Megjelent az Egyházfórum 2011/3. számában
2011. szeptember 13-án életének 83. évében Esztergomban elhunyt Végvári Vazul ferences szerzetes, az Egyházfórum szerkesztőbizottságának tagja. Vazul atyával a pécsi egyházmegye ügyei miatt kerültünk kapcsolatba. Mindenekelőtt alaposan tájékozódott folyóiratunkról. Hamar felismerte, hogy teológiai alapállásunk nem egészen azonos, de ő is és mi is a II. Vatikáni zsinat talaján állunk, és az „érted haragszom én, nem ellened” szellemében az egyház megújulása érdekében munkálkodunk. Ezért döntött úgy, hogy bekapcsolódik a szerkesztőség munkájába. Eluralkodó betegsége miatt az utóbbi években már nem tudott részt venni megbeszéléseinken, de szenvedései közepette is figyelemmel kísérte tevékenységünket, örült minden hírnek, látogatásnak. Utolsó üzenete volt, hogy bizonyos ügyeket a kereszténynek „sem szabad véka alá rejteni” (Egyházfórum 2010/6, 14-15. old.). Isten adjon neki örök boldogságot! Alább rendjének megemlékezését közöljük. (A szerk.)
Székesfehérvárott született 1929-ben, szülei nyolc gyermeke közül harmadikként. 1943–45 között a pécsi Hadapródiskola növendéke. A második világháború végén nyolc hónapig hadifogoly. Érettségi után, 1948-ban belép a ferencesekhez. Gyöngyösön novícius, Esztergomban a rend hittudományi főiskoláján végzi a teológiát. Esztergomban szentelik pappá 1953-ban. Ezt követően prefektus az esztergomi ferences internátusban, gyóntató, hitszónok, énekkarvezető, spirituális, kulturális programok szervezője, diákszínpadi rendező.
1956 október–novemberében a szerzetesből előbújt a hadapród és a hazafi. A szabadságharcosok tábori lelkésze, katonai jellegű egységek parancsnoka és tábori lelkésze a budai Vár védelmében, amíg le nem rohanják őket a szovjet erők november 7-én. Elfogják, de sikerül kiszabadulnia és ferences habitusban, vöröskeresztes jelvénnyel a határőrség hazafias érzelmű katonáinak segítségével Ausztriába távoznia.
A bécsi ferences kolostorból a menekülők lelki és szociális gondozását végzi, sokakat segít ösztöndíjhoz európai és tengerentúli egyetemekre. Részt vállal a forradalmi emigráció tevékenységében. A Strassbourgi Forradalmi Tanács megalakulásánál küldött.
1957-ben az Egyesült Államokba távozik, és csatlakozik az ottani magyar ferences közösséghez. Lelkipásztor, cserkészvezető különböző amerikai és kanadai magyar egyházközségekben. A Magyar Szabadságharcos Világszövetség társelnökévé választják, majd az USA országos szervezetének elnöke is.
1959. november 4-én az Egyesült Nemzetek Szervezete szovjet delegációjának épületében felajánlotta, hogy hajlandó magyarországi bíróság elé állni 1956-os tevékenységéért, ha a hasonló vádak alapján kivégzésre váró magyar fiatalkorúakat a kommunista hatóságok szabadon engedik, és a Nemzetközi Vöröskeresztnek átadják.
Mindszenty József bíboros sajtótitkára a hercegprímás amerikai főpásztori útja során. 1978-ban, mielőtt a Carter-kormány visszaadta a Szent Koronát Magyarországnak, tanácsadóként meghívják a Fehér Házba. Irányi László, a külföldi magyarok első püspöke 1987-ben vikáriusává nevezi ki. Különböző rádióadások rendszeres szónoka és műsorvezetője, több verses és novelláskötet szerzője.
1956-os tevékenységéért 1991-ben A Hazáért és Szabadságért érdemrenddel tünteti ki a Magyar Köztársaság elnöke. 1997 áprilisában hazatelepül. Életét és munkásságát több dokumentumfilm is megörökíti. 1998-ban vitézzé avatják, majd a volt politikai elítéltek és ’56-osok szervezetei is kitűntetik, mint bajtársat, akit kezdettől „tábori papjuknak” tartottak.
Végvári Vazul ferences szerzetest egész életében jelmondatának szellemisége jellemezte: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”
FERENCES SAJTÓKÖZPONT/MAGYAR KURÍR