Egyházfórum

A holokausztot lehet tagadni, lehet relativizálni (elmismásolni, zárójelbe tenni), le lehet vezekelni, túlélőként is bele lehet halni (mint Méry, Borowski, Celan és Primo tették), és fel lehet dolgozni. Érthetően ma már legtöbben feldolgozását, vagyis a …

A menekültkérdés közel egy éve megoldhatatlannak látszó feladat elé állítja az Európai Unió vezetőit és a tagországok kormányait. Az érvényes szabályozás eleve betarthatatlan volt: a gazdasági és politikai válságba süllyedő Görögország nem volt képes ellenőrizni a magyar-szerb szakasznál tízszer hosszabb tengeri határát Törökország felől, és nem volt felkészülve egymillió menekült regisztrálására sem, a késve fölajánlott segítséget pedig a nemzeti szuverenitásra hivatkozva sokáig elutasította. Ha Hellász még képes is lett volna minderre, akkor sem volt fölkészülve arra, hogy az összes menekülnek szállást és ellátást biztosítson, amint ezt az érvényes előírások szintén megkövetelik. Azt tette, amire tőle tellett: továbbintette a vonuló tömegeket, akárcsak Magyarország, és később Horvátország és Szlovénia is, jó üzlethez jutatva ezzel az embercsempészeket, és nagy számban lehetővé téve úti okmányok nélküli, ezért ellenőrizhetetlen személyek beszivárgását is, amit osztrák és német oldalról már régen fölpanaszoltak.

Ez egy alapvetően naiv írás. De tudjuk: boldogok a lelki szegények.

A sajtó figyelmes olvasója meggyőződhet arról, hogy hazánkban számos alapvető ügy, intézmény, szolgáltatás súlyos problémákkal küzd (egyesek szerint), illetve csődben van (mások szerint – talán ezek az őszintébbek). Ebben az évben – melynek negyed része már eltelt – az oktatásról hallottunk legtöbbet. Ennek az a nyilvánvaló oka, hogy ez a legrosszabb, ennek van a legkárosabb hatása a nemzet jövőjére (bár lehet, hogy ebben a megtisztelő szerepben az első helyet az egészségüggyel holtversenyben foglalja el). A kormány a pedagógusok (és a társadalom) tiltakozását komolyan vette: egy-kettőre személycserét hajtott végre, összehozta a megfelelőnek tartott kerekasztalt, annak munkacsoportjait és máris döntéseket hozott (például, mindjárt a tárgyalások első napján, hogy a tankötelezettség felemelése nem időszerű, továbbá, hogy a tankönyvválasztékot nem bővíti). Külső szemlélő nehezen vetheti el azt a gondolatot, hogy a kormány célja az időhúzás, a tiltakozók kifárasztása és a (számára) lényeges princípiumok feltétlen megtartása.