A szégyen mint betegítő érzelem

Megjelent a Egyházfórum 2018/3. számban
Előadás formájában elhangzott a Pünkösdi Teológiai Főiskola által szervezett szakmai napon, 2018. május 19-én a pestszentlőrinci Agapé Gyülekezetben.

 

BEVEZETÉS

„Abortusztúlélő vagyok” – kezdi történetét kliensem. Aztán így folytatja:

Mielőtt ezt megtudtam, csak annyit érzékeltem a világból, hogy a nagyszüleim nem szerettek. Úgy érezték: megszületésemmel én tettem tönkre az anyukám, vagyis az ő lányuk életét. Ezért kitagadtak az örökségemből is. A szüleim alkoholisták lettek, elváltak, és valójában nem is ismertem őket. Anyámnak nem kellettem. Később nevelőanyám, apám második felesége – amikor részeg volt – mindig a szememre hányta, hogy én tettem tönkre az életét. Tizennyolc évesen az utcára kerültem. Tehát két és fél szülőt elveszítettem – mert vagyok.

Bővebben...

Keresztényi szeretetlenség

Megjelent a Egyházfórum 2018/4. számban

BEVEZETŐ*

Az utóbbi idők „keresztény szellemiségű” genderellenes megnyilvánulásai oktalan félelmeket gerjesztő tartalmi hibáik miatt késztetnek hozzászólásra. Tévedésekre alapozva állítják be erkölcsöt, családot, általában az embert fenyegető rémként a genderszemléletet. Hibás adatokra építik sziklaszilárd meggyőződésüket, miszerint a hagyományos nemi szerepviszonyok megváltozása vagy a nemi és szexuális kisebbségek társadalmi elfogadása ellentétes lenne a természet rendjével, az emberi kultúra értékeivel és „Isten szándékával”; erkölcsi romláshoz, az emberiség eltévelyedéséhez és vesztéhez vezetne. Valószínűbb, és sajnos bőséges példa igazolja, hogy inkább az efféle bűnbakképző démonizálás jelenthet veszélyt a társadalomra, dönthet romba erkölcsöt, szolidaritást, keresztényi és más kulturális értékeket.

Bővebben...

Kifuthat-e egyház-hajónk?

Megjelent a Egyházfórum 2018/3. számban

A cikk a szerző Egyházam lábnyomában című, kiadás előtt álló gyűjteményes kötetének egyik fejezete.

Az összes változás mögött sok minden van,
ami nem változik, és mindezeknek végső alapja Krisztus,
aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
(Gaudium et spes, 10)

KIFUTÓ MODELL

Egyházam lábnyomában járva magam is azt tapasztaltam, amit Paul Zulehner, hogy Egyházunk kétféle értelemben is kifutó modell[1]: aminek lejárt az ideje, és aminek most jön el az ideje. Az idejétmúlt modell korántsem a merő kudarc metaforája, hiszen a kereszténység világtörténelmi méretű újítás volt, mely a magasabb rendű célpontok (modernizáció és üdvözülés) felé haladó fejlődéstörténet felelős erkölcsi ágense lett. Egy olyan folyamatban, amelyben megváltozott az egyén és közösség viszonya, amelyben az Egyház (vagyis az intézményesült vallás) nemcsak Krisztus-hívők szervezete és közössége, hanem a társadalom aktív, politizáló szereplője is. Eddigi formája, a „keresztény társadalom” mára már befutotta és kifutotta pályáját, ugyanis azon az elképzelésen alapult, hogy Isten országa itt, a földön, az állam- és társadalomszervezés és a politika eszközeivel valósítható meg. Tomka Miklós arra figyelmeztetett, hogy az orbis christianus és a sacrum imperium, bármennyire is nagy horderejű utópiák voltak, mégis oda vezettek, hogy a vallás és az Egyház a politikai és társadalmi rendszerek függvényévé váltak.[2] Lejárt mindkét societas perfecta, vagyis az állam és Egyház kora, figyelmeztetett Kerkhof és Zulehner[3] is, és azt jósolták, hogy a hívő közösségek egyre inkább az önkéntes szervezetek formáját veszik föl egy pluralisztikus, sokvallású társadalomban.

Bővebben...

Kereszténységgel az illiberális demokráciába?

Megjelent a Egyházfórum 2018/3. számban

A múlt század 80-as éveinek közepe táján egy egyetemi ifjúkommunista baráti társaság tagjai fölismerték az idők megváltozását, és az ELTE Bibó István Szakkollégiumában liberális politikai műhelyt alapítottak. Ebből nőtt ki 1988 tavaszán a magát liberális, radikális és alternatív erőként definiáló Fiatal Demokraták Szövetsége, a FIDESZ. Kezdettől meghatározó vezetőjük, Orbán Viktor, a következő évtizedekben nemcsak a liberalizmusnak fordított hátat, hanem az alapvető polgári értékeknek is, majd 2014-ben, immár harmadszor megválasztott miniszterelnökként meghirdette az illiberális – később keresztényre keresztelt – demokráciát, amelynek központi eleme a nemzeti függetlenség és a keresztény értékek védelme. Főleg az utóbbi zene számos egyházi vezető, pap, lelkész és világi keresztény fülének, akik ezért a rendszer feltétlen támogatóinak számítanak. Kérdés azonban, hogy összeegyeztethető-e egymással az illiberális demokrácia és a kereszténység. A válasz része az ide vezető folyamat is, ezért érdemes ezt röviden áttekinteni.

