Egyházfórum

A napokban, 86. évében elhunyt Fekete János holokauszt túlélő zsidó-keresztény író. Élvezetes és elgondolkodtató írásival az elmúlt években az Egyházfórumban olvasói is találkozhattak. Az egyik legutóbb küldött cikkének megjelenését már nem élhette meg. Vegyük úgy, hogy ezzel búcsúzott tőlünk! (A Szerk.)

Nyomasztó gondolatok támadnak rám hajnalonként. Képszerűen, szinte a valóság riasztó erejével. Még annak is örülhetek, hogy ébredéskor elhessennek, s csak röpke árnyékuk, borús emlékük kísért napközben a véreres szemem sarkából, reál-horizontom aljáról, de az is elég fenyegető. Hiszen bármikor elboríthatnak, s kibillenthetnek újra. A legrosszabb az, hogy szakaszosan, elementáris erővel, mintegy viharként, szinte lebírhatatlanul törnek rám, a cikkázó villámok egymást követik, s az új csattanásokra képtelen vagyok felkészülni, noha a nyakam jó előre behúzom. Olyan parányinak, kiszolgáltatottnak érzem magam, ha az ég megzendül, mint a védtelen, ázott szárnyú bogár a zápor verte vadonban. Közben, ugyanakkor élesen figyelek magamra.

Hosszas vajúdás után a református lelkész és csúcsminiszter Balog Zoltán irányította Emberi Erőforrások Minisztériumának apparátusa megszülte azt a régóta várt 22/2013-as rendeletet, amely a kötelezővé tett felekezeti hit- és erkölcstan, valamint a nem egészen tisztázott tartalmú erkölcstanoktatás megszervezését hivatott szabályozni (Magyar Közlöny 48, 2013. március 22). Ezt alig-alig vette észre valaki; beleértve a beiskolázandó gyermekek szüleit is. Vajon miért? Elsősorban az időzítés miatt: nagyhét és iskolai szünet!

Az alaptörvény módosítás, a rezsicsökkentés és a pápaválasztás közepette ez a rendelet nem számított eseménynek. Pedig az volt. Hiszen ennek alapján is szerveződik szeptembertől mindenekelőtt az elsősök és ötödikesek iskolai órarendje.

Megjelent az Egyházfórum 2013/1. számában   A magyar zsidóság gettóba zárására, majd deportálására emlékezünk ezen a héten. Ráadásul kerek évforduló van – mindez hetven éve történt. A keresztény világ nagy része ma is értetlenül áll …

Így nevezi egyik versében Arany János a turult. Szegény totem-állat egyetlen elévülhetetlen érdeme, hogy álmában ő ejtette teherbe Emesét, akitől Árpád vezérünk apja született. Ezen kívül harci jelvénye volt a magyaroknak – Kézai szerint – Attilától Géza fejedelemig.