Megjelent az Egyházfórum 2009/5-6. számában „Hitvallók és ügynökök” – ez a címe Petényi Katalin és Kabai Barna filmjének, amely az idén tavasszal került bemutatásra az Uránia Filmszínházban, majd ezt követően a televízióban. A dokumentumfilm drámai …
Bővebben...Kategória: Egyház és Társadalom
A szolidaritás hangja
Megjelent az Egyházfórum 2009/4. számában 2009. augusztus 3-án hajnalban Kislétán (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) meggyilkoltak egy 45 éves cigányasszonyt, 13 éves lányát pedig életveszélyes állapotban szállították kórházba. A romák elleni gyilkosságok sorozata mellett a keresztények sem mehetnek …
Bővebben...Családtervezés és egyházi normák
Megjelent az Egyházfórum 2009/3. számában XVI. Benedek pápa közelmúltban tett afrikai utazása során újból elítélte a fogamzásgátló óvszerek alkalmazását az AIDS elleni harcban. Nem újdonság, mert tavaly háromszor, legutóbb karácsonyi beszédében jelentette ki, hogy …
Bővebben...A történelmi egyházak felelősségéről
Megjelent az Egyházfórum 2009/2. számában MIÉRT BESZÉLEK? KIHEZ ÉS MILYEN SZÁNDÉKKAL? Már 2007 óta a címben megjelölt témakörben dolgozunk a brüsszeli Pax Christi egyik munkacsoportjában. Felvetődött a javaslat: hogy miért ne vizsgálnánk meg ezeket a …
Bővebben...A gyanú
Megjelent az Egyházfórum 2012/4. számában EGY HELYREIGAZÍTÁS MARGÓJÁRA Korunkban és hazánkban jellegzetes és jellemző bizalmatlanság árnyékában bárki bármivel megvádolható, és mint a rosszemlékű inkvizíció idejében volt, nem a vádat kell bizonyítani, hanem a vádlottnak kell …
Bővebben...Kifuthat-e egyház-hajónk?
Megjelent a Egyházfórum 2018/3. számban
A cikk a szerző Egyházam lábnyomában című, kiadás előtt álló gyűjteményes kötetének egyik fejezete.
Az összes változás mögött sok minden van,
ami nem változik, és mindezeknek végső alapja Krisztus,
aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
(Gaudium et spes, 10)
KIFUTÓ MODELL
Egyházam lábnyomában járva magam is azt tapasztaltam, amit Paul Zulehner, hogy Egyházunk kétféle értelemben is kifutó modell[1]: aminek lejárt az ideje, és aminek most jön el az ideje. Az idejétmúlt modell korántsem a merő kudarc metaforája, hiszen a kereszténység világtörténelmi méretű újítás volt, mely a magasabb rendű célpontok (modernizáció és üdvözülés) felé haladó fejlődéstörténet felelős erkölcsi ágense lett. Egy olyan folyamatban, amelyben megváltozott az egyén és közösség viszonya, amelyben az Egyház (vagyis az intézményesült vallás) nemcsak Krisztus-hívők szervezete és közössége, hanem a társadalom aktív, politizáló szereplője is. Eddigi formája, a „keresztény társadalom” mára már befutotta és kifutotta pályáját, ugyanis azon az elképzelésen alapult, hogy Isten országa itt, a földön, az állam- és társadalomszervezés és a politika eszközeivel valósítható meg. Tomka Miklós arra figyelmeztetett, hogy az orbis christianus és a sacrum imperium, bármennyire is nagy horderejű utópiák voltak, mégis oda vezettek, hogy a vallás és az Egyház a politikai és társadalmi rendszerek függvényévé váltak.[2] Lejárt mindkét societas perfecta, vagyis az állam és Egyház kora, figyelmeztetett Kerkhof és Zulehner[3] is, és azt jósolták, hogy a hívő közösségek egyre inkább az önkéntes szervezetek formáját veszik föl egy pluralisztikus, sokvallású társadalomban.
Bővebben...Kereszténységgel az illiberális demokráciába?
