Olvasói levelek

Kedves János! Hálásan köszönöm […] az Egyházfórum ez évi 1. számát. A folyóirat történelmét nem ismertem. Most kezdem pedzegetni. Még mindig lelkesedem érte, s ez így is fog minden bizonnyal maradni. Tulajdonképpen ugyanazon harcot folytatjátok, …

Bővebben...

„Benedicta inter mulieres Iahel”

Megjelent a Egyházfórum 2015/1. számban  JEGYZETEK DEBÓRÁ ÉNEKÉHEZ A BÍRÁK KÖNYVE A modern kutatás általában megegyezik abban, hogy a Bírák könyvének központi része a Deuteronomium szerkesztői által nyerte el végleges formáját,1 akik olyan keretet alkottak, …

Bővebben...

Ajánlás 2014/4

Megjelent a Egyházfórum 2014/4. számban

„A »keresztény Európa« csak lázálom” – nyilatkozta 1991-ben Tegyey Gábor jezsuita, aki az európai egységesülés elkötelezett híve és tevékeny munkása, az Európai Közösség akkreditált katolikus újságírója volt. A csattanós kijelentés akkor hangzott el, amikor a rendszerváltási folyamat részeként végre lendületet vehetett Magyarország csatlakozása a geopolitikai-kulturális Nyugathoz. A hazai egyházakban lassan – történelmük, adott helyzetük függvényében – tudatosult saját felelősségük, és a politika színpadán is keresni kezdték szerepvállalásuk lehetőségeit. Az állítás nem veszített aktualitásából: a közelmúlt történései inkább arra világítanak rá, hogy naivság volna történelmietlen vágyképek illúziójában ringatnunk magunkat, és súlyos hiba keresztény címkével ellátott, anakronisztikus politikai célkitűzéseket megfogalmazni és elérésükre törekedni. A kereszténység – ma már – nem uralkodó ideológia, nem politikai berendezkedés, hanem, egyik szerzőnk szavait kölcsön véve: „emberi tartás”. Európa, e kétségkívül keresztény szellemiségű, a kereszténység spirituális-kulturális hagyományával átitatott földrész pedig sohasem volt homogén. Gyökerei kezdettől szerteágaztak. Az Európa-ház legalább három pilléren nyugszik: Athén, Róma és Jeruzsálem a három város, amely az európaiként definiált bölcselet, jog és hit szimbolikus alapja.

Bővebben...

Talpig hűségben

Az ember egzisztenciális feszültégben, a „Légy hű önmagadhoz!” és a „Változtasd meg életedet!” felszólítások kereszttüzében él, és úgy tűnik, hogy ez a feszültség, koptat és éltet egyszerre.  Ajándékba kapott gyökereim lecövekelnek a viharban, de visszatartanak a transzcendálásban. Mennyiben lehetek hű gyarló korlátaimhoz és felülbírált eszményeimhez? És nem azok kapnak rendre hűségjutalmat, akik nem mernek vállalkozni, életükön változtatni, akik a biztonságot az új iránti bizalom elé-fölé helyezték? 

Bővebben...

BIVIO 2012

TANULMÁNYOK AZ EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS KÖNYVTÁR MŰHELYÉBŐL

„Bivio”: ’két út’, ’útelágazás’, ’ketté váló út’. És átvitt értelemben útkeresés: amikor az ember útkereszteződéshez ér, dönteni kell, merre, hogyan tovább. Találó címe van az Evangélikus Országos Könyvtár első ízben jelentkező évkönyvének.

Az írások sokszínűek: a tudós teológus tanulmányától az irodalmi értelmezéseken át az egyháztörténetig terjednek, az ökuméné, a keresztények egységtörekvése jegyében. Mányoki János és Pintér Gábor szerkesztő bizonyára komolyan gondolja Krisztus szándékát, amely szerint övéi „legyenek mindnyájan egyek.” (Jn 17,21).

Bővebben...

In memoriam Kerkai Jenő

Kerkai Jenő 110 éve, 1904. november 9-én született, és 44 éve, 1970. november 8-án halt meg, egy nappal azelőtt, hogy elérte volna a 66 éves kort. Rá mindig emlékeznünk kell, de ezt az emlékezést most különösképpen indokolttá teszik az évfordulók. Már itt le kell írnom, hogy apa-fiúi, kölcsönös tiszteleten és szereteten alapuló kapcsolat fűzött hozzá, amelynek folytán e helyütt személyes emlékeimről is beszámolhatok. Édesapám 1903., Édesanyám 1906. évi születésű volt, tehát egyidősek voltak P. Kerkaival; talán ez is oka volt annak, hogy ez az apa-fiúi kapcsolat kialakulhatott. Hasonló viszonyban voltam az 1906-ban született Barankovics Istvánnal is. Nem véletlen, hogy ők ketten szinte pontosan ugyanazt a kort érték meg: Kerkai 66, Barankovics 67 évet élt, s mindketten akkor haltak meg, amikor a kommunista rezsim megdönthetetlennek látszott, szinte mindörökre. Nagyrészt ez a reménytelenség okozhatta mindkettejük korai halálát; amelyet Kerkai esetében az átélt szörnyű szenvedések is siettettek. Szüleim mellett ők ketten határozták meg az életemet, és Kerkai ilyen mély hatásával nem állok egyedül. Egyéniségének rendkívüli ereje volt, amely döntő módon hatott minden hozzá közel állónak, minden munkatársának, mindegyikünknek egész életére.

Bővebben...