani akart, hanem megelőzni a betegséget és fejleszteni a képességeket, vagyis jobbá tenni az ember egész létminőségét. Ezért lett elsők között alapítója a Gyermektanulmányi Társaságnak Nagy Lászlóval, meghonosítója az intelligencia-vizsgáló Binet–Simon tesztnek Éltes Mátyással, megalapozó kutatója az „agykérgi süketség”–nek a hallás-beszédre tanítás módszerét kidolgozó Bárczi Gusztávval együtt.[49] Ezért vállalt részt a bűnmegelőzési esetek orvosi szakértésében éppúgy, mint a Szociális Missziótársulat által szervezett hivatalos pártfogók kiképzésében.[50] Egyszerre szolgált diagnosztikai és képességfejlesztő eszközökkel a pedagógusok és a gyógypedagógusok számára, de a felnőtt-pszichiátria és a lassan kibontakozó gyermekpszichiátria számára is. Az első leírókat követően pedig differenciál-diagnosztikai és korrekciós eszköztárat is nyújtó további feltárója lett az olvasás-írás-számolás[51] olyan zavarainak, melyek nagy részét ma diszlexia néven ismerjük.
2011-ben a Nyugat-Magyarországi Egyetem Hungaro-Dalton Pedagógiai Innovációs Egyesülete Nemzedékek nevelői címmel tette közzé a Kárpát-medencei tanítók és tanító családok életútját megörökítő gyűjtőmunkáját. Ebben a tanulás-tanítás hazai mentálhigiéniai alapjait lerakó Ranschburg Pál munkásságára is ráirányította a figyelmet,[52] rámutatva a magával hozott fogékonyságra, a családi alapok jelentőségére, és utalva annak továbbadására is.[53]
Az általa művelt szakterületeken közismert tény, hogy Ranschburg Pál egy betege adományából alapított magánlaboratóriumot, amely az orvosi egyetemről támogatóját vesztve kiszorult, s ezután a gyógypedagógiai intézmények körébe sorolták.[54] 1934-től, amikor már tudományos szakfelügyeleti hatáskörétől is megfosztották, előbb Gyermeklélektani Intézetként, később a Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutató Intézeteként működött tovább, a Ranschburg-laboratórium szellemi jogutódjaként határozva meg magát. (Természetesen mindig az adott korszak ideológiai elvárásai szerinti, eltérő hangsúlyokkal).[55] A mai új kutatói struktúrában működő utódintézmény is vallja ezt a folytonosságot (noha az alapítás kezdeteit kissé elnagyolva mutatja be).[56]
Ha megnézzük, milyen neves szakemberek kerültek ki Ranschburg Pál tanítványi köréből, akkor ez a kutatólaboratórium joggal nevezhető a hazai orvospszichológia, a pedagógia, a gyógypedagógiai pszichológia és a pályaválasztási tanácsadás egyik hazai bölcsőjének.
Munkásságát példaként állítja a szakma képviselői elé a nagy személyiségek elemzése során Pisztora Ferenc jeles pszichiátria-történész orvosprofesszor, felmutatva a társadalomra, a történelemre, a kultúrára és vallásra egyaránt kiterjesztendő önművelés fontosságát ezen a pályán.[57]
Ranschburg Pál laboratóriumában nevelődött az a neves szakembegárda, amelyből idővel e szakterületek olyan hazai intézményalapítói kerültek ki, mint Szondi Lipót[58], Schnell János[59], Vértes Ó. József[60], Focher László[61] – hogy csak néhány ismertebbet említsünk közülük.
Ám e nemzetközi szakmai tisztségekkel korán megtisztelt, tudományos iskolát alapító mesternek kezdetben egy évtizedes küzdelmet kellett folytatnia, hogy magántanári címét elnyerhesse az orvosi egyetemen. Mert azt – szemben az orvosi és életrajzi lexikonok téves közlésével – nem 1906-ban, hanem 1909-ben ítélték meg számára![62] Csupán 1910-ben kezdhette meg, hazánkban elsőként, az orvospszichológia oktatását a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán, és folytathatta 1942-ig, míg csak a faji alapon megkülönböztető törvények ki nem tiltották onnan.[63] Az első világháború alatt a hadi sérültek idegsebészeti műtéteit vezette, amelynek elismeréseként elnyerte a „rendkívüli egyetemi tanár” címet. Azonban az önálló tanszékkel járó „rendes” egyetemi tanári címet mégsem kaphatta meg élete végéig, a laboratóriumi munkáját 1929-ben elismerő „Signum Laudis” kormánykitüntetés ellenére sem.[64] Ahogyan nem önként lépett vissza laboratóriuma vezetésétől és az 1929-ben általa alapított Magyar Pszichológiai Társaság elnöki tisztségéből sem 1931-ben – aktivitása teljében –, hiszen a mégoly megtisztelő „örökös tiszteletbeli elnök” címmel egyértelműen a háttérbe szorult.
