Kamarás István OJD: Embertan-erkölcstan sztori

Aki kezébe veszi és időt áldoz arra, hogy elolvassa Kamarás István Embertan-erkölcstan sztori cmű könyvét, jól szerkesztett, könnyen olvasható, élményszerű leírásokban bővelkedő összeállítást olvashat egy magyar találmány hányatott élettörténetéről. A kronológiai rendre felfűzött, dokumentumokkal alátámasztott …

Bővebben...

Ajánlás 2014/4

Megjelent a Egyházfórum 2014/4. számban

„A »keresztény Európa« csak lázálom” – nyilatkozta 1991-ben Tegyey Gábor jezsuita, aki az európai egységesülés elkötelezett híve és tevékeny munkása, az Európai Közösség akkreditált katolikus újságírója volt. A csattanós kijelentés akkor hangzott el, amikor a rendszerváltási folyamat részeként végre lendületet vehetett Magyarország csatlakozása a geopolitikai-kulturális Nyugathoz. A hazai egyházakban lassan – történelmük, adott helyzetük függvényében – tudatosult saját felelősségük, és a politika színpadán is keresni kezdték szerepvállalásuk lehetőségeit. Az állítás nem veszített aktualitásából: a közelmúlt történései inkább arra világítanak rá, hogy naivság volna történelmietlen vágyképek illúziójában ringatnunk magunkat, és súlyos hiba keresztény címkével ellátott, anakronisztikus politikai célkitűzéseket megfogalmazni és elérésükre törekedni. A kereszténység – ma már – nem uralkodó ideológia, nem politikai berendezkedés, hanem, egyik szerzőnk szavait kölcsön véve: „emberi tartás”. Európa, e kétségkívül keresztény szellemiségű, a kereszténység spirituális-kulturális hagyományával átitatott földrész pedig sohasem volt homogén. Gyökerei kezdettől szerteágaztak. Az Európa-ház legalább három pilléren nyugszik: Athén, Róma és Jeruzsálem a három város, amely az európaiként definiált bölcselet, jog és hit szimbolikus alapja.

Bővebben...

BIVIO 2012

TANULMÁNYOK AZ EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS KÖNYVTÁR MŰHELYÉBŐL

„Bivio”: ’két út’, ’útelágazás’, ’ketté váló út’. És átvitt értelemben útkeresés: amikor az ember útkereszteződéshez ér, dönteni kell, merre, hogyan tovább. Találó címe van az Evangélikus Országos Könyvtár első ízben jelentkező évkönyvének.

Az írások sokszínűek: a tudós teológus tanulmányától az irodalmi értelmezéseken át az egyháztörténetig terjednek, az ökuméné, a keresztények egységtörekvése jegyében. Mányoki János és Pintér Gábor szerkesztő bizonyára komolyan gondolja Krisztus szándékát, amely szerint övéi „legyenek mindnyájan egyek.” (Jn 17,21).

Bővebben...

In memoriam Kerkai Jenő

Kerkai Jenő 110 éve, 1904. november 9-én született, és 44 éve, 1970. november 8-án halt meg, egy nappal azelőtt, hogy elérte volna a 66 éves kort. Rá mindig emlékeznünk kell, de ezt az emlékezést most különösképpen indokolttá teszik az évfordulók. Már itt le kell írnom, hogy apa-fiúi, kölcsönös tiszteleten és szereteten alapuló kapcsolat fűzött hozzá, amelynek folytán e helyütt személyes emlékeimről is beszámolhatok. Édesapám 1903., Édesanyám 1906. évi születésű volt, tehát egyidősek voltak P. Kerkaival; talán ez is oka volt annak, hogy ez az apa-fiúi kapcsolat kialakulhatott. Hasonló viszonyban voltam az 1906-ban született Barankovics Istvánnal is. Nem véletlen, hogy ők ketten szinte pontosan ugyanazt a kort érték meg: Kerkai 66, Barankovics 67 évet élt, s mindketten akkor haltak meg, amikor a kommunista rezsim megdönthetetlennek látszott, szinte mindörökre. Nagyrészt ez a reménytelenség okozhatta mindkettejük korai halálát; amelyet Kerkai esetében az átélt szörnyű szenvedések is siettettek. Szüleim mellett ők ketten határozták meg az életemet, és Kerkai ilyen mély hatásával nem állok egyedül. Egyéniségének rendkívüli ereje volt, amely döntő módon hatott minden hozzá közel állónak, minden munkatársának, mindegyikünknek egész életére.

Bővebben...

Hanna Wolff: Az egyetemes Jézus

 JÉZUS ALAKJA INDIAI SZEMMEL

Néha a saját könyvtárában is meglepetések érik az embert. Még évekkel ezelőtt az Egyházfórum raktárában akadtam rá Hanna Wolff könyvére, amelyet nem mi adtunk ki, mégis ott porosodott belőle néhány csomag a polcokon. Talán még az előző főszerkesztő ideje alatt került hozzánk, aztán valahogy elfelejtődött, és kínálatunkba sem vettük fel. Elhoztam egyet, hogy majd megnézem, de én is csak félretettem. A 2014-es pécsi könyvhéten egy érdeklődő hívta fel rá újra a figyelmemet. Elhatároztam, hogy most már tényleg elolvasom. A könyv aztán igazi meglepetést okozott: egy új és izgalmas világ tárult föl előttem, könnyed, olvasmányos stílusa pedig kifejezetten élvezetes volt. Az egyetemes Jézus az utóbbi idők egyik legérdekesebb olvasmánya lett számomra.

Bővebben...

Néhány gondolat a Rajnán túlról

Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban 

Jegyzetek Lengyel László: Kiszabadulhat-e az államfogoly? A katolikus egyház az állam fogságában című írásához. Egyházfórum, XXIX (IV. új), sz. (2014), 8–16. 

 

Amikor így, ezer km távolságból, hozzászólásomat írom, először is meg kell jegyeznem, hogy nem lévén sem az egyházi hierarchia, sem politikai vagy közvélemény-formáló értelmiségi kör tagja, hozzászólásom egy Assisi Szent Ferenc rendjéhez tartozó, egyszerű, szemlélődő szerzetesnőjéé, aki több mint tíz éve nem él Magyarországon, hanem Franciaországban. Ez is az oka annak, hogy Lengyel László „egyház-fogoly” metaforájára csak „katolikusabb”, azaz „egyetemesebb” szempontból tudok reagálni.

Bővebben...

Maximák minimuma

Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban

HITEK ÉS EGYÜTTÉLÉSI NORMÁK

A társas lény létfeltétele a társaság rendje. Ahogy a társasság körei tágultak: a családtól, a törzstől, az egyterületű, egynyelvű népektől a mai globális világig, úgy változtak és ütköztek az együttélések normái. A Bibliában elbeszélt történetek híven tükrözik ezt a kettős folyamatot: a kiválasztott nép identitástudatának erősödését, a saját isten normáinak kőbe vésését és az idegen népektől, isteneiktől való eltávolodást; a saját normáknak az ortodoxiákban máig viselt jelképeitől az Újszövetségnek a Római Birodalom univerzumáig terjedő, ma is hivatkozott hagyományáig. Vallásháborúk, vallásüldözések, hatalmi kényszerek sora vezeti el történelmünket a napjainkig, a névleg egy hitvallású európai civilizációban is.

Bővebben...