Van az interneten egy kanadai évforduló-naptár, amelyik gazdag képanyaggal idézi az adott nap aktuális ünnepeit, az elmúlt korok jelentős eseményeit, jelentős személyiségeit. Az egyes eseményeket általában nem állítja párhuzamba. Idén május 9-én mégis megtette. 1933-ban ezen a napon, Berlin egyik terén, nagy máglyán 35 ezer tiltott szerzők által írt könyvet vetettek tűzre, Az auto da fé azután folytatódott a többi német városban. A naptárban ezután egy késő-középkori kép volt látható, amelyen két szerzetes irányításával kódexek sorát égetik el.
Van az interneten egy kanadai évforduló-naptár, amelyik gazdag képanyaggal idézi az adott nap aktuális ünnepeit, az elmúlt korok jelentős eseményeit, jelentős személyiségeit. Az egyes eseményeket általában nem állítja párhuzamba. Idén május 9-én mégis megtette. 1933-ban ezen a napon, Berlin egyik terén, nagy máglyán 35 ezer tiltott szerzők által írt könyvet vetettek tűzre, Az auto da fé azután folytatódott a többi német városban. A naptárban ezután egy késő-középkori kép volt látható, amelyen két szerzetes irányításával kódexek sorát égetik el.
A könyvégetési őrület tulajdonképpen a cenzúrázással, az ártalmasnak gondolt könyvek összeírásával kezdődött. A történelem fintora, hogy kezdetei a XV. és XVI. század fordulóján éppen két olyan pápa működéséhez kapcsolhatók, akiknek uralkodása alatt érte el az egyház vezetése az erkölcsi hanyatlás mélypontját. Ők eredetileg a német püspököket kötelezték, hogy cenzúrázzák a területükön megjelenő kiadványokat. Végül 1566-ra született meg az első, általános érvényű dokumentum: a Tiltott Könyvek Listája (Index librorum prohibitorum), amelyik az erkölcsi tiltásokon túl, különböző büntetésekkel szankcionálta az írókat, kiadókat és olvasókat. A könyvecske egyre bővült. Utolsó kiadása 1948-ban jelent meg! Sokan úgy fogták fel, mint ajánló-jegyzéket.
Döntő változást hozott, hogy első megjelenése után 400 évvel, 1966-ban a Hittani Kongregáció megszűntette. A külön szankciók nincsenek többé, de természetesen e lista nélkül is léteznek a hitre és erkölcsre veszedelmes írások. A helyi egyházak vezetői azóta is számos helyen, szorgosan készítenek könyv, újság és film jegyzékeket az ártalmasnak gondolt alkotásokról. Sokszor a tévedhetetlenség mezében. Az Egyesült Államokban pl. szervezett katolikus és protestáns csoportok, sokszor egymással vetélkedve készítik a betiltandó alkotások jegyzékét. Itthon érdekes példája volt ennek a Harry Potterek (könyvek, filmek) tiltása, mert bennük varázslatok, boszorkányok vannak.
De a politika világában sem jobb a helyzet. A nácik által kezdett és nálunk is végrehajtott könyvbezúzásokat hazánkban is követte az új rendszerrel és az uralkodó ideológiával ellentétes művek megsemmisítése, vagy enyhébb esetben zárolása. Az idősebbek még ismerik Aczél György három t-jét (támogatni, tűrni, tiltani.)
Véleményem szerint a tiltás a tiltó szándékától ellentétes eredményre vezet. Jól látható ez Németh László Széchenyi-drámájában, ahol a címszereplő így meséli el, mit mondott a lakásán házkutatást végzőnek: „Ön bizonyára tiltott könyveket keres? Nos, mind azok. Amiket önök nyomtatnak, azt nem érdemes elolvasni…” Az 1957-ben bemutatott drámát röviddel ezután levették a műsorról!
Láttuk hová vezetett a Koránt védeni akarók akciója. Vérdíjat tűztek ki a bíráló (gúnyolódó?) könyvet író Salman Rushdie fejére. Ezzel sikeresen megsokszorozták könyveinek eladását. Célravezetőnek azt gondolnám, ha a tanításra jogosultak az ünnepélyes és fenyegető tiltások helyett inkább ajánlásokat fogalmaznának meg. Szerintem az Index megszűntetése is ezt sugallja. Híveiket pedig nagykorúnak tekintenék, akik képesek eldönteni, milyen szellemi táplálékot fogyasszanak. Egykor egy gyerekhangon ismételten elénekelt két szó, a „Vedd, olvasd” hatására tért meg, és lett a kereszténység egyik legnagyobb gondolkodója, Szent Ágoston.
Winkler Lajos