Mindezek után hogyan történhetett meg, hogy, bár kollégáinak jelesebbjei, mint például a neves kolozsvári pszichiáter professzor, Miskolczy Dezső, síkra szálltak érte, mégsem bizonyult elegendőnek sem a világi, sem az egyházi menlevelek egyike sem? Ahogyan a jeles egyházi személy, Schütz Antal professzor sem tudta megóvni attól, hogy ne betegen, álnéven bujdosva, orvosi segítség hiányában kelljen befejeznie alkotó életét. Sem Ranschburg Pál maga, sem mérnök-feltaláló fia nem fogadta el a külföldre menekítés lehetőségét, mert, mind mondották: ők a magyar kultúráért éltek, ezért magyar földön kívánnak meghalni!
Sajnálatosan így is történt: az említett legkisebb fiú 1945 januárjában véderőépítésre kényszerített munkaszolgálatosként vesztette életét Fertőrákoson[65], azokban a napokban, amikor egy budapesti pincében bújtatott szülei egymást követve hunytak el. Legidősebb fiuk súlyos betegen szökött meg a Mauthausen felé hajtott menetből, s a hosszú bujdosásból életre szóló testi-lelki sebekkel tért haza.[66] Leányukat és családját viszont a nemcsak szavaikkal, de tetteikkel is hitvalló keresztények mentették meg az elhurcolástól[67].
Ranschburg Salamon főrabbi és gyermekei, akik mindannyian Győr szülöttei voltak, bőkezűn adtak hazájuknak – és mindannyian súlyos áldozatot hoztak hazájukért. Alkotó munkájukat megtörték ugyan a máig előbukkanó előítéletek, értékeiket mégsem tudta elmosni az idő, mert a tanítványok és a családtagok tovább adták.
2005-ben Ranschburg Pál sírját nemzeti emlékhellyé nyilvánították. 2014. október 21-én tantermet neveztek el, kiállítást mutattak be a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karának Gyógypedagógiai Intézete által rendezett ünnepség keretében, 69 évvel a professzor halála után. Köszönet érte a kar vezetőinek és a dr. Závoti Józsefné tanszékvezető áldozatos munkáját segítő fiatal munkatársaknakis! Talán még nem késő, hogy e csak részleteikben feltárt életművek értékei közkinccsé váljanak. Emlékeztető jelként hivatottak figyelmeztetni: vegyük fontolóra : milyen sokat veszíthet egy nemzet, ha csak önmagán belül keresi vagy fogadja el az értékeket – ahogyan erre már Szent István intelmei is figyelmeztettek.[68]
RANSCHBURG ÁGNES HILDEGARD
pszichológus
bencés világi rendtag, a rabbi dédunokája
Pannonhalma
[1] Dr. Szekeres Tamás rektor avatóbeszéde, Széchenyi István Egyetem, in Lélekemelő örökség. A zsinagóga ismertetője a látogatók számára.
[2] Kemény József, Vázlatok a győri zsidóság történetéből, Győr, a szerző kiadása, 1930, 18, 111.
[3] Lásd még Magyar Zsidó Lexikon, szerk. Újvári Péter, Bp., 1929, 332.
[4] Kemény, i. m., 116–121., reprint 2004, Győri Zsidó Hitközség
[5] Bővebben: A zsidó kultúra lexikona, szerk. Attias, Jean Christopher–Benbassa, Ester, Bp., Balassi, 2003, 322.
[6] Prágáról lásd Az askenázi kultúra ezer éve, szerk. Baumgarten, J.–Ertel, R.–Niborski, I.–Wieworka, A., Pozsony, Kalligram, 2003, 178–183.
[7] Dr. Ranschburg Salamonról: Hölgyek és Urak Milleneumi naptára az 1896-os évre, IV, 207–208, Győr, Pannónia Könyvnyomda, 1896
[8] Dr. Fischer Gyula rabbi beszéde in Halotti beszédek néhai Dr. Ranschburg Salamon nyug. rabbi ravatalánál, (1895. január 3 = 5655 Tebath 7), Bp., Athenaeum Rt. Könyvnyomdája, 1895, 3–7.
[9] Kemény, i. m., 40–51.