Megjelent a Egyházfórum 2018/3. számban
A múlt század 80-as éveinek közepe táján egy egyetemi ifjúkommunista baráti társaság tagjai fölismerték az idők megváltozását, és az ELTE Bibó István Szakkollégiumában liberális politikai műhelyt alapítottak. Ebből nőtt ki 1988 tavaszán a magát liberális, radikális és alternatív erőként definiáló Fiatal Demokraták Szövetsége, a FIDESZ. Kezdettől meghatározó vezetőjük, Orbán Viktor, a következő évtizedekben nemcsak a liberalizmusnak fordított hátat, hanem az alapvető polgári értékeknek is, majd 2014-ben, immár harmadszor megválasztott miniszterelnökként meghirdette az illiberális – később keresztényre keresztelt – demokráciát, amelynek központi eleme a nemzeti függetlenség és a keresztény értékek védelme. Főleg az utóbbi zene számos egyházi vezető, pap, lelkész és világi keresztény fülének, akik ezért a rendszer feltétlen támogatóinak számítanak. Kérdés azonban, hogy összeegyeztethető-e egymással az illiberális demokrácia és a kereszténység. A válasz része az ide vezető folyamat is, ezért érdemes ezt röviden áttekinteni.
Bővebben...Ferencpápista tüntetés Közmunkás Szent József ünnepén a megbékélésért
Megjelent a Egyházfórum 2018/1. számban
Ünnepi beszéd az oroszlányi Munkás Szent József-templomban 2018. május elsején.
Kedves Testvérek, amikor a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben turistaként a Vértest jártam, a bányászfalvakban – ami persze nem lepett meg – „Jó szerencsét!”-tel köszöntöttek. Meglepőbb volt, amikor a regéci vár körüli falvakban „Dicsértessék a Jézus Krisztus”-sal fogadták a vándort. Talán most sokan meglepődnek itt is, amikor így köszönök be: „Jó napot kívánok!” Kivéve persze azok, akik emlékeznek Ferenc pápa első szavaira: „Testvéreim, jó estét!”
Bővebben...A fürdővíz, a leszivárgás és a gyerek
Megjelent a Egyházfórum 2018/1. számban
AVAGY MELYIK GAZDASÁG ÖL?
Az alábbiakban azt elemzem: nem biztos, hogy az „öl”, amire elsőre gondolunk. Nekem az az érzésem, hogy sajnos, a mostani diskurzusban, Ferenc pápa gazdasági tanításában, de elsősorban annak interpretálásában, „a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntik”. II. János Pált idézve a „szabad piacgazdaság” olyan rendszert is jelenthet, amely „elismeri a vállalkozás, a piac, a magántulajdon és ebből következően a termelőeszközök felhasználásával járó felelősség, valamint a szabad emberi kezdeményezés alapvető és pozitív szerepét a gazdasági életben”. Sajnos, éppen ez a felelősség és szabadság veszhet el, ha kizárólag a piaci kudarcokra koncentrálunk, és elfelejtjük, hogy a túlzott centralizáció és a szabályozói (kormányzati) kudarcok is nagy-nagy károkat okozhatnak és gyakran okoznak is. Ferenc pápa tanítását pedig teljes körűen kell értékelnünk, megismernünk, hiszen ő maga sem kizárólag bezárkózásra invitál minket: „A globalizáció és a lokalizáció között is feszültség keletkezik. A hétköznapi középszerűség elkerülése érdekében figyelmet kell fordítanunk a globális dimenzióra, ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk a helyi adottságokat, amelyeknek köszönhetően két lábbal állunk a földön.”(Evangelii Gaudium [továbbiakban – EG] 224.) Ráadásul a hitünkre vonatkozó megállapításokról sokszor kevés szó esik, pedig Ferenc pápa megnyilatkozásai, így az Evangélium öröme arról is szól: „Ne gondold, hogy jó katolikus vagy attól, ha misére mész, gyakran gyónsz, és olykor jótékonykodsz, együttműködsz a karitásszal, ám azután a világ lelke szerint élsz.”[1]
Bővebben...Mi működteti a demokráciákat?
Megjelent a Egyházfórum 2017/3. számban
A SZABADSÁGELVŰ ÁLLAM OLYAN FELTÉTELEK ALAPJÁN LÉTEZIK, AMELYEKET SAJÁT MAGA NEM TUD GARANTÁLNI
EGY ÁLLÍTÁS TÖRTÉNETE
Ötven éve publikált Ernst-Wolfgang Böckenförde német alkotmányjogász egy írást, amelynek címe éppenséggel nem tűnt falrengetőnek: Az állam létrejötte mint a szekularizáció folyamata. Tartalmazott mindazonáltal egy mondatot, amely a német nyelvű politikai gondolkodásban a 2. világháborút követő időszak leggyakrabban idézettnek számító mondatává vált: „A szabadságelvű, szekularizált állam olyan feltételek alapján létezik, amelyeket saját maga nem tud garantálni.”
Bővebben...