Bővebben...

Tévedhetetlen öntudat és lelkiismereti szabadság

Megjelent a Egyházfórum 2018/3. számban

SZÉLJEGYZETEK DEÁK DÁNIEL A VÉLEMÉNYELTÉRÉSHEZ VALÓ JOG A KATOLIKUS EGYHÁZBAN CÍMŰ TANULMÁNYÁHOZ

A véleményeltéréshez való jog – amint Deák Dániel is emlékeztet rá – a szekuláris társadalmakban, demokratikus viszonyok között nyert polgárjogot, a szó szoros értelmében: állampolgári alapjogként. Elismerése, meghatározása (a lelkiismereti és vallásszabadsággal, a szólás- és sajtószabadsággal összefüggésben), kodifikálása, kiterjesztése és bizonyos kritériumok alapján történő korlátozása az alkotmányozás része, illetve a törvényhozás feladata. Különféle értelmezéseinek érvényre juttatása, ha közrejátszanak is benne kimondottan vallási-teológiai szempontok, a politikai érdekérvényesítés színterein történik.

Bővebben...

„Uram, hogy lássak!”

Megjelent a Egyházfórum 2018/3. számban

GONDOLATOK A VÉLEMÉNYELTÉRÉSRŐL DEÁK DÁNIEL DOLGOZATA NYOMÁN

 

„NE ÍRD, MARHA, NEM BIZTOS!”

A közösségemben vannak olyan sztorik, amelyeket különösen sokszor emlegetünk. Talán azért, mert nagyon érzékeny pontot érintenek, így sok helyzetet megvilágítanak. Ezek közé tartozik az, amelyben az egyszeri piarista azt mondja a diáknak: „Ne írd, marha, nem biztos!”[1] Könnyű elképzelnünk ezt a helyzetet. Látjuk, amint a szorgalmas diák figyel, minden szót   le akar jegyezni a tanár magyarázatából. A tárgy érdekli? Inkább a jó jegy, de nem valami haszonlesésből, hanem mert a jó tanuló mindent megtanul. Nem mérlegel, csak megy előre az úton, akkor is, ha az egy adott ponton jelleget vált, bizonytalanná, újjá, járatlanná válik. A diák ezt nem észleli, de szerencséjére a tanárnak van rá szeme. Ettől jó pedagógus, és ezért fogadjuk a szívünkbe a kétmondatnyi minianekdota hallatán.

Bővebben...

A véleményeltéréshez való jog a katolikus Egyházban

A VÉLEMÉNYELTÉRÉSHEZ VALÓ JOG ÉS AZ ENGEDELMESSÉG KÖTELESSÉGE

Szekuláris társadalomban – amilyenben Európa nagyobbik részében legalább kétszáz éve élünk – nyilvánvalónak tekintjük azt, hogy bizonyos dolgokban nincs konszenzus és hogy egyik polgár véleménye eltérhet a másik polgárétól, vagy éppen egy felettes hatalom, vagy testület állásfoglalásától. Köznapi tapasztalat a nézetek ütköztetése. Amint azonban a jámbor polgár átlépi a templom küszöbét, arra gondolhat, hogy az oltár előterében immár megszűnt a véleményeltérés lehetősége és joga.

Bővebben...

A „Bátorság az egyházért” 2019-es kitüntetettje

Az Egyházfórum Alapítvány kuratóriuma a „Fidentia pro ecclesia” emlékérmét 2019-ben Honti Irén evangélikus lelkésznek ítélte oda a társadalom perifériájára került emberek érdekében végzett sokoldalú és reményt adó tevékenységéért. Honti Irén Kiskunhalason teljesít lelkipásztori szolgálatot. Munkája …

Bővebben...

Lelkigondozás vagy spirituális coaching?

Megjelent a Egyházfórum 2018/1. számban

BEVEZETÉS

A cikk arra keresi a választ, vajon a segítségre szoruló számára mi a legcélravezetőbb módszer problémája megoldására? Keresztény emberként – mint az élet minden dolgában – a biblikus szemléletű válaszokat keresem.

Feltételezésem szerint vannak olyan területek, amelyek csak lelkigondozással orvosolhatók, és vannak, melyekben hasznosabb és gyorsabb megoldásra jutunk a coaching eszközeivel, de az esetek többségében az emberek elakadásának értelmezéséhez, problémájuk megoldásához mindkét út elvezethet. A segítséget kérő személyisége, szüksége és célja a döntő a kérdésben akkor, ha rendelkezésére áll a lelkigondozó és a coach is.

Bővebben...