[10] Téves a „Perl Emilia” megnevezés a Győri Életrajzi Lexikon első (1999) és a második (2003) kiadásában is, Győr, Városi Könyvtár, 2003, 279.
[11] Győri Zsidó Hitközség anyakönyvi adatai.
[12] Ranschburg Salamon sírfeliratán olvashatjuk a Győ ri Zsidó Temetőben: „Ich liebe Gott und meine Gemeinde und freue mich des Wohlseins aller Menschen.” (’Szeretem Istent és a Közösségemet, és örömöm minden ember jólléte.’)
[13] Halotti beszédek [Dr. Fischer Gyula], 4–5.
[14] Révész Margit, Ranschburg emberi sorsa, in Lélektani tanulmányok Ranschburg Pál emlékére, Bp., A Pázmány Péter Tudományegyetem Lélektani Intézetének kiadása, 1946, 32–44.
[15] Lásd a korabeli győri gimnáziumi Tanügyi Értesítőket, melyek közül az 1880-as évekből néhánnyal a Győri Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár is rendelkezik
[16] Téves a „Ranschburg Jolán” megnevezés a Fischer Gyulát bemutató szócikkben a Győri Életrajzi Lexikonban, lásd i. m., 101.
[17] Kemény, i. m., 117.
[18] Az emléktábla ma is áll a Győri Zsidó Hitközség imaházának bejárati előterében, szövegét lásd Orbánné Horváth Márta, Győri emlékhelyek és köztéri alkotások, Győr, Városi Könyvtár, 2006, 181.
[19] Kemény, i. m., 76–77, 180.
[20] Kemény, i. m., 117.
[21] Lásd Milleneumi Naptár 1896, 208.
[22] Lásd A zsidó kultúra lexikona idevonatkozó szócikkeit: A „haszkala” (i. m., 117–119), a „konzervatív judaizmus” (i. m., 207), a „judaizmus tudományáról” (i. m., 338), továbbá a hazai történeti áttekintést nyújtja: Prepuk Anikó, A zsidóság Közép- és Kelet-Európában a 19–20. században, Debrecen, Csokonai, 1997.
[23] https://www.ilab.org/eng/booksellers/1071-gilhofer ranschburg_gmbh.html
[24] Tardy Lajos, Históriai ínyencfalatok, Bp., Laude, 1989, 216–217.
[25] Gilhofer & Ranschburg, A Short History, https://www.ilab.org/eng/booksellers_main_page/fiction/Gilhofer_Ransch-burg.html
[26] Varga Sándor, A könyv ügyét szolgálták: Ranschburg Gusztáv (1868–1944), Könyvvilág, 7. sz. (1990), 14.
[27] Mészáros Ildikó, Antikváriusok, ódondászok, használtkönyv-kereskedők Pesten és Budán, Budapesti Negyed 1997/2–3, http://epa.oszk.hu/00000/00003/00014/meszaros.htm
[28] Chronica Hungarorum impressa Budae 1473, typis similibus reimpressa, Budapestini 1900, sumptibus Gustavi Ranschburg.
[29] Lásd a „Fraknói Vilmos” címszót: Magyar Zsidó Lexikon, szerk. Újvári Péter (reprint kiadás: Bp., Makkabi, 2000), 290– 291, továbbá Magyar Katolikus Lexikon, Fraknói, http://lexikon.katolikus.hu
[30] Varga, i. m., 14.
[31] Jakubovich Emil, A székely rovásírás legrégebbi ábécéi, Magyar Nyelv, XXXI, 1–2 sz. (1935. január–február), 8.
[32] Szelp Szabolcs, A Nikolsburgi ábécé szerzősége és keletkezési ideje. Művelődéstörténeti megjegyzésekkel, Magyar Nyelv, CVII. 4. sz. (2011), 407–428.
[33] Te vagy a tanú! Ukrajnától Auschwitzig. Nagybaczoni Nagy Vilmos szkv. vezérezredes, ny. honv. miniszter előszavával, szerk. Pór Dezső–Zsadányi Oszkár, Bp., Kossuth, 1947.
[34] Varga, i. m., 14.
[35] Ranschburg Viktor, A könyvkiadás mestersége, Bp., Pantheon Irodalmi Intézet Rt. 1922.
[36] Tardy, i. m., 217.
[37] Bánáti Ágnes–Sándor Dénes, A százesztendős Athenaeum, 1868–1968, Bp., Akadémiai, 1968, 97.
