Kategória: Világ-nézet

Van az interneten egy kanadai évforduló-naptár, amelyik gazdag képanyaggal idézi az adott nap aktuális ünnepeit, az elmúlt korok jelentős eseményeit, jelentős személyiségeit. Az egyes eseményeket általában nem állítja párhuzamba. Idén május 9-én mégis megtette. 1933-ban ezen a napon, Berlin egyik terén, nagy máglyán 35 ezer tiltott szerzők által írt könyvet vetettek tűzre, Az auto da fé azután folytatódott a többi német városban. A naptárban ezután egy késő-középkori kép volt látható, amelyen két szerzetes irányításával kódexek sorát égetik el.

A kormánypárti retorika újra és újra visszatérő gondolata, hogy a nyugat-európai társadalmak jó része elszakadt keresztény gyökereitől, az emberek már nem ismerik a tízparancsolatot és vallási hagyományaikat, a keresztény értékeket pedig föláldozták valamilyen profithajhász gazdasági liberalizmus oltárán. A Nyugattal szemben a magyar kormánypártok szeme előtt állítólag egy Robert Schuman-i keresztény Európa eszménye lebeg, ennek megfelelően az alkotmányban rögzítették a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, és törvények egész sorával törekednek az ún. keresztény értékek védelmére. Ezek közül is kiemelkedik a hagyományos családmodell védelme és az új egyházügyi törvény. Logikusan következik mindebből, hogyha a magyar kormány és parlamenti többség intézkedéseit nemzetközi bírálatok érik, azok nem lehetnek szakszerűek és megalapozottak, hanem főleg baloldali és liberális körök ideológiai természetű, nemzet és keresztény ellenes támadásai. Ez a retorika muzsika sok hazafias érzelmű református és katolikus hívő fülének.

Izgalmas, színes világ a címerek világa. Kezdetben egy törzs, egy nemzetség, egy népcsoport tagjainak összetartozását jelképező, harci jelvényként szolgáló totemállatoknak címerekre kerülve az lett a szerepük, hogy írástudatlan korokban figuráik – vaddisznók, oroszlánok, sasok, turulok, vagy éppen egy gyűrűt tartó holló – a főnök utasításai alatt legyenek hitelesítő pecsétként.

Ha épp arra hangolt hallgatóságra számíthat, a magyar miniszterelnök mind gyakrabban hivatkozik a keresztény értékekre. Imádkozzál és dolgozzál – mondja egy napon a jáki templomban. A keresztény családeszme védelmezése miatt támadja Magyarországot a keresztényellenes Európai Unió – hirdeti másnap „keresztény értelmiségiek” előtt Győrött. Véleménye, eszméi vagy inkább fogásai a templomokban is megjelennek: aláírásokat gyűjtenek már az Isten házában is.

55 évvel ezelőtt, 1958. május 13-án alakult újjá a forradalom alatt megszűnt katolikus békemozgalom. Ennek egyik szerve volt az Opus Pacis, a katolikus békemű, amelynek hivatása volt, hogy „átveszi és hangot ad az Országos Béketanács, illetve a katolikus bizottság által fölvetett békegondolatoknak”. A kompromisszum eredményeként néhány exponált személyiség – Beresztóczy Miklós és Mag Béla – tagja lehetett a vezetőségnek. A kormány pedig rendkívüli államsegélyben részesítette a római katolikus, a református és evangélikus egyházakat. Állam és egyház együttműködése a rendszerváltásig fennmaradt.

A napokban, 86. évében elhunyt Fekete János holokauszt túlélő zsidó-keresztény író. Élvezetes és elgondolkodtató írásival az elmúlt években az Egyházfórumban olvasói is találkozhattak. Az egyik legutóbb küldött cikkének megjelenését már nem élhette meg. Vegyük úgy, hogy ezzel búcsúzott tőlünk! (A Szerk.)

Nyomasztó gondolatok támadnak rám hajnalonként. Képszerűen, szinte a valóság riasztó erejével. Még annak is örülhetek, hogy ébredéskor elhessennek, s csak röpke árnyékuk, borús emlékük kísért napközben a véreres szemem sarkából, reál-horizontom aljáról, de az is elég fenyegető. Hiszen bármikor elboríthatnak, s kibillenthetnek újra. A legrosszabb az, hogy szakaszosan, elementáris erővel, mintegy viharként, szinte lebírhatatlanul törnek rám, a cikkázó villámok egymást követik, s az új csattanásokra képtelen vagyok felkészülni, noha a nyakam jó előre behúzom. Olyan parányinak, kiszolgáltatottnak érzem magam, ha az ég megzendül, mint a védtelen, ázott szárnyú bogár a zápor verte vadonban. Közben, ugyanakkor élesen figyelek magamra.

Hosszas vajúdás után a református lelkész és csúcsminiszter Balog Zoltán irányította Emberi Erőforrások Minisztériumának apparátusa megszülte azt a régóta várt 22/2013-as rendeletet, amely a kötelezővé tett felekezeti hit- és erkölcstan, valamint a nem egészen tisztázott tartalmú erkölcstanoktatás megszervezését hivatott szabályozni (Magyar Közlöny 48, 2013. március 22). Ezt alig-alig vette észre valaki; beleértve a beiskolázandó gyermekek szüleit is. Vajon miért? Elsősorban az időzítés miatt: nagyhét és iskolai szünet!

Az alaptörvény módosítás, a rezsicsökkentés és a pápaválasztás közepette ez a rendelet nem számított eseménynek. Pedig az volt. Hiszen ennek alapján is szerveződik szeptembertől mindenekelőtt az elsősök és ötödikesek iskolai órarendje.

Megjelent az Egyházfórum 2013/1. számában   A magyar zsidóság gettóba zárására, majd deportálására emlékezünk ezen a héten. Ráadásul kerek évforduló van – mindez hetven éve történt. A keresztény világ nagy része ma is értetlenül áll …

Így nevezi egyik versében Arany János a turult. Szegény totem-állat egyetlen elévülhetetlen érdeme, hogy álmában ő ejtette teherbe Emesét, akitől Árpád vezérünk apja született. Ezen kívül harci jelvénye volt a magyaroknak – Kézai szerint – Attilától Géza fejedelemig.