[38] Ranschburg Viktor, A szerzői jog nemzetközi védelmére alkotott berni egyezmény vonatkozással Magyarországra, Bp., Eggenberger féle Könyvkereskedés (Hoffmann Alfréd), 1901.
[39] Hét esztendő a Pantheon műhelyéből, Nyugat, 1927/1. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00410/12742.htm
[40] Kovács M. Mária, A numerus clausus és a zsidótörvények összefüggéséről, in A holokauszt Magyarországon, szerk. Molnár Judit, Bp., Balassi, 2005, 128–139.
[41] Dr. Gödölle István, A Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület 100 éve, történeti és archontológiai vázlat. MTA emlékülésén elhangzott előadás szerk. és kiegészített változata, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2. (112), 1. különszám, 2007. május – http://www.hipo.gov.hu/kiadv/ipsz/200705-pdf/01.pdf, 6.
[42] Ranschburg Nándor, Az írói és művészi szerzői jog reformja, Iparjogi Szemle, I. 1. sz. (1906), 3–7.
[43] Ranschburg Nándor, Kartell szervezet: A gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló 1931 évi XX. törvénycikk magyarázatával és végrehajtási rendeletekkel, Bp., Iparjogvédelmi Egyesület, 1931.
[44] Lásd a szerzői jogutód keresését A Digitalizált Törvényhozási Tudástár részéről: Ranschburg Nándor, dttprojekt.ogyk. hu./sajtokozlemenyek/2012_1121_szerzok_listaja.pdf
[45] Ranschburg Pál, Az emberi elme. I. Az értelem, II. Érzelem, ösztön, akarat, egyéniség, Bp., A Pantheon Irodalmi Intézet R.T., 1923. (A Pantheon Ismerettára)
[46] Ranschburg Pál és a magyar pszichológia, szerk. Lányi Gusztáv, Bp., ELTE Eötvös, 2013.(Az itt szereplő adatok helyesbítik az orvosi és életrajzi lexikonok hibásadatait, melyekre szakdolgozatok is tévesen hivatkoznak!)
[47] Ranschburg Pál, Pszichológiai tanulmányok (1901–1913), II, A lelki élet minőleges alaptörvénye. Makrokozmosz és Mikrokozmosz. Az ingerek versenye a tudatosságért, Bp., Fritz Ármin Könyvnyomdája, 1914. (Gyermektanulmányi Könyvtár IV.)
[48] „Ranschburg-jelenség” címszó: Pszichológiai Lexikon, szerk. Almássy Ágnes, Bp., Helikon, 2007, 386. (készült az 1995-ös Lexikon der Psychologie alapján), továbbá: „Ähnlichkeits oder Ranschburgsche Hemmung”, Lexikon der psychologie, Freiburg–Basel–Wien, Herder, 1995, 681.
[49] Ranschburg Pál, Végső akaratom. Szellemi hagyaték II., 1941, in Ranschburg Ágnes Hildegard, Előítéletek és elismerések kereszttüzében, in Ranschburg Pál és a magyar pszichológia, 136–139.
[50] Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának Katalógusa (1954 után feldolgozott kéziratok): MS 10809/15.
[51] Ranschburg Pál, Die Leseschwäche (Legasthenie) und Rechenschwäche (Arithmasthenie) der Schulkinder im Lichte des Experimentes, Berlin, Julius Springer 1916, vö. magyarul Gyógypedagógia-történet jegyzet, Bp., Tankönyvkiadó, 1987; továbbá ismerteti TordaÁgnes, Korai kutatások az olvasás és írászavar tárgykörében, Ranschburg Pál munkássága, Fejlesztő Pedagógia, VIII. klnsz. (1997) 20–22.
[52] Dr. Závoti Józsefné, A tudományág-teremtő Ranschburg Pál, in Nemzedékek nevelői, projektvezető szerk. dr. Lilik Ferencné, Győr, Hungaro-Dalton Pedagógiai Innovációs Egyesület, 2011, 202–214.
[53] E tanulmány szerzőjén kívül még három (nem közszereplőként ismert) pszichológus van a leszármazottak között, két orvos, két pedagógus, ahogy pap és szerzetes is. Az egykor „ifjabb”, de immár „idősebb” Ranschburg Pál győri történelem–földrajz szakos nyug. középiskolai tanárt máig is szeretettel emlegetik tanítványai. Ő is sokat tett nagyapja életművének ápolásáért cikkeivel és hozzájárulásával az egykori Ranschburg Emlékszoba kialakításához, amelyet Gárdonyi Géza pszichológus, a győri Pályaválasztási Intézet alapítója hozott létre, s amelyet az intézmény megszűnésekor felszámoltak.
[54] Torda Ágnes, Ranschburg Pál pályakezdése, in „…önmagában véve senki sem…” Tanulmányok a gyógypedagógiai pszichológia és határtudományainak köréből Lányiné dr. Engelmayer Ágnes 65. születésnapjára, Bp., Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai tanárképző Főiskola, 45–60.
[55] Pataki Ferenc, Egy évszázad árnyékában: Adalékok a Pszichológiai Intézet történetéhez, in Az általánostól a különösig, szerk. Czigler I. –Pataki F. –Marton L. M., Bp., Gondolat Kiadó-Kör–MTA Pszichológiai Intézet, 2002, 15–40.
[56] http://www.ttk.mta.hu/intezetek/kognitiv-idegtudomanyi-es-pszichologiai-intezet/
[57] Pisztora Ferenc dr., Neves magyar pszichiáterek és neurológusok kultúr-, valamint orvostörténeti érdekességű szakirodalmi munkássága az utóbbi 150 évben, Psychiatria Hungarica, X. 1. sz. (1995), 59–80.
[58] 1927-ben jön létre a Ranschburg-laboratórium kettéválásával a Gyógypedagógiai Kórtani és Gyógytani Laboratórium a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola keretei között. Lásd bővebben Gordosné Szabó Anna, Szondi és a gyógypedagógia, Gyógypedagógiai Szemle, XXXII. 2. sz. (2004), 122–131.
[59] 1926-ban veszi át a Ranschburg-laboratórium vezetését dr. Schnell János, aki a nevelési és pályaválasztási profil kialakítása után, 1934-ben ennek nyomán megalapítja a Gyermeklélektani Intézetet. Lásd bővebben e tanulmány szerzőjétől egy erre vonatkozó új dokumentum közlését a Ranschburg Pál és a magyar pszichológia című kötetben: 134–136, az előzményekről: 120–121.
[60] Az Ideges Gyermekek Állami Intézet Ranschburg Pál szakmai alapvetésével alakulhatott meg, lásd Vértes O. József, Ranschburg Pál emlékezete, Fejlesztő Pedagógia, V. 4–5. sz. (1994), 128.
[61] A Heim Pál kórházban nyílt meg az első gyermek-neurológiai osztály dr. Focher László vezetésével, ahogy az első gyermek-pszichiátriai osztályt pedig Schnell doktor munkatársa, dr. Lóránd Blanka alapította meg, lásd Dr. Weiss Mária, Gyermekpsychiatriai előadások vázlata, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyógypedagógiai Kórtani Tanszék, Kézirat-stencil sz. 487/a/1978, 3–4.
[62] Ezt már nemcsak dr. Torda Ágnes idézett tanulmánya bizonyítja (Torda, Ranschburg Pál pályakezdése), hanem dokumentuma is megtekinthető a Semmelweis Egyetem magántanári 1909/1910-es jegyzőkönyvében: http://semmelweis.hu//leveltar//files/2014/03/35_kari_ules.doc
[63] Minderről az előbb idézet források mellett a Családi Dokumentumtár tudósít bennünket, amelyet e tanulmány szerzője dolgozott fel a már idézett (Ranschburg Pál és a magyar pszichológia) tanulmánykötetben, 123.
[64] A kitüntetésről tudósít: Schnell János, Ranschburg Pál működése és tudományos egyénisége, in Pszichológiai Tanulmányok. Prof. Dr. Ranschburg Pál tiszteletére szerk. u, Bp., Magyar Gyógypedagógiai Társaság, 1929, 1–15.
[65] Szita Szabolcs, Az 1944–1945-ös kényszermunka áldozatai Nyugat-Magyarországon, in Holokauszt füzetek 6, Magyar Auschwitz Alapítvány, Holocaust Dokumentációs Központ, 1996, 10.
[66] Ranschburg Endre családtörténeti és munkaszolgálatos naplója.
[67] Mallász Gitta úszóbajnok és grafikus, a magyar népművészet elkötelezettje, Az Angyal válaszol spirituális könyv írója. 1944-ben Klinda páter sokakat mentő varrodájának vezetője. Mint Klinda páter (http://lexikon.katolikus.hu/K/Klinda. html), Mallász Gitta is elnyerte a Világ Igaza jeruzsálemi életmentő-kitüntetést (http://www.hirolvaso.com/az-angyalok- valaszoltak-mallasz-gitta-a-vilag-igaza-1336387929).
[68] Szent István király intelmei Imre herceghez: VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról. http://mek.oszk.hu/00200/00249/00